Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-201

201 országos ülés január 24. 1877 373 tolathatják 6% mellett. Papírokban pedig nem helyezhetik el, mert azok kevesebbet hoznak. Ha a kamatláb 6°/

0-ra leszállittatnók: az következnék be, hogy félmondatnak egy része a záloghitelnek, mert a betevők a pénzt papírokba helyeznék el, — még pedig nem hazaiakban, a miben én egyébiránt veszélyt nem látok; mert hiszen ez csak fölváltás lenne, a menynyiben az az összeg, mely eddig a kisebb birtokos javára szolgált: most már a nagyobb birtokos javára szolgálna; — de veszélyt látnók abban, a mi könnyen megtörténhetnék, hogy idegen papírokban fognák elhelyezni, különösen azon vidéki pénztárak, melyek kapcsolatban vannak Becsesei és oda fordulhatnának. Én ezt nem óhajtom előidézni, annálfogva 8°/

0-nél kisebb kamat tétel elfogadására nem szavazhatok. Arra kérem a t. házat, ne féljen a felhozott rémtől, mert nem lesz pénzintézet, mely azért menne tönkre,, hogy magasabban nem helyezhetni el a pénzt. (Élénk helyeslés!) A mire Zsedényi t. barátom hivatkozott, azon lugosi takarókpénztár nem azért ment tönkre, mert pénzét 8%-nál magasabban helyezte el; hanem azért ment tönkre: mert tudvalevőleg ott nagy deí'raudatio történt, az igazgató megszökött es magával vitte a pénz nagy részét. A 8°/

0 megállapításának az országra nézve azon reális hatása lesz, hogy megmutatjuk azt. hogy a 10%-ot mellőzhetjük — mert tagadom, hogy a 10% megfelelne tényleges viszonyainknak. — nem felei meg, mert a hol a hypotheka biztos, a hol nincs aggályra ok : ott ma is könnyen lehet 8%-ra pénzt kapni. A 8% elfogadásával üzlet-világunk hangulatát változtatjuk meg. Nálunk ugyanis a kamat magasságát, semmibe sem szokták venni. Azt mondjuk, hogy 10°'

0 nem sok. Az borzasztó egy országra nézve, ha ily nézet terjed el a kamatlábra nézve. Hiszen e mellett nem élhet meg senki; tönkre megy az iparos, a kereskedő, a földbirtokos, a bérlő, mindenki. Hogy nézhetünk a bankkérdós megoldása elébe, ha kimondjuk, hogy nálunk a viszonyok olyanok, hogy 10%-os kamatláb a helyes. Ajánlóin, elfogadásra a központi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslés.) Schmausz Endre: Nehéz dolog, (zaj, szavazzunk!) ily fontos nyilatkozat után ellentétes értelemben felszólalni. De én azt hiszem, hogy az előttem szólott igen t. képviselő ur azért rajzolta a viszonyokat oly kedvezőknek, mert csak oly intézetekkel, vagy oly egyénekkel van közelebb érintkezésben kik a központból az első hitelforrásból szerencsések meríthetni s épen ezért a távolabb fekvő vidék ós az ott hitelre szoruló közönség egészen elkerüli figyelmét. Megnyugtat bennünket oly tényekkel; melyek csak látszólagosak ; mert feltételezi azt, hogy a jelzálogokban elhelyezett nagytőkéket nem lesz kénytelen a vidéki pénzintézetet felmondani csak azért, mert annak ellenében csak 2%-nyi külömbözete van. Ezt feltételezni lehet. Nem is azon veszteségért kénytelen felmondani, a vidéki pénzintézet, melyet talán 1 vagy 2%-al magasabb rendes kamatláb idéz elő ; hanem kénytelen ezt azért tenni : mert a betevő, ki nem kénytelen megnyugodni abban, hogy a pénzintézet leszállítja a kamatot 4—5%-ra, holott eddig ő°/

0-ot élvezett, nem fogja meghagyni tőkéjét és igy kénytelen lesz a takarékpénztár kifizetni a betótti tőkéket és pedig kifogja venni a jelzálog üzletből, a honnan külömben sincs már jövedelme. Egyenesen ós határozottan tagadom, hogy a takarékpénztárak czéljaival ellenkeznék a kisebb birtok támogatása. A takarékpénztárak alapszabályaiban a kisbirtok támogatása rendszerint kötelességóvó van téve a takarékpénztárnak. A reális kölcsönöknél ezt tette is eddig, és ha reálisan akart eljárni: tette mindig, minthogy a földbirtokost és az értelmetlen közönséget nem akarta váltó üzletbe szorítani. Magam sem tartozom azok közzé, kik nagy illusióval néznek az imént átalánosságban elfogadott törvényjavaslat elé; tudom azt igen jól, hogy ezen törvényjavaslattól mit szabad várnunk; de a mit tőle méltán várni akarok és a mit vár a t. ház: azt mi veszélyeztessük oly intézkedések által, melyek meghiúsítják azon kevés eredményt is, mely mindenesetre igen becses, becses már csak azon momentumoknál fogva is, melyeket a minister ur szives volt tegnapi beszédében felemlíteni, hogy t. i. a bíró közbenjárását magasabb kamat esetében és a kamat összehalmozását megfogja akadályozni. Már e két momentum elégséges arra, hogy* száz ezreket tartunk meg vagyonúkban és hogy azokat megóvjuk az uzsorának káros hatásától. De t. ház, amint a törvényjavaslatot nem akarjuk károssá tenni, akként nem szabad megfeledkeznünk arról sem. hogy mi átalában nem csak az uzsorásokkal állunk szemben akkor, midőn a kamatlábat megállapítjuk. Bocsánatot kérek, ezekkel igen könnyű volna kiállani a versenyt; reá állanának valamennyien, hogy ezek eiíen a kamatlábat szállítsuk le, amennyire tetszik; sokkal nagyobb, sokkal fontosabb törvények léteznek, melyek folytonosan működnek és folytonos működésükben állapítják meg a pénzlábat és a tőke árát. Akármily mennyiségben fogjuk is megállapítani ma a kamatláb maximumát: az teljesen egy marad, azért azon törvény működése folytonosan tartani fog, azért nem fog egy krajczárral sem lejebb sülyedni a kamatláb. E sajnos állapotban nekünk kötelességünk és hivatásunk segíteni, és bár sokszor és folytono-