Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-201

201. országos ülés január 24. 1S77. 371 vényjavaslathoz és azon módosításokhoz, melyek a 1. §-hoz beadattak. Eészemről nem fogadhatom a beadott rnódositványok egyikét sem, nem fogadhatom el Eemete Géza képviselő úrét, mely azt akarja, hogy a kamatmaximum 9% legyen, sem Eáth Károly képviselő úrét, mely azt akarja, hogy a kamatmaximum 10% legyen; de nem fogadhatom el Zsedényi Ede képviselő úrét sem, mely a kamatmaximumnak 6%-re való leszállítását kívánja; valamint nem fogadhatom el a többi módositványokat sem, melyek e tárgyban beadattak. A mi Zsedényi Ede t. képviselőtársam második indítványát illeti, az, ha elfogadtatnék: felzavarná a törvényjavaslatot, a mely benyujtatott, a mennyiben egyátalában nem fér össze azon eszmével, mely uralkodott akkor, mikor a kormány ezen törvényjavaslatot benyújtotta, és mely kifejezést nyert a tegnapi napon, midőn a t ház e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Nem uzsoratörvényt akarunk mi alkotni, hanem az a szándék nálunk, kik ezen törvényjavaslatot pártoljuk, hogy az állam, melynek minden esetre vannak etnikai és morális kötelességei is, ne adja közegeit annak rendelkezésére, a ki uzsorásüzletet köt, mint a melyet — az állam saját czóljait tekintve— hasznosnak nem tarthat, s azért az ilyentől megvonja a segédkezet, nem adja rendelkezésére közjegyzőit, sem bíróságát. Nem akarjuk mi azt átalánosságban kimondani, hogy senkinek sincsen joga az e törvényjavaslatban megállapított kamatnál magasabb kamatot követelni. Ha ezt valaki teszi: az teljesen a két alkudozó fél szabad akaratától függ; de azon perczben, midőn a hitelező az államsegélyt akarja igénybe venni, ugyanazon perczben az állam azt mondja: én e czélra közegeim szolgálatát fel nem ajánlom. Ez az alapelv, melyen az általunk pártolt törvényjavaslat nyugszik, melyet Zsedényi képviselő urnák beterjesztett módosítása sarkából teljesen kiforgatna. (T&tszés.) A mi a kamatmaximum megállapítását illeti, itt igen bajos vitázni; a mint átalában véve mindenütt bajos vitázni, hol számtételről van szó, a mely a subjectiv fölfogásnak a dolga. Az egyik azt mondhatja, hogy a 8°/

e kamatlábnál, a másik azt mondhatja, hogy a 9%-nél és a harmadik azt mondhatja, hogy a 10°/

0 kamatlábnál áll be a határ, melyen túllépni nem szabad. Hogy mennyire eltérők itt a nézetek, azt a házban beadott indítványokból látjuk, és látjuk azon kérvényekből, melyek beadattak a takarékpénztárak részéről, — mert feltehető, hogy minden takarékpénztár, mely nem kérvényezett ezen törvényjavaslat ellen, — pedig tudjuk, hogy erre mindnyája körlevél által felszólittatott, — mondom melyek kérvényt nem adtak be, ezzel azt tanúsították, hogy ebben a törvényjavaslatban semmi veszélyt nem látnak magukra nézve. De ha a dolgot nemcsak ezen negatív oldaláról tekintem, felhozhatom, hogy -att van egy igen jelentékeny takarékpénztár : a veszprémi, mely kérvényt nyújtott be, melyben azt kéri, hogy 8% kamatmaximum állapitassék meg, sőt kérvényében azt is mondja, hogy fájdalmasan csodálkozik, hogy akad olyan takarékpénztár, mely ezen kamatlábbal be nem éri. Pedig ez nem olyan intézet, mely osztalékot nem nyújt. Tényleg mai is két millió háromszázezer forinton felül nyújt kölesönt földhitelre s az utolsó években 32—39%-nyi osztalékot adott. Azt monda Eáth képviselő ur, hogy a létező viszonyokat kell szem előtt tartani. De nekünk épen az a czélunk, hogy a létező viszonyokat változtassuk meg, s ha mi ily törvényjavaslatot nyújtunk be s azt el is fogadjuk: ez onnan ered, hogy a létező viszonyokat nem akarjuk föntartani, mert a létező viszonyokat károsoknak, egészségteleneknek tartjuk. Óhajunk és reményünk épen az, hogy ezen létező viszonyok ezen törvényjavaslat által módosíttassanak. Azt mondja Eáth képviselő ur, hogy csakis 10% mellett lehet tisztességes pénzintézeteknek felállani. Már előbb voltam bátor fölemlíteni, hogy van olyan takarékpénztár, mely azt mondja, hogy 8%-ban állapíttassák meg a kamatmaximum; de bátorkodom arra is figyelmeztetni, hogy mindazon takarékpénztárak közül, melyek eddig az ország főpénzerejét képezték, s melyek a 40-es években keletkeztek, ezelőtt egynek sem jutott eszébe, hogy földhitel után 6—7°/

0-nél többet vegyen s ezen takarékpénztáraknál ilyen kamatláb mellett a földhitelre adott kölcsönök igen nagy összegre rúgtak, s ez intézetek mégis igen szép virágzásra jutottak. Ilyenek az első pesti, a pozsonyi, a sopronyi, a zágrábi, a győri, a miskolczi takarékpénztárak. Mindezek igen szépen virágoznak. Tehát nem áll az, hogy 10—12%-nyi kamat szükséges arra. hogy a takarékpénztárak felvirágozzanak ; hanem szükséges az, hogy az intézetek józanul vezettessenek, hogy a vidékükön lakó népesség bizalmát megnyerjék, hogy ettől hozzájok folyjanak be pénzek: szükséges, hogy a hitel megszavazása körül óvatosan járjanak el. En ily eljárás mellett nem tartok attól, a mit említeni méltóztatott, hogy a 8°/

0 megállapítása esetében a földhitelre kölcsön adott 38 millió fel fog mondatni. Nem tartok ettől, mert egyfelől ezen tőkék egy része olyan, mely magasabb kamatlábra nincs is kiadva s \gy az intézetek magasabb kamatra nem is számitnak; és másfelől nem kell azt hinni, hogy lesz oly pénzintézet, mely önmagát rögtön azon zavarba fogja hozni, hogy a miatt, hogy 1—2%-tel többet nyerjen, az ottani vidéket azzal sújtsa, hogy az elhelyezett pénzeket rögtön felmondja