Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
32 IS], országos ülés deczeiaber h. 1S76. jöjjön el: jelezze a kormány álláspontját, azon kérdésekre vonatkozólag, melyek a bizottság tanácskozásainak alapul szolgálnak. A ki elmaradt, az a minister urvolt: (Mozgás) hanem elküldötte igenis maga helyett egy tanácsosát, a ki azzal kezdte, hogy: én nem a kormány álláspontját, nem a ministerium véleményét representálom o helyen; hanem saját egyéni, magán nézetemet. Nagyon természetes t. ház, hogy a bizottság nem mondhatott egyebei, mint hogy mi igen köszönjük a tanácsos ur felvilágosításait, azokkal élni is fogunk; de nem ez az, a mit mi a kormánynyal szemben tudni akarunk Nem csekélység ez t. ház, és én nem is hoztam volna fel, mert nem kellemes, de ebben rá akarok mutatni arra, a mit az elébb is mondottam, hogy a kormány bujkál e kérdések elől. (Mozgás, Felkiáltások balfelöl: Ugy van! Igaz!) Mondom, senki lényegileg és érdemileg a javaslatot meg nem támadta; de ez nem elég t. ház, mert ez nem mutat egyebet mint az eszme hozzáférhetlenségét; törvényhozásnak több a kötelessége, mint elismerni az eszme jogosultságát: kötelessége, ha meg van győződve^ azon eszme igazságáról, testet is adni annak. (Elénk helyeslés balfelöl.) Igaz, t. ház, hogy ma e kérdések vitatása alig van napirenden. Egyfelől a keleti bonyodalmak aggályos eonstellatiója, másfelől az Austriával napól napra mindinkább összekuszálódó helyzet s mindkettőben nagyobb és nagyobb megrázkodások lappangó csirája, a hol meglehet — ne adja isten — de tán a haza létének fentartásáért legjobb erőnket kell összetartanunk: nem látszanak a legalkalmasabb pillanatnak e nagy fontosságú kérdések vitatására. De, t ház, Irányi képviselőtársam határozati javaslata nem azt mondja, hogy fogjuk azonnal, fogjunk holnap e kérdések megvitatásához, megoldásához, s én legalább azt hiszem, hogy rosszul ismerném a képviselő ur politikai tapintatát. ha fel nem tenném róla, hogy egy rögtönzést sürgető indítványt maga utasítana vissza, a mostani helyzetből, midőn kétségtelen, hogy más sokkal fontosabb életkérdések uralják a helyzetet, izgatott, feszült, aggályosan válságos idők nem alkalmasak arra, hogy oly kérdések megoldásához fogjunk, a melyekben, megengedem, igen sok nagy érdekkel, de igen sok tévfogalommal s még több előítélettel kell megküzdenünk. Nem kíván a képviselő ur határozati javaslata egyebet, mint hogy utasittassék a kormány, hogy a vallásszabadságról ós polgári házasságról törvényjavaslatot adjon be. Nem kíván egyebet, mint azt, a mit a ház több ízben elhatározott ós nem kivan egyebet ós többet, mint azon nagy status bölcs végrendeletének végrehajtását.. melyet 1873. Julius 27-én nemzetének hagyományozott. (Élénk helyeslés a baloldalon és a szélső balon és a közép több padján.) A ministerelnök ur ellenzi a javaslatot, rectificálta múlt év deczember 3-án mondott szavait s fen tartja azt, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Én nem nézem oly sötéten a dolgokat, mint azokat Irányi Dániel képviselő ur itt a házban bemutatta, én nem merném Magyarországot azon következtetésekkel bevádolni, melyekkel a tisztelt képviselő ur tette s meggyőződésből mondom mégis, hogy Magyarországon vallásszabadság nincs. Van igenis t. képviselőház Magyarországon vallási türelem olyan, a milyen talán egyetlen államban sem létezik. De ez nem vallásszabadság. Magyarország, mint állam, nem ismer, nem véd, nem oltalmaz más vallást, csak a beevett vallásfelekezeteket ; a mi ezen kívül esik, pedig elfogja ismerni Somssich képviselő ur is, hogy ez is jogosult hit lehet: ezeket nem védi, sőt egyenesen a törvényre hivatkozva cselekszik a vallásszabadság fogalma ellen. Nem rég. a szombati ülésben történt, mikor Irányi képviselő ur felhozta a zombori esetet, hogy egy gyermeknek a katholika szertartás szerinti megkereszteltetése hatóságilag lett megrendelve a szülőknek és ezt a minister helyben hagyta. A t. minister ur közbeszólt, hogy „ez törvény". Igaza van, szomorú való ; de törvény. Mit mutat ez t. ház? Azt, hogy Magyarországon vallásszabadság van? Bocsánatot kérek,, azon államban, mely állam hatalmi szavával ad valakinek vallást: vallásszabadság nincs és nem lehet. (Ugy van] balfelöl.) És szóljak-e azon jogi • következményekről, melyek ezen állapotokból előidéztetnek? Szóljak-e azon törvénytelen gyermekekről, kiknek polgári jogai tétetnek kétesekké: mert ezen kérdések megoldása hátrál tátik. Nagy fontosságú öröklési kérdések, melyekből későbbi időben, midőn összebonyolulnak a viszonyok, vajmi nehéz kibontakozni. Tudnék példákat idézni én is arra, mily zaklatásoknak vannak kitéve azon egyének, kik egy bevett vallásfelekezetből kitérnek a nélkül, hogy más bevett vallásfelekezetbe lépnének át. Tudnék példát idézni, hogy fél községeket exequáltak 10 évi papi tartozásokért, midőn hitök és ineggyőződósök szerint nem tartották magokat az elhagyott felekezet tagjainak. De minek tegyem ezt t. ház: köztudomásn dolgok bizonyításra nem szorulnak. S én nem is kecsegtethetem magamat azzal, hogy gyenge szavammal meg fogom győzni azokat, kiket a fenálló törvények és a tények meg nem győztek. De azt monda a t. ministerelnök ur szombati beszédében, hogy a kormány minden lehetőt elkövet arra, hogy ezen kérdéseket megoldás elé vigye, s hogy igéretót, melyet a múlt évben tett, beválthassa. Ugy látszik nekem t. ház, hogy az eltérés a két álláspont közt, épen itt van. A t.
