Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
350 206. országos ülés január 23. 1877. nem egy önálló külön álló Magyarország és magyar birodalom. Ezek előrebocsátása után, a mi már most az én t. barátomnak e törvényjavaslat elfogadása által okozandó félelmeit illeti, legyen meggyőződve, hogy a mint ő azt mondja: hiszen, ha ti az uzsora-kamatot akarjátok meggátolni ós a tőkekamatot nem gátoljátok meg, ez által nem teszitek azt meg, a mit kötelességtek volna megtenni: — legyen meggyőződve, hogy mi majdan a részletes tárgyalás alkalmával a tőke-kamatra nézve épugy óhajtjuk kiterjeszteni a törvényjavaslatot, mint az uzsora-kamatra; mert teljes meggyőződésünk, hogy az uzsora-kamatra hozandó törvényjavaslat is enyhítheti a bajt; hanem a bajnak gyökerét nem javítja semmi esetre sem annyiban, mint javította volna az által, ha egyúttal a tőkeuzsora is megtiltatik. És én előre látom és kérem a t. házat, méltóztassék jól meggondolni, ha Detalán a képviselőház ma még csak az uzsora visszaéléseit akarná fékezni: ki lesz téve annak, hogy egy vagy más félév alatt kénytelen lesz belátni, hogy akkor a tőke-uzsorára nézve is intézkedéseket kell tenni. En azt hiszem, hogy egy képviselőháznak, a melynek elég ideje volt a lefolyt két év alatt tapasztalnia, hogy nemcsak a kamat-uzsora, hanem egyszersmind a tőke-uzsorára nézve is, a melynek veszélyes volta fenyegeti az ország lakosait, földmivelőit, iparosait és kereskedőit: a kellő időben most még jókor meg kell tenni az intézkedéseket. En azt hiszem, hogy Heg.vessi és Hegedűs képviselőtársaim, ha belátják, hogy helyes a mi álláspontunk, az, hogy nem elég a kamat-uzsora fékezése, hanem a tőke-uzsorát is meg kell fékezni : majd akkor, midőn a részleteknél erről szó lesz, velük fognak szavazni. A mi azt illeti, a mitől Hegyessi képviselőtársam fél, hogy a takarékpénztárak befogják működésűket szüntetni, ha a törvényjavaslat törvény erőre lép: erre nézve én nem kívánok jós lenni, nem is tartom magamat annak; hanem higyje meg t. barátom, hogy midőn a hivatalosan letett iratokból és átalában a statistikai adatokból meggyőződtünk arról, hogy az országban létező összes takarékpénztárak évi osztaléka átlagosan 20 száztóli, azaz 100 forinttól 20 forint, a népbankoknál pedig 100 forinttól 2o forint: akkor meghiszem, hogy midőn 10—12 °; ü-re, némelyek 14—15 %' re is kölcsönöznek és le kell szállaniok ö" °/o-re vagy talán 8 %; annyi igaz, hogy az osztalék is leszálland 12 ü /ira > de hogy működésüket beszüntessék: nem fog bekövetkezni. Sőt még azt is merem hinni, hogy minél helyesebben józanabban fognak kezeltetni, és minél kevesebb százazalékot fognak követelni az általuk kezelt pénzek kiadásánál: annál nagyobb lesz az osztalékuk, nagyobb még az általam remélt 12 °/o-mU is. A hivatalos adatokból győződtünk meg arról is, hogy körülbelöl 30—40 takarékpénztár van az országban, a mely 50 °/ 0-on felül adott osztalékot 1874 és 1875-ben. Ezek közül csak egyet említsek és pedig a székes-fej érvárit, mely 100 %-nél több osztalékot adott; pedig a jelen viszonyok közt nem is kivánt magasabb kamatot a kölcsönöktől 9 °/ 0-nál, akkor, mikor ő 7-et fizetett. Már most vegye a t. barátom és azon t. képviselő urak, a kik ezen törvényjavaslatot ellenzik, ezt tekintetbe, és be fogják látni, hogy a takarókpénztárak nem fogják működésüket beszüntetni; hanem annyi bizonyos, hogy azon pénzintézetek, hol a kezelés nem rendes, és nem kellő: ott veszteségek fognak előfordulni; de a hol a kezelés rendes és tiszta, ha 8 %-ra vagy 6°/ 0-ra is szállítják le a kamatlábat: meg lesz az illő úgynevezett becsületes szemérmetes osztalék; mert én megengedem, hogy a pénzzel való kereskedés is munka, az is lehet tisztességes, az is lehet szemérmetes; hanem lehet a pénzbeli kereskedésnél a szemérem ellenére is nyerészkedni, akkor, mikor fölcsigázott osztalék kedveért, fölcsigázott kamatra forgattatik a pénz. Azt is mondta az ón t. barátom, hogy a népet illusióba ringatja e törvényjavaslat, mert azt fogja hinni, hogy ezáltal az uzsora megszűnik. Nem! Igen jól tudjuk mi is, a nép is fogja tudni, hogy ez az uzsorát nem szünteti meg; hanem csakis a túlságos visszaéléseket fogja megszüntetni. Azt is mondja t. barátom, hogy bennünket e tekintetben a népszerűség eszméje vezet. Nem; hanem vezet a nép által önmaga-által érzett és kifejezett azon szükség, a mely 1874-ben és 1875-ben majdnem minden törvényhatóság által, ide a képviselőházhoz érkezett kérvényekben nyilvánult. Hogy most a takarékpénztárak ós takarékpénztári igazgatóságok elözönlik kérvényekkel a képviselőházat, hogy 10—12°/ 0-ra sőt, ha lehet magasabbra is határoztassék meg a kamatmaximum: azt a nagy osztalékot szerető igazgató tanácsosok müvének tartom; de én megvagyok győződve, hogy a részvényesek között is sokan vannak, a kik nem kívánják az ilyen magas kamatlábat; de különben is ezeknek kórelmét nem veheti figyelembe a törvényhozás, midőn legalább az eddigi visszaélést, ha meg nem szüntetheti, legalább enyhítheti. Az én t. barátom ellenkezésbe is jött magával, mikor megjelelte az orvoslási módot az önálló nemzeti bank felállításában és azt mondta: addig halasztassék el a törvényjavaslat feletti tárgyalás. Hiszen nem azt kellett volna indítványozni, hogy halasztassék el; hanem azt, hogy e törvényjavaslat
