Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos ülés január 23. 1877. 355 A mi magát a kérdést illeti, arra azt felelhetem: igenis én tudomással bírtam arról, hogy a czélba vett tüntetés Budapest főváros utczáin nem szándékoltatik a rendőrség által megengedtetni; egyes intézkedések természetesen hatáskörömbe nem tartoznak; de ismétlem, az egész szándékolt eljárás irányzatáról igenis előzetes tudomásom volt, és én részemről ma is azt tartom, hogy annak, a mi történt, meg kellett történnie, nem csak azért, a mit elébb a törvényes formák meg nem tartásáról mondottam; hanem még más oknál fogva is. Kossuth Lajos kimondotta az okát, a miért haza nem jön; de ugy. a mint tőle mást várni nem is lehetett, ezen oknak kimondásából levonta annak consequentiáját is, azaz megmondván nézetét és álláspontját, kimondotta azon consequentiát is, hogy ennélfogva én haza nem mehetek. Ebben már magában benne rejlik kifejezése annak, hogy a ki itt benn a mi alkotmányunk, a mi törvényeink alatt akar élni: annak azon elveket vallani ós igy azon elvek mellett tüntetni nem lehet, nem is szabad. (Élénk helyeslés a középen.) A t. képviselő ur az 1848 : III. törvónyezikk 32. §-ára is hivatkozott. Ezen §-nak a) pontja beszélvén arról, hogy miért lehet egy ministert felelősségre vonni: megmondja, hogy felelősségre lehet vonni a személyes szabadság korlátozásáért is. De a személyes szabadság alatt sehol a világon oly dolgokat, melyek az alkotmányos rendbe, melyek az állam törvényes alapjaiba ütköznek, nem értenek és viszont azon törvényczikk ugyanazon g-ának e) pontja megmondja, hogy feleletre vonandó a minister akkor is: ha a törvények végrehajtásában, vagy a közesend és a bátorság fentartásában mulasztást követ el, a mennyiben ezt a neki adott hatalomnál fogva meggátolhatta. Én azt gondolom, hogy igenis az 1848 : III. törvényczikk alapján való feleletre vonásnak helye lehetett volna azon esetben, ha a kormány a c) pontban reá rótt kötelesség teljesítését ez alkalommal elmulasztotta volna. (Helyeslés a középen.) Ezekből t. ház, önként következik további feleletem, ugyanis feleltem az . ínterpellátió azon részére, hogy mily intézkedéseket szándékozom tenni arra nézve, hogy a honpolgárokon ez alkalommal elkövetett bántalmazás megtoroltassék és hasonló sérelmeknek a jövőben való előfordulása megakadályoztassák. Én az itt követett eljárásra nézve megtorlásnak helyét, szükségét és jogosultságát nem látom, tehát az iránt intézkedni nem is fogok és a rendőrséget bizonynyal a jövőre nézve is abban, hogy törvényes kötelességét hasonlag teljesítse: gátolni egyátalában nem fogom. A t. képviselő ur felemiitett egy esetet, hogy a rendőrség részéről valaki bántalmaztatott. Ha ily eset fordult elő, ha az az illető helyen bepanaszoltatik és igazoltatik: bizonynyal senki inkább mint én, rajta nem lesz, hogy az ilyes szigorúan megfenyíttessék, mert ez az egyéni szabadságnak is, de mindenek előtt és mindenek fölött annak is okvetlen követelménye, hogy a rendőri hatalom azon tisztét, melyre hivatva van, becsülettel, tisztességesen teljesítse. De mondom, magában az eljárásban én sérelmet vagy hibát nem látván, itt sem megtorlást, sem a jövőben való eltiltást nem ígérhetek. Ezek azok t. ház, a miket a képviselő ur interpeílatiójára válaszolni kívántam. Én részemről azt tartom, hogy mindenesetre külömbség teendő egyes résztvevők és intézők közt és ezt meg is teszem. Hogy nem mindazok, kik az ilyenekben való részvételre hagyják magukat rávenni: járnak tiltott gondolatokkal, azt a czeglédiek most ez alkalommal meg is mutatták. De oly tüntetéseket előidézni akarni, a melyekből azon eonsequentia huzatik le mindenütt Magyarországon kivül, hogy Magyarországon nincsenek consolidált politikai viszonyok, hogy nincs consolidált állandó politikai élet: — nem tudom, más hogyan gondolkozik, de ón bizonyosan a hazafias tények közé nem számítom. (Tetszés a középen.) Mi tudjuk, mily súlya van az ily dolgoknak s őszintén kimondom, ha csak a hazánkban róluk uralkodó felfogást tekinteném : bátran mernék szabad folyást engedni az ily dolgoknak; mert nálunk mindenki megtudja azok horderejét a kellő mértékkel mérni. De ismétlem, megingatni a eoitsolidatió iránti hitet a mai időben Magyarország irányában: ez nem lehet egy hazaim feladata és a ki ezt teszi, vagy könnyelmű, vagy elhagyja magát más ezélzatok által vakittatni. (Helyeslés a középen.) És én azt gondolom, hogy egy kormánynak kötelessége az ellen, hogy az országra nézve ily hit emelkedhessek érvényre, hivatását teljesiteni; de kötelessége ez az ország azon jóhiszemű lakói irányában is, a kik különben szabados dolognak tekintvén az ilyet, de önmagukat talán bajba keverhetnék s ők fognának majd lakolni akkor, midőn a titkos intézők már biztos buvhelyekre-vonultak. Ez az, a mit felelni tudok. Kérem a t. házat, méltóztassék feleletemet tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a középen^) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Mielőtt kifejezném nézetemet arra nézve, vajon tudomásul vehetőnek tartom-e vagy nem az ép most hallott feleletet, illetőleg mielőtt kifejezni bátor lennék azt: vajon megvagyok-e vele elégedve vagy nem? méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a t. ministerelnök urnák imént mondott beszédére néhány rövid észrevételt tehessek. Legelőször is arra méltóztatott reflectálni a t. belügyminister ur, a mit én arra nézve mondtam, hogyha ez igy megy, mint a hogy már ismételve tapasztaltatott, hogy t. i. a haza polgárai vélemé| nveik szabad nyilvánításában, ha ugy tetszik, tün40*