Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-201
374 201. országos ülés január 24. 1877. san szemrehányással illettetnek azok, kik talán theoriák után indulnak és a kik más országok történetét és törvényeit is kiindulási pontul véve, azokból tanulni szeretnek: ez esetben talán nem azoknak terhére szól az ítélet, kik nem akarnak egyebet tenni, nem akarják az uzsorát pártolni, de oly pénzlábat pártolnak, melynek megfelelnek az eddigi viszonyok. Egyszerűen konstatálni kívánom azon kérlelhetlen tényt, melyről mindennap tapasztalást szerezhetünk, hogyha csak tisztán a főváros körében nem akarunk maradni: merő lehe-' tétlenség azt állítani, hogy ma a 8°/ 0-al, mint kamatláb maximummal be lehessen érni. T. ház! nem szándékom újból felemlíteni mindazon nehézségeket, melyek fájdalom a pénzláb magasságát megállapítják ; de kell hogy fel' említsem újból a bankkérdés megoldatlanságát, jelen hitelviszonyaink rendezetlenségét; kell hogy a takarékossági hajlamnak népünknél tapasztalható nagymérvű hiányát említsem fel; de ha odább nem is folytatom, ha nem csak az állam concurrentiája volna, a mely már annyiszor fölhozatott a vita folyamában, ez elégséges volna arra, hogy a kamatláb megállapitásánál az állam eljárását is figyelembe vegyük. Nem egy rendes kamatláb megállapításáról, hanem a maximalis kamattétel megállapításáról van szó, melyen nemcsak az első forrásból meritőknek, hanem a mely a második és harmadik forrásból meritőiiek is, ha biztos fedezetet nyújt mindannyiszor, valahányszor birtokával hitelre szorul, biztos kölcsönt lehessen elérni. Ha mi ettől eltekintünk és eltekintünk attól is, a mi itt ma felhozatott, hogy a zálogháznál az állam 12, az adónál késedelmi kamat fejében 8, hogy a kincstár bérleteinél szintén 8, hogy a garantirozott papirosoknál, a melyek közül már is például az egyik vasút 200 frtos részvényei 95 1 / 2-en kaphatók. 10 frt kamatot ezüstben fizet, akkor azt feltételezni, hogy 8°/ 0-ban lehet a kamatmaximumot megállapítani: ez valóban szép hiedelem, de hiedelemnél egyébb nem is lehet. Igen természetes, hogy ily véleményben levén és tudatában annak, hogy - fájdalom — hitelviszonyaink rendezetlensége folytán a vidéki pénzintézetek és johitelü birtokosok is nem első sorban, vagy csak igen kivételesen képesek hitelt nyerni az első rangú pénzintézeteknél; hogy a vidéki pénzintézetek és birtokosok, a kik a Budapesten levő nagyobb pénzintézetekkel, például a hazai első takarékpénztárral állanak rendes összeköttetésben, még azok is és pedig nemcsak a leszámítolt váltók és ezáltal az intézet vagyonának már a giró által történt lekötésével, hanem az egész igazgatóságnak solidaris kötelezettsége ós vagyonának biztositéka mellett is csak V 2 vagy 8°/ 0- tel képesek pénzt kapni, figyelembe véve, íiogy a szállítási és ehhez hasonló költségek legalább is l°/ 0-kal drágítják a kölcsönt: akkor azt hiszem, merőben lehetetlen azt feltételezni, hogy a vidéki pénzintézetek 8°/ 0-kal beérhessék; lehetetlen azt hinni, hogy a solid tőke-tulajdonos 8°/ 0-kal fogja kölcsön kiadni pénzét. Azt méltóztatott a minister urnák tegnapelőtti felszólalásában mondani, hogy a legközelebbi 10 év alatt igen örvendetesen növekedtek hazánkban a pénzintézetek, ugy hogy 60-ról 590-re emelkedtek. Csak azt sajnálta, hogy ezzel a tőke-szaporodás nem áll arányban. Megengedem azt, hogy azon súlyos, nehéz viszonyok, a melyek általában hazánkra nehezedtek, a tőkegyűjtést sem növelték oly örvendetesen, a mint az kívánatos lett volna közgazdasági tekintetben, De hogy e tekintetben igen nagy haladás történt és hogy épen az igen sokszor korholt pénzintézetek e tekintetben bizony igen lényegesen mozdították elő a takarékossági széliemet: ezt,-azt hiszem, senki kétségbe nem vonja. Nem tudom, hogy a t. minister ur számait honnan merítette, én hogy megközelíthessem, kénytelen vagyok az összes pénzintézeteket , a bankokat, népbankokat, takarékpénztárakat, és szövetkezeteket összevenni, hogy megközelíthessem az ő számát ós az eredmény az: hogy 1875. év végén 57i a pénzintézetek száma, a melyeknek összes alaptőkéje 90.503,221 frt. Hogy a betétekre vonatkozólag is nyújthassak adatot, a bankoknál 22.664,584 frt, a népbankoknál 4.540,011 frt, a takarékpénztáraknál 177.161,944 forint és végre a szövetkezeteknél 2.939,460 frt, ugy hogy 1865. év végével a tőkegyűjtés eredménye 209.306,003 frtban jelentkezik. Azt hiszem, hogy ez elég tekintélyes szám arra nézve, hogy azt figyelembe vegyük akkor, midőn törvényt hozunk, a melynek a kamatláb megállapítása a czélja. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a takarékpénztáraknál a jelzálogkölcsön 59,556,951 frt, az összes pénzintézeteknél 127.422,548 frtot tett. T. ház! Ezen számok azt hiszem, eléggé indokolják az előttem szólott Juhász képviselő urnák azon nézetét, hogy igen káros következményekre vezethetne, hogyha nem tudnók megtalálni azon demarcationális vonalat, melyet a pénzkereslet és pénzkínálat között objective kell ma vonnunk és hogy a tőkének, ha nem legnagyobb része, de igen fontos része lesz felmondás tárgyává téve, a solid privát-tőke másfelé vonul: hogyha a kamatláb megállapitásánál óvatosak nem vagyunk. Azt pedig teljes biztonsággal állithatom, hogy ennek ismét következménye az lesz, hogy a pénzintézetek kénytelennek lesznek jelzáloghitelöket megszüntetni, csökkenteni, majd felmondani ós pénzeiket beszedni, az tökéletesen igaz és ebből
