Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos ül ges pénzforgalom az egyedüli eszköz, mely az uzsorát megszünteti. • Mit tett e tekintetben a kormány ? A kormány a bank felállítása kérdésében alkudozik hosszú idő óta a nemzeti bankkal, mely alkudozás ma már valóban szégyenteljessé vált és a hazára nézve lealázó. De ha ezen alkudozások czólt értek volna is: azt hiszem, hogy az ily módon előállított bank alig segítene teljesen a bajon, mert nem szapo­rította volna elegendőkép a pénzforgalmat, és így nem szüntette volna meg az uzsorát; de legalább az uzsora elharapódzását lehetett volna gátolni, a mit uzsoratörvény által nem lehet. Ha én mindazáltal azon oldalra írattam fel magamat, mely ezen törvényjavaslatot elfogadja : kiindulási pontom egyedül az, mit az igazságügy­minister ur is jelezni szíves volt, t. i. hogyha az uzsora meg nem szüntethető is, de a tömeges végrehajtás alatt szenvedők vagyona még is meg lesz menthető nómikép, nem emésztvén fel a ka­mat az egész vagyont a hosszas per folyama alatt. Ez az egyedüli ok, a miért e törvényjavaslatot ál­talánosságban elfogadom. Steinacker Ödön: T. ház! A midőn a sző­nyegen levő törvényjavaslat ellen átalánosságban felszólalok, minden félreértés elkerülése végett és nehogy azon excommunicatió érjen, mely Hegedüs Sándor képviselőtársamat tegnap veszélye­sen fenyegette, szükségesnek tartom Horváth Bol­dizsár volt igazságügyiminister ur által az 1868. évi XXXI. t.-czikk tárgyalása alkalmával a ház­ban mondott szavait idézni, melyeket teljesen ma­gamévá teszek, hogy „távol van tőlem az uzsora védelmére szót emelni. Lelkem mely utálattal for­dul el azon szivtelenségtől, mely a mások nyo­morát szorultságát vagy tudatlanságát saját anyagi előnyére zsákmányolja ki." Kijelentem, hogy igen szívesen járulnék hozzá minden törvényes eszköz megállapításához, mely képes volna ilyen visszaéléseknek véget vetni, anélkül hogy más fontos tekintetben ártalmas. De a midőn teljesen elismerem az állam azon jogo­sultságát, hogy morális és anyagi tekintetben ká­ros viszonyok orvoslásához fogjon: ki kell nyilat­koztatnom azon szilárd meggyőződésemet, misze­rint az előttünk fekvő törvényjavaslat nem czél­szerü eszköz azon baj elhárítására, mely a tör­vényjavaslat előterjesztésére indokul szolgált. Én ezen törvényjavaslatot elfogadhatónak nem tartom. miért én azt nem csak teljesen hatálytalannak, hanem ugy saját czélja szempontjából, mint sok más okokból határozottan károsnak, veszedelmes­nek hiszem, a mint ezt igen szépen kifejtette Ho­ránszky Nándor képviselő ur. A mint az uzsora törvények eltörlése alkal­mával e házban folyt vita is teljesen elismerte, a mint elismerték többen is az előttem a törvény­KÉPY. fl. NAPLÓ. 1875—78 IX. KÖTET. január 23. 1877 337 javaslat mellett felszólalt képviselők közül: — létezett uzsora — csakhogy nem volt oly nyilvánvaló — akkor is, midőn nem csak becstelenitő cselekmény volt, a mi ma is az; hanem a törvény azt bünte­téssel is sújtotta. De azon törvények eltörlését az akkori igen tisztelt igazságügyminister ur, nézetem szerint igen helyesen azzal indokolta, hogy az akkoriban ép ugy mint most tapasztalt „könyörtelenséget az uzsora törvényeknek köszön­hettük." Különben ily könyörtelenség lesz min­dig, ós azért mindig is lesz uzsora. Ennek felis­merése lehet oka annak is, hogy ha vannak is, még is csak igen kevesen vannak, a kik a régi uzsora-törvények visszaállítását követelnék. Ezen törvényjavaslatra nézve is igen jellemző, hogy még pártolói is csak igen csekély hasznot várnak tőle. És midőn az igazságügy mostani vezetői az indokolásukban hasonló értelemben nyilatkoznak, mondván, „hogy az uzsoratörvónyek helyreállítása sem meg nem szüntetné, sem jelen­tékenyebben nem enyhítené a súlyos helyzetet; sőt ellenkezőleg tartani lehetne attól, hogy az uzsora megszüntetésére irányzott törvény czélját nem csak tévesztené, hanem közvetett hatásában az uzsorát még inkább növelné", továbbá mond­ván: „hogy a javasolt rendszabályoktól csakis a kitűzött szűkebb körben hasznos eredmények re­mólhetők", továbbá: „hogy illusiókat nem táplál a kormány, az uzsora nem fog megszűnni az esetben sem, ha a törvényjavaslat törvénnyé válik", mind ezen resignatió teljes nyilatkozatok, melyek­kel teljes összhangázban van az igazságügymi­nister tegnapi felszólalása is : világosan mutatják, hogy a kormány vezérférfiai bizony nem nagy lel­kesedéssel fogtak ezen törvényjavaslat előterjesz­téséhez, a mit különben a meg netalán követ­kezendő további hivatalos védelem is bizonyára meg fog erősíteni. Senkisem szeret maga magával ellentétbe jönni ós igy a ministerelnök ur sem örvendhet igazságügyi collegájának ezen előter­jesztésen, ha visszaemlékezik arra, hogy az 1868­ban, az uzsoratörvények eltörlésével végződő és mindenesetre a magyar parlamentalismus szebb lapjaira feljegyezhető vitában 8 év előtt azon igazságot mondta ki: „hogy a kamatlábat helyesen csakis a szabad verseny határozhatja meg", és éles logikájával azon alternatívát állította fel: „vagy bűn az uzsora, akkor törvényt kell ellene hozni; vagy nincs ily értelemben uzsora : akkor nem lehet a szabad versenyt korlátolni." A Tisza Kálmán ministerelnöksége alatt czólba vett megállapítása, valamely törvényes kamat­maximumnak pedig ugyan csak a szabad verseny korlátozása Gr. Bethlen András képviselő ur igen örvend annak, hogy ezen törvényjavaslat által szakítunk a doctrinár iránynval. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom