Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

38 181. országos ülés deczember &. 187<í. azon tanterv, mely hat évvel ezelőtt állapíttatott meg, t. i. a népiskolai tanterv, tán ma a hat évi tapasztalás és gyakorlat után nem mindenben fog beválni, ha újra revisió alá vétetik: ebben magam ugyanazon véleményen vagyok; de azon tanterv szakférfiak által állapíttatott meg oly módon, hogy a tananyagot megállapítja a törvény, megállapítja az évek számát is, melyek alatt ezen t tananyag feldolgozható. Az a kérdés, bevállt-e? Én magam is azon véleményben vagyok, hogy ezen népiskolai tanterv most már revisió alá veendő. Most már vannak tapasztalásaink, és reméllem, hogy a szakférfiak véleményével ezen tanterv módosítható és életre valóvá tehető leend, Arra nézve, a mit a képviselő ur az internatusra vonatkozólag mondott, erre röviden megjegyzem : hogy ez magának a ministeriumnak volt eszméje abban az időben; maga akarta a képezdéket oly módon alkotni, hogy mindenütt internátus hozassák be; de ismét tekintélyes szakférfiak és maga a t. ház volt azon véleményben, hogy e rendszertől el kell térni. Most ezen rendszert behozni sokkal nehezebb lenne mint akkor; mert azóta az épületek nagy részben felépültek a nélkül, hogy arra refleetálva lett volna és igy most már az államnak sok pénzébe kerülne a változtatás. Arra nézve, a mit a képviselő ur a tankönyvgyártásra nézve előhozott, vele egyet értek, hogy van visszaélés nem csak a könyvgyártás tárgyában, hanem van visszaélés a tanpónzek, az oktatáshoz viszonyítása tárgyában, — van visszaélés a magánintézetek körül, Mindezek oly visszaélések t. ház, melyeket a nyilvánosság, melyeket az illetőknek magoknak, kik ezzel foglalkoznak, morális érzéke szüntet meg, vagy mérsékelhet idővel. Általában ugy tűnt fel a t. képviselő ur előadásából , mintha az egész népnevelés minden ágazata a közoktatási minister kezében összpontosulna ; ugy állította elő, mintha minden hiány, mely észlelhető, attól függ, hogy micsoda politikát követ, mily rendszert követ a közoktatási minister. Pedig jól méltóztatnak tudni, hogy különösen a népnevelés csak kisebb részben van a közoktatási minister kezében, hogy a tanítók száma kevés, s hogy azok szaporittassanak, az ő beszédéből ugy

ti látszik, mintha egészen a nainistertől függne. 0 egészen figyelmen kívül hagyta, hogy az állami praeparandiákon kívül létezik mintegy 40 felekezeti praeparandia. Mindezek az én véleményem szerint oly figyelmeztetések, melyek jóakarólag mondatván, a mennyiben practice realisálhatók: azok el is fognak fogadtatni; de a mennyiben a minister hatóságát túlhaladja; az én véleményem szerint itt megrovás tárgyát nem képezheti. Röviden reflectálni kívánok még arra, a mit Borlea képviselő ur a román iskolákról a kormány ellen felhozott, hogy t. i. a kormány a román iskolákat át akarja alakítani magyarokká, hogy a kormány ellenzi a román népnevelés előmozdítását. Méltóztatik tudni a t. képviselő ur, hogy azon két nevezetes vagyon, az első és a második román ezred vagyona: épen a kormány befolyásával fordíttatott azon czélra, melyre használtatik, t. i. a népnevelésre. Nevezetes vagyon mindkettő, és ha itt-ott, különösen az erdélyi részben van is némi differentia azon egyének között, kik ezen alapokat kezelik, és a kormány közt: ez onnan ered, hogy az illetők azt hiszik, hogy ők azon vagyonnak oly korlátlan kezelői, miszerint még a közoktatási törvénytől eltórőleg is használhatják, Hogy Hunyadmcgyében némely iskolába magyar tanítók állíttattak, mindamellett olyanok állíttattak, kik románul is tudnak: arról van tudomásom. De állíttattak nem oly román községekbe, melyek azt nem kívánták; hanem oly román községekbe, melyek előbb magyarok voltak, mint nagyon jól tudja a képviselő ur, és eloláhosodtak; most pedig magok kívánnának legalább megtanulni magyarul, ha nem is viszszamagyarosodni. Hogy itt magyar tanítók alkalmaztattak, még pedig nemcsak a kormány által, hanem a község által is, mert egy része községi iskola, és csak kettő-három állami iskola: • ebből azt következtetni, hogy az állam erővel magyarosítja a román községeket, nem lehet. Én azon véleményben vagyok, hogy lehetnek és vannak is számtalan fogyatkozások, lehetnek és vannak is oly kívánalmak, melyeket követelhetünk a közoktatási ministertől, De visszatekintve az elmúlt nyolcz évre, ha jó akarattal méltányoljuk azon eredményeket, melyek e téren elérettek; ha elgondoljuk mindazt, a mi 8 év alatt történt, ha e téren mindaz, valami úton-módon megsemmisíthető vagy eltünthető lenne, azok a drága paloták, melyek építtettek, ha az egyetem azon színvonalra sülyeztetnék vissza, melyen az átvétetett, ha beszüntettetnének a praeparandiák és mindazon tömérdek iskolák: akkor azt fogná látni, a ki kételkedik, hogy e téren valami történt, történt annyi, a mi hasonló viszonyok közt más államokban, ha annyi évek alatt történt is, de nagyon felülmúlni a mi államunkat bizonyára nem fogja. Én tehát abban központosítom véleményemet, hogy azon határozati javaslat, melyet Irányi Dániel képviselő ur adott be: túlhaladja azon államférfiúi politikának határait, mely követelné, hogy az most tárgyaltassék. Azon határozati javaslat, melyet a ministerelnök ur benyújtott, az megnyugtató, és az eleget tesz a szükségnek, előbbre viszi magát az eszmét, nem retrográd, hanem nagy lépéssel fogja előmozditani azon messze levő czél-