Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos ülés január 23. 1877. 349 ide küldött gyakorlati politikusok. (Élénk helyeslés.) Mint ilyeneknek pedig az uzsorakérdésben nemcsak pusztán nemzetgazdászati kérdést; hanem egyszersmind kiváló fontosságú politikai és soeialis kérdést is kell látnunk. (Helyeslés.) Én t. ház, a mi az uzsora pusztításainak gyökeres elhárítását illeti, legkevésbbé sem tartom ugyan a jelen törvényjavaslatot panaczeának; mert a baj gyökerei sokkal mélyebben feküsznek, sem hogy azokat e törvényjavaslattal, bármikép szigorittatnak is annak intézkedései, elérni lehetne már csak azon okból is, mert uzsorásaink és velök hasonfaju spekulánsaink sokkal routinirozottabbak a törvények óvatos megkerülésében és ügyes kijátszásában, semhogy előttük minden kibúvó ajtót bezárnunk lehetne; — (ügy van! Ugy van!) nem tartom továbbá a jelen törvényjavaslatot panaczeának már csak azon okból sem, mert inig a jelenlegi papiros gazdálkodás és valutaviszonyok pénz- és tőke-szegény hazánkat a külföldi tőke szabályszerű hullámzása elől majdnem hermetice elzárják: gazdászati ós hitelviszonyaink, bármiféle bankrendszer mellett is, gyógyithatlan marasmusban fognak sinyleni, és főleg sajátszerű művelődési és néprajzi viszonyaink között a szédelgés és a krízisek közt fognak folyton ingadozni : — de tartom a jelen törvényjavaslatot egy oly palliativ szernek, a mely czélszerüen módosítva, némileg mérsékelheti a bajt, s időt engedhet a nemzetnek a szükséges közgazdászati reformok keresztülvitelére, a mely reformok hosszú sorában a bankkérdés mielőbbi kedvező megoldásán kivül ezúttal csak a tervezett kisbirtoki országos hitelegylet mielőbbi életbeléptetését, (Helyeslés,) és a nép között mindinkább elharapódzó s uzsorásaink és spekulánsaink által mesterségesen is terjesztett korcsmai eladósodásnak, (Ugy van!) a szomszéd Galicziában életbe léptetni szándékolt törvényhez hasonló intézkedés által való meggátlását említem fel. (Helyeslés.) Ezek után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot, mint súlyos és mélyreható bajok orvoslását czélzó előleges kísérletet, átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk hoszszas helyeslés^ Madarász József: T. képviselőház! Hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat nem komoly megfontolás és elhatározás müve volna: azt remélem senki sem fogja állithatni, a ki figyelemmel kisérte e törvényjavaslat keletkezését és annak mozzanatait. Jól tudjuk mindnyájan, hogy 1874-ik év végével volt az akkori kormány utasítva a képviselőház által a kormány tagjainak, jelesen a pénzügyi és igazságügyi ministernek felszólalása folytán, hogy mielőbb e tárgyban az ország népe közt veszélyesen elharapózott uzsora megfékezésére, vagyis a mint akkor mondatott, a tőkekamat legmagasabb árának meghatározására nézve törvényjavaslatot terjesszen elő. És ha van, miként volt pusztulás e két év alatt, mióta végelhatározás alá e törvényjavaslat nem jöhetett: nem vethetik szemünkre azok, kik e javaslatot most is gátolni óhajtják, hogy nem volt az ország közvéleményének elég ideje megfontolni e kérdést és itt e házban a törvényhozás első tényezőinél az ellenébe keletkező orvosszert megválasztani. En csak azt sajnálom, hogy a törvényjavaslat már 1875. év elején, tehát két évvel előbb nem vált törvénynyó. Most, midón az a ház tárgyalása alatt van és midőn a függetlenségi párt, elvbarátaim részéről is azok megállapodása folytán a részletes tárgyalás alapjául e törvényjavaslatot elfogadom: jelezni kívánom, miként mi sem hiszszük azt, hogy ez által az uzsora teljesen kiiríva lenne. Nem. Hanem elismerjük, hogy a jelen viszonyok közt ez az egyik veszélynek enyhítésére szolgál. A mi engem felszólalásra késztetett, épen az, hogy mivel pártunk mindegyikének személyes véleménye szabad lévén, mert csakis a haza függetlenségét követelő eiv köt össze bennünket, épen azért pártunk részéről fölszólalt képviselőtársam, Hegyesi Márton által tett észrevételekre kívánok néhány megjegyzést tenni. Legelőször is meg vagyok győződve, hogy helyeselni fogja azon észrevételt, mit itt szükségesnek tartok jelezni. Már csaknem átalában bevett szokás, rósz szokás, hanem a ki ellene van is, ugy megszokja, mint a kozmás ételt megszokja az ember, — hogy midőn Magyarországról beszélünk, a midőn a magyar törvényhozásban vagyunk, ugy beszélünk, mintha Magyarország és Austria egy ossz, vagy egy monarchia volna. És ezen hibába esett t. barátom is, azt mondván, hogy akkor, a midőn a monarchiát jelenleg külháboruval fenyegetik, midőn a monarchia másik felével a magyar kormány küzdelmet vív, — noha nem tudjuk, hogy azon küzdelem küzdelem-e: — akkor tanácskozunk e törvényjavaslat fölött. Én tehát arra kérem t. barátomat, miként ha nem is veszi az 1848-at; és ha az 1790-ik törvények alapja szerint sem veszi hazánk önállóságát és függetlenségét; de vegye, a mi szerintünk nem helyes 1867. szerint, be kell, hogy ismerje mindenki, miszerint Magyarország és a birodalmi tanácsban képviselt országoknak egy és ugyanaz a fejedelmük, de a monarchia nem egy, hanem van tényleg a birodalmi tanácsban képviselt osztrák monarchia és van a Budapesten székelő parlamentben és törvényhozásban képviselt egy önálló külön Magyarország, és tényleg magyar állam és ez nem monarchiának egyik vagy másik fele; ha-