Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
3515 200. országos ülés január '23. 1877. tetések lételében is akadályoztatnak: akkor elértünk azon pontra, hol többé nem jogállamnak, hanem rendőrállamnak kell az országot tekinteni. Méltóztatott erre nézve megjegyezni, miként lehet mondani azt, hogy nincs szabadság egy államban, hogy rendőrállammá akarnak egy államot átalakítani: midőn itt oly dolgok történnek, mint a sajtóban, különösen a t. ministerelnök ur személyére vonatkozólag olykor-olykor mondatni szoktak. Erre nézve röviden csak annyit jegyzek meg, hogy meglehet a sajtóra még nem került a sor; de hogyha igy mennek a dolgok: rá fog kerülni nem sokára. (Mozgás a baloldalon.) Ez azon tényeket, melyeket ugy most, mint az ifjúság által egy más alkalommal rendezett tüntetés alkalmával felhoztunk, egyátaljában nem gyengíti meg, s legfölebb azt bizonyítja, hogy igenis munkába van véve az átalakítás; csak még befejezve, tökéletességre vive nincs. Nem akarok azon egyes bizonyítványokra hosszasan kiterjeszkedni, melyeket a minister ur felhozott arra nézve, hogy mily nagy mértékben van meg itt a szabadság ; másrészről, mily kevés mórtékben van meg a törvények iránti tisztelet. ép azok részéről, kik arra állásuknál fogva különösen is kötelezve volnának. Legyen szabad áttérnem azon észrevételére, mely szerint a ministerelnök ur valóságos merényletnek méltóztatott bélyegezni azon vállalatot, mely a czeglédi küldöttséget Kossuth Lajoshoz Turinba vezette. Merényletnek jelezte ezt az által, hogy az is, hogy kibocsáttatott a küldöttség, hogy a küldöttség nem akadályoztatott meg abban, hogy missióját befejezze : bizonyítványa annak, hogy mily nagy mértékben van meg Magyarországon a szabadság ; mily kevéssé lehet itt beszélni arról, hogy Magyarország rendőr-állammá alakittatik át. Oda jutottunk már tehát t. ház, hogy merénylet az, ha valaki Kossuth irányában tiszteletét akarja kifejezni; merénylet az, ha Kossuth irányában azon kérelmét kívánja kifejezni, hogy jöjjön haza és segítsen a hazán, ajánlja fel lángeszét és páratlan tehetségeit a haza megmentésére. Ez volt az értelme annak, a mit a t. ministerelnök ur e körülménynek, mint argumentumnak felhozásával előadni méltóztatott. Azt méltóztatott mondani a ministerelnök ur, hogy meg kellett történni a Kossuth mellett való tüntetés eltiltásának azért: mert oly elvek mellett, minőket Kossuth utolsó levelében nyilvánított, Magyarországon tüntetni nem szabad; ily tüntetést megengedni nem lehet; ez az állam törvényeivel, az állam alapjaival ellenkezik. Kénytelen vagyok itt — ámbár nagyon nem szívesen teszem — idézni azon levelet, melyet Kossuth Lajos nagy hazánkfia a czeglédi választókhoz intézett. 0 igenis ezen levélben kifejezte azt, hogy a jelen körülmények között a hazába vissza nem tér. De miként adja ezt elő ? Ugy adja elő, mint az ő személyes állása jelzését: „nekem nem szabad megtagadnom — úgymond — nemzetem viszontagságos életének egyik leglogikusabb, legmagasztosabb momentumát; nekem nem szabad újra felvennem az alattvalói viszonyt oly uralkodó irányában . . ."' (Zaj. Tudjuk!) Ezzel egyedül személyes álláspontját akarja — mint mondám — magyarázni, indokolni azt, hogy miért nem jő vissza; de hogy ő a mellett agitálna, hogy ő arra akarná birni összes polgártársait, hogy ugyanazon álláspontot foglalják el, hogy ennélfogva ne vegyenek részt mindazokban, a melyek a mostani alapon tehetők, ne munkálkodjanak a haza jólétének előmozdítására azon az alapon, a mely jelenleg fenáll: ennek ezen levélben nyoma sincs. Sőt ellenkezőleg ezen levélnek további folytatásában kimondja, hogyha pártos indulat vezetné: akkor ellenkezőleg kellene eljárnia, nem kellene a hatalmat intenie arra, hogy vigyázzon magára és ne tegyen olyanokat, a melyek előbb-utóbb oda vezetnének, hogy saját állását fogná aláásni. E szerint t. ház, teljesen elesik a kormány részéről azon képtelenség, hogy azokat, a kik Kossuth mellett tüntetnek, mint az állam fenálló alapjainak megtámadóit üldözőbe vegye. De köztudomású dolog az is, hogy azon tüntetéseknek, a melyek történtek, Kossuth Lajos nyilatkozatának nem ezen része képezte alapját. Sőt épen ezzel ellenkezőleg és épen erre nézve vagyok bátor hivatkozni arra, a mit a t. ministerelnök ur előhozott, hogy tudniillik daczára annak, hogy Kossuth a mandátumot visszutasitotta: választói még se hagytak föl hazautazási szándokukkal. Mit foglal ez magában? Nem egyebet, mint azt, hogy azok, a kik őt fölkeresik és mindazok, a kik az ezeknek tiszteletére rendezeti ünnepélyekben részt venni akartak: ugyanazon reményt táplálják, hogy Kossuth Lajos még egyszer meg fogja változtatni merev magatartását és lehető lesz, hogy hazájába visszatérjen és közügyeinkben ismét tettleg részt vehessen. Ez a felfogás, ez a remény volt alapja és indoka annak, hogy a czeglédiek elutaztak. Azt métlóztatott mondani az igen t. miuisterelnök ur, hogy ő igen is kész minden egyes esetben, a hol a rendőrség által egyesek bántalmaztattak, megengedni azt, hogy az illető polgároknak sérelmökért az orvoslás megadassák, hogy az tökéletes joga és ez az, a mit a honpolgár személyes szabadsága megkíván. T. ház! Az ilyen eljárásoknak mint már jelenleg is a rendőrség részéről elkövettetett, épen az a természete, hogy soha sem lehet belátni hogy mik lesznek annak következései, és azok, a kik megrendelik az ilyen eljárást, a kinek róluk előleges tudomása van, — mint méltóztatott magát kifejezni •
