Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos ülés deczember 5. 1876. 89 nak elérését, melyet rögtönözni ugy sem lehet. Azon határozati javaslatot tehát én részemről el nem fogadom, járulok azon határozati javaslathoz, melyet Várady Gábor beadott az alapok és alapítványok jogi természetének 1116££"V 1 ZS^ÍAlÜfSa leli*" gyában, kérve a t. képviselőházat: méltóztassék jóakarólag bírálni a közoktatási iparkodásokat, elfogadni a budgetet és lehetőleg oly időben juttatni a minister ur kezébe, hogy annak minél hamarább hasznát vehesse. (Helyeslések a középen.) Papp Gábor: T. ház! Az idő előre haladott stádiumában nem volt szándékom felszólalni; mert ismerem az idő értékét ós tudom a t. ház türelme ki van már fáradva. Csak is azért szóllalok fel, mert Gulner Gyula képviselőtársam azt állította: hogy azon eszmék, melyeket megpendített Irányi Dániel képviselőtársain határozati. javaslatában: nem annyira a vallás-felekezeteknek van ellenszenve, mint inkább a felekezetek lelkészeinek. Ennek fölemlitése erkölcsi kötelességemmé tette rám nézve a fölszólalást, mert a hallgatás valóságos bűn lenne. Annyit előlegesen ígérek, hogy a t. ház türelmével nem fogok visszaélni. s lehetőleg röviden ós a tárgyhoz Irányi határozati javaslatához szorítkozom. E határozati javaslatnak súlya van, nemcsak természeténél, nemcsak eszmegazdaságánál, nem csak a benne lefektetett igazságnál fogva; hanem súlyt ad e határozati javaslatnak beterjesztőjének tiszta egyéni jelleme, férfias higgadtsága, történelmi múltja, kit — mint a szabadságnak bátor bajnokát már a múltból tisztelni ós szeretni tanultam. Legyen meggyőződve Irányi Dániel t. képviselőtársam, hogy ha valaki barátja, barátja igaz lélekkel, tiszta szívvel és jól, helyesen értelmezett vallás és lélekismeret! szabadságnak: ón is az vagyok; mert nagyon jól tudom, hogy saját egyházam is nehéz küzdelmek utáu vivta ki az életjogot; nagyon jól tudom, hogy mikor a protestáns egyház is beleküzdőtte magát — hogy ugy mondjam — az államok életébe, mikor lobogóját magasra emelte, ezen lobogóra a lelkiismeret és vallásszabadság volt jelszóul fölírva. Csak annyiban térek el Irányi képviselőtársamtól ós ezt indokolni fogom, hogy én mint e szabadság igaz barátja, óhajtom a szabadságot a vallás terén is; de nem a szabadosságot. A szabadságnak is van korláta, e korlát a rend, mely egyúttal biztositéka a szabadságnak. A vallásszabadságnál is meg kell tenni e korlátokat, ugy mint a biztonságnak és rendnek korlátait: ha azt nem akarjuk, hogy ez is szabadossá váljék, meg kell lenni itt is azon korlátoknak, a mely biztosítja az állami rendet, a melynek korlátain belül az állam érdekei nem veszélyeztetnek, a mely korlátoknak megtartása — azokon tul nem-menés mellett biztosítva lehetünk a felöl, hogy magyar állami létünk koczkáztatva nem lesz, sem a jelen válságos időszakban, sem jövőben a körülözönlő idegen elemek között. Ebből a szempontból fogom én föl a határozati javaslatot. Irányi képviselőtársam hivatkozott arra, hogy Magyarországban vallásszabadság nincs; érintette az izraeliták, a héberek egyházi viszonyait. Tökéletesen osztozom nézetében. Magam is nagy igazságtalanságnak tartom azt, hogy az izraeliták politikailag vannak csak egyenjogositva, egyházilag nincsenek. Különösen a Mózes vallása iránt, az izraelita egyház iránt, a mely a keresztyén anyaszentegyháznak bölcsője vala, a keresztyén egyház csak szent kötelességét teljesiti, midőn ezen egyház tagjainak az egyház terén is megadja a tökéletes jogegyenlőséget. Áttér azután a t. képviselő ur a nazarenusokra. Én is szerencsés vagyok ismerni őket, én is többször érintkeztem a nazarenusokkal, ós én, a ki a vallásosságnak oly hőkeblű barátja vagyok, a ki vallásomért mindent fel tudnék áldozni, még életemet is: megvallom hogy egyúttal magyar is vagyok. Én nem haboznék egy perczig is megadni a nazarenusoknak a vallásszabadságát, hogy ha nem tudnám, hogy e vallás dogmája és hitczikkelyeiben van egy pont, a mely az állami lét biztonságát, az állani fentartását koczkáztatja. Nagyon jól tudja Irányi Dániel képviselőtársam, a mint maga is érintette, hogy a nazarenusoknak dogmájok van, mely a véradót megtagadja az államtól. Mihelyt ezen egyházat mint olyat bevennők az államba, mihelyt ezen egyházat vallási cselekményeiben az állam biztosítaná és védelmezné : eo-ipso ezen egyháznak azon dogmáját is védelmezni kellene az államnak, mely épen, ő tőle a véderőt megtagadja, es a honvédelmi kötelesség teljesítését bűnnek tartja. Es ha e vallás Magyarországon elterjedne: valóban félteném különösen a jelen kritikus viszonyok közt a magyar nemzet feninaradását. Szeretem egyházamat, ragaszkodom hozzá; de ha egyházam hitczikkelyei által a magyar állam biztonságát veszélyeztetve, a magyar állam érdekeit koczkáztatva látnám, ha volnának oly hitczikkei, melyek mellett Magyarország ki lenne téve azon lehetőségnek, hogy az állam, mint magyar állam létezni megszűnnék, mert ellenségeinknek igen könnyűvé lenne téve a diadal; bármennyire ragaszkodom is egyházamhoz, inkább egyházamtól válnék meg, mintsem magyar nemzetiségemtől ; mert a magyarság fölötte áll előttem mindennek, mert a vallásszabadságot, egy jobb felvilágosultabb kor okvetlenül meghozza; mig ha nemzetiségemet elvesztem: azt semmi kor sem tudja többé visszahozni. Ismétlem újra, hogy én a vallásszabadságot egész teljességében óhajtom épen ugy, mint Irányi t. képviselőtársam, csupán azon korlátot vonnám meg, a melyen belül kell maradnia, hogy szabadossággá ne legyen. Kimondanám, hogy minden egyház tökéletes val/
