Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
§38 5M)0 * országos Wé En azt hiszem, hogy nem vált szégyenére a magyar országgyűlésnek, a midőn tagjai 1868-ban a tudomány axiómáira hivatkoztak. Valóban arany szavak és még ma sem vesztettek semmit értekükből. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminister ur azon szavai: „hogy a kamatmaximum oly időből való, a mikor a munkaerő a privilégiumok bókóiba volt szoritva", „hogy a jelen kor szabad forgalmat és versenyt követel", „hogy ép ugy, mint az iparforgalom szabadsága, a kereskedelem életfeltételeihez tartozik a pénz- és tőkeforgalom is." Azon időre emlékeztet Rónay János képviselő ur tepnapi, ugyancsak elméleti beszéde, melyben a oanon jog és a talmud kamat-vevóst tiltó rendeletei igen mesterségesen voltak összhangzásba hozva, az uj kathedra socialistikus iskola némely nézeteivel. Különben az egyház abban mindig hű maradt maga magához, hogy nem szerette, hogy a hivek oly kincseket gyűjtsenek, melyeket megeszik a rozsda és a mely ő maga azonban, a mint Gröthe kifejezte, mindenféle érték és ugy a pénz irányában megmutatta, hogy igen nagy gyomra van. Mennyire ós mikor szokta az egyház elismerni a tudomány axiómáit, vagy ha ugy tetszik, vitás nézeteit, mutatta Galilei esete. A szabad pénzforgalom szükségességére és meggátolhatlanságára is alkalmazhatók azon martyr szavai: ,,E pur si muove". És bár mennyire vádoltassam is doctrinarismussal, fen kell tartanom mint elvitázhatlan igazságokat ma is Horváth Boldizsár tisztelt képviselő ur akkoriban kifejezett és bizonj^ára ma is vallott tételeit: „hogy olcsó pénz rendezett hitelviszonyokat, a nemzet vérébe és jellemébe átment fizetési pontosságot, mindenek felett pedig gyors és szigorú igazságszolgáltatást feltételez. Ezek nélkül olcsó pénz nem remélhető". Nem kívánom most taglalni, mily mérvben léteznek hazánkban ezen előfeltételei egészséges hitelviszonyoknak, a mint azokat sokan törvényes kamatmaximum által igen tévesen vélik előteremthetni. Nem csak az elmélet állítja, hanem a gyakorlat is megerősíti, a mit Horváth Boldizsár képviselő ur mondott e házban 8 óv előtt, és a mit én ismótlek ma: „hogy a hol a pénz kevesebb mint a szükséglet, e bajt repressio soha fogja orsvosolni, a szabad concurrentia az egyetlen biztos eszkösz, mely e bajt enyhíteni képes". Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy ellenkezik a törvényhozás méltóságával, ha oly törvényt hoz, melynek hatálytalanságát már eleve könnyen ki lehet mutatni. Már pedig ezen törvény igen könynyen leend kijátszható, valamint kijátszattak az 1868-ig fenálló uzsoratörvények. Legyen szabad •esak egy ily esetet felhoznom ahoz, melyet feljanuár 28. 1877. 0 hozott Horánszky Nándor képviselő ur. Egy hírneves magyar főúr — mert hát ilyeneken is megesik, és pedig igen gyakran, hogy náluk a pénz kevesebb mint a szükséglet, — a kinek neve a magyar tudományos akadémia évkönyveiben fényesen tündököl, nagyobb kölcsönre szorult. De a törvényes Ő percenten nem kapott. Igen könnyen segítette őt ki egy üzletbarátja, a kinek egy pár ezer mázsa kölese eladó volt. Ennek piaczi ára volt 2 frt. A magyar főúr megvette 4 írton, a mely összeggel persze sokáig adós maradt és melyért fizette a 6 percentet, a megvett kölest pedig eladta 1 frt 50 kron. Most már tessék kiszámítani: mennyibe került neki a kölcsön a törvényes kamatmaxímum egészen loyalis respectálása mellett. Éhez hasonló módon, vagy pedig a tőkeuzsora által mindig ki fog játszatni a kamatmaximum : ha az adós, a kinek pénzre szüksége van, a hitelezővel egyetért, a mint vele mindig egyet fog érteni, bár mily keservesen essék is neki. Hiszen akár jelzálogilag bekeblezett, akár be nem keblezett követelések megvétele nem tartozik a kölcsönök kategóriájába. Es ha az uzsorások nem választják ezen, már most is előttük ismeretes módot, fognak találni mást. A törvény nem fog ártani az uzsorásnak; de igenis fog ártani a szegény embernek, fog ártani minden kölcsönvevőnek, mert drágítani fogja a kölcsönt. Mert a hitelező az eféle üzletek megtámadhatósága folytán még külön prámiumot fog követelni, mely még magasabb kamatlábban nyerend kifejezést, mint a milyenen különben kölcsönözött volna. Azon kivül pedig a kölcsön palástolása a követelés megvétele által az adóst még kettős bélyeg díjjal ós bekeblezett követeléseknél kettős bekeblezósi díjjal sújtani fogja, mihez esetleg még kettős ügyvédi vagy közjegyzői dijak is hozzájárulnak. Azt pedig még nem hallottam, hogy a kamatmaximumról szóló törvény a kincstár, vagy az ügyvédek és közjegyzők érdekében hozassék, a szegény adós nagyobb terheltetésére. A javasolt törvény tehát az egyeseknek anyagi kárt fogna okozni. De folytonos kijátszása meg fogja rendíteni átalánosságban a törvény tiszteletet. Szolgáljanak e tekintetben intésül egy jeles bírónak 1868. október 10-én az országgyűlésben mondott szavai; „Ha törvényeket készítünk: készítsük ugy, hogy azok akadály nélkül teljesíthetők legyenek, hogy ne legyen senkinek alkalma azok kijátszásával menedéket találni." Felhozatott, hogy a bíróságok túlságos uzsora kamatok oda Ítélése által ferde helyzetbe jönnek, hogy ezen eljárásuk által az igazságszolgáltatás tekintélye a közönség előtt szenved. Ezt nem lehet egészen tagadni. De végre minden törvény formális természetű és a biró más esetekben is
