Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

181. országos ülés ministerelnök ur az égető szükség által, miként magát kifejezé, előre tolt kérdések megoldását Ígérte. Mi, kik a vallásszabadságot a szó komoly ós valódi értelmében vesszük; komoly vallássza­badsági törvényt ós kötelező polgári házasságot értünk. (Mélyedés a baloldalon és balközépen.) Sajátságos az t. ház, tán egy országban sem fordul elő, hogy oly nagy fontosságú és oly nagy horderejű kérdések körül, hol azt hitte volna mindenki, hogy a közvélemény és főkép a par­lament közvéleménye megállapodott és szilárd: ily hirtelen ily óriási fordulat álljon be. Méltóztatnak emlékezni mindnyájan ama nagy beszédre, melyre már kétszer hivatkoztam, melyet a ház akkor osz­tatlan tetszéssel fogadott és mely, kevés kivétellel, nem akarok vádat mondani, de aligha mondok valótlanságot, midőn azt mondom, hogy az elő­ítélet kivételével, az egész országban visszhangra talált: — és aziránt ma mégis kételyek merülnek fel. (Helyeslés balfelöl.) íme, t. ház, kevéssel, talán két nappal az­után, egy indítvány hozatik be, hogy utasittassók az emiitett bizottság ezen kérdésekben javaslatot készíteni Deák Ferencz beszédében kifejezett elvek alapján. És mit mondott akkor képviselői padról a ház mostani igen t. elnöke (olvas ,•) „T. ház! én nem szeretném elérni azon időt, a midőn azokra nézve, a miket Deák Ferencz t. képviselőtársam tegnapelőtt itt mondott: valaha e háznak, vagy az országnak közvéleménye megváltoznék. (Hdyedés.)" Elénk helyesléssel fogadta akkor a ház ós ma már azon eszméknek, azon beszédben lerakott elvek­nek gyakorlati kivitelét nem csak magyarázzuk; de minden erővel elodázni igyekszünk. (Elénk helyeslés balfelöl) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy félre­ismeri t. képviselőtársam Somssich Pál a közvé­leményt, midőn azt állítja, hogy Magyarországnak közvéleménye e kérdések megoldása ellen van és félreismeri akkor a hitfelekezeteket, mi&őn a hit­felekezetekről azt mondja, hogy egy sincs olyan, mely meg nem botránykozik a polgári házasság­ban. (Zajos ellenmondás bal/elöl. Mozgás a középen.) Bocsánatot kérek : qui bene docet, bene clis­tinguit. Én szándékosan, öntudatosan kerültem minden vonatkozást, mely egy bizonyos osztályra vonat­kozik. A képviselő ur e kijelentésével szemben azonban az én saját álláspontom igazolására nem tartózkodom kimondani, hogy nem a hitfelekezetek azok, melyek a kérdések megoldásától félnek, ha­nem azon hitfelekezetek lelkészei. (Elénk helyeslés balfelöl.) És itt ne érje szavam azokat, kik e te­kintetben nem érdemlik meg ; de ha méltóztatnak visszagondolni azon időre, midőn azon említett beszéd következtében az országban átalános izga­tottság indult meg azon osztály részéről, igazat fog­KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX. KÖTET. deczember 5. 1876. gg nak nekem adni. A t. képviselő ur, ugy látszik. hogy sajátságos fogalmakat táplál a vallásszabad­ságról. A t. képviselő ur nem ismer más vallás­szabadságot, mint ismeri a bevett vallások szabad­ságát. Bocsánatot kérek, ez egy egészen uj tan. A bevett vallásokat ismerjük rég és mióta a ke­reszténység , meghonosulva volt: minden ország­nak volt bevett vallása és még sem fogja mon­dani a t. képviselő ur, hogy az vallásszabadság­volt ; már pedig az ő logikája szerint ebből az következnék, hogy ahol bevett vallás van, ahol a bevett vallásokat az állam oltalma alá veszi: ott vallásszabadság is van. Én nem akarok azon enunciatiók ellen lánd­zsát törni, melyeket a képviselő ur zavaros tévely­gésekről, ábránd képekről beszélt, melyek e tekin­tetben országszerte fenforoghatnak. Izgatókról be­szólt, hogy faluról-falura járnak a hittéritők és a nyugodt békés polgárokat felzavarják nyugalmokból. Á t. képviselő urnák lehet egyéni meggyőződése, ha igy tekinti a dolgot. Én csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, kinek az egész ország által elismert classicai műveltségénél fogva bizonyára a históriában is nagy jártassága van, méltóztassék azon időkre emlékezni, midőn a re­formatio kezdődött, azt hiszi a t. képviselő ur, aligha, hogy az egyszerre megszületett. Igenis, járnak, térítenek, é% terjesztik a világosságot, ugy a hogy tudják, a hogy lehet. A hittéritőnek útja soha sem megy rózsákon, mindig tövisen és hogy ha sikert tud felmutatni, higyje meg a t. képviselő ur, hogy nem egyéb az, mint az igazság diadala. Tisztelt ház! A gyermek nem halt meg, csak alszik. Ezek a kérdések ma is felszínen vol­nának, hogyha a viszonyok folytán az átalános politikai helyzet le nem szorította volna őket a felszínről. Nekem erős hitem és meggyőződésem az, hogy annál könnyebben oldjuk meg e kérdé­seket, mentül kevesebb idő jut arra, hogy a tév fogalmak és előítéletek megerősödjenek az idő folytán ; annál könnyebben fogjuk megoldani, mentől kevesebb időt enged a törvényhozás arra haloga­tásával, hogy mind ezek megizmosodva jöjjenek ide a küzdelembe. És épen azért, t. ház, mert én nem tudom menteni, annál kevésbé elfogadni azon eljárást, a melyet a kormány e kérdésben elkövet: nem fogadhatom el azon indítványt sem, a melyet a t. ministerelnök ur e pillanatban benyújtott. Mert az t. ház — valljuk meg őszintén — ez a ta­valyinak ismétlése. Tavaly majdnem szórói-szóra. ugyanazon indítvány hozatott be. Hogy az indít­ványnak mi lett az eredménye, itt a mai vita mutatja. És én nem akarom azt, hogy ezen indít­vány folytán mához egy esztendőre, ugyanazon kérdés, ugyanazon stádiumban vitatíassék; én tehát ezen határozati javaslatot nem fogadom el De igenis, mert Iránji Dániel képviselőtársam hatá­rozati javaslata az én nézetemhez közel áll ós 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom