Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

336 -°°- °™*« 0 * ttlés Január SS, 1877. Igen is létezhetnek, mert ha a betételek után 6 száztóli kamatot fizetnek, és 7-es kamat mellett adják ki pénzeiket, kezelést és egyéb költséget levonva: még mindig tisztességes nyerességük ma­rad. Hogy pedig a tőke 5-ös kamat mellett nem fog elfordulni a takarékpénztáraktól bizonyítja azon eset, hogy múlt év őszén egy helybeli eisö rangú pénzintézet csak 4 száztólit fizetett a bete­vőknek, és készpénz készlete még is meghaladta az egy millió forintot. A tőke, mint emlitém ép ugy mint eddig felfogja keresni a takarékpénz­tárakat és ezek lehet, hogy csekélyebb, de min­denesetre tisztességes haszonnal folytatni fogják üzletöket. Az uzsorás tőkék le lesznek szorítva az eddigi rendkívül gyümölcsöző térről, de kisebb haszon mellett biztosabb befektetést akarván ke­resni, jó részt földbirtok vásárlásra fognak fordít­tatni, és ez által a földbirtok értékét kétségtelenül emelni fogják. Azok pedig, kik tökeiket földbir­tokba fíxirozni vonakodnának, azok földhitel zálog levelekben helyezhetik el pénzeiket, és ezt bátor vagyok főként azok figyelmébe ajánlani, kik ezen törvénytől a földhitel intézetek szabad működnetése érdekében irtóznak. A mit a takarékpénztárakra nézve mondtam, azokra előre is hallok egy ellenvetést t. i., hogy ha a mondottak állanának is a fővárosi pénzin­tézetekre, de nem állhatnak a vidéki takarékpénz­tárakra nézve: mert ezek már a betevőknek 8—10 száztólit is fizetnek, ezeket tehát ugyanazon mér­tékkel mérni nem lehet. Ezekre t. ház, mérték nem is kell, mert a vidéki takarékpénztárak és bankok nagy része nem egyéb ma, mint nyilvános uzsora­intézet. Ezt nem azért emlitém, mintha pálezát akar­nék törni összes pénzintézeteink felett, sőt inkább senki nálamnál nem ismeri el jobban a solid ke­zelés alatt lévők üdvös hatását. Kivált miután az intézetek készpénz köl­csönzésénél tőke uzsorát alig űzhetnek, tehát a kamatszabályozása is könnyíteni fog némileg a hitelt igénylőkön. Ezen szempontból jelen törvényjavaslatot egy kielégítőbb hiányában átalános tárgyalás alapjául elfogadom. Fenn kellene ugyan tartanom annak idején néhány módosítás indítványozását; de te­kintve azt, hogy a 7 száztóli kamat maximumnak a t. ház többségét ugy sem lehetnék szerencsés megnyerni: ennélfogva mint nézetemhez legköze­lebb állót ^ a központi bizottság szövegezését foga­dom el. (Élénk helyeslés jobbról.) Almássy Sándor: T. ház! Azon átalános elszegényedésről, mely hazánkat sújtja ós a melyre a kormánynak már évekkel ezelőtt felhívtuk figyel­mét, ugy látom, a kormány szíveskedett tudomást venni és orvoslásképen előterjeszti az uzsoratör­vénynek ujboli helyreállítására vonatkozó törvény­javaslatot. Midőn ezt teszi: nem hallgathatom el ezen kijelentésemet, hogy semmi sem jellemzőbb a jelenlegi kormányra, mint az, hogy ezen iszonyú bajon — az átalános elszegényedésen — a törvény­javaslattal akar segíteni, melyre nézve a háznak egy tagja sem mondja, hogy az uzsorát meg fogja szüntetni. Maga az igazságügyminister ur is azt mondta, hogy nincs vérmes reménye arra nézve, hogy az uzsorát ezen törvény meg fogja szüntetni, fő reményét csakis arra alapítja, hogy a végre­hajtást szenvedő egyének vagyona nem fog fel­emésztetni, a kamatok felhalmozása által. Én e te­kintetben kezet fogok vele ; de t. ház, ott, hol a baj nagy és az elszegényedés az ország minden vidékén minden külömbség nélkül annyira el van terjedve : én ezen orvoslást igen szűkkeblűnek és elégtelennek tartom. Én azt kívánnám, hogyha a kormány tudomást vett arról, hogy mennyire elharapódzott a szegénység az országban, a mely­nek csak következése az uzsora: fontolóra kellett volna venni a r z okokat, melyek az elszegényedést, melyek az uzsorát előidézik, és annak orvoslásá­ról gondoskodott volna: akkor örömmel üdvözöl­tem volna e tényt, mert azt hiszem, hogy csak az által lehet segíteni bajainkon. Ezen uzsoratör­vény életbe léptetésével, mint azt már több szó­nok említette, alig fog segíteni a bajon ; hanem az okokat kellett volna elhárítani. Vannak módok, mint már Horánszky képvi­selőtársam is említette, melyekkel a bajon segí­teni lehet. Ott van a hosszas perrendtartás, mely miatt az ügyek évek hosszú során elhúzódnak, mi által a hitel nagy mértékben csökkenhetik; ott van a kérlelhetlen adóexecutio, mely mai napság oly nagy mértékben űzetik, hogy az államnak abból semmi haszna nem lesz, hanem az egyesek va­gyona elpusztitatik, a nélkül, hogy adóikat meg­fizethették volna, midőn ily eszközökéi hajtatik be az adó : akkor azt mondhatom, hogy a pénz­ügyminister legjobb sensálja az uzsorásoknak, mert oda tereli a népet, hogy uzsorára legyen kényte­len pénzt felvenni. Ha ezen segítene a kormány, kétség kívül több és jobb eredményt érne el, mint az uzsora törvény behozatalával; igy pedig akár az ipart, akár a mezőgazdaságot tekintsük, ha se­gédkezet nyújtana a kormány és intézkednék a vasúti tariffák leszállításánál, több jövedelem jönne be, és mindjárt kevesebb ut, mód nyílnék az uzso­rára. Ha igy járt volna el a kormány, az általá­nos elszegényedésnek s az által az uzsorának gá­tat vethetett volna; de ezekben nem tett semmit. Én elismerem azt, hogyha mindezeken se­gített volna és mindézen ügyeket ugy rendezi vala, mint a helyzet igényli: akkor némileg se­gítene e bajon ; de az uzsora még sem szűnnék meg, mert arra, hogy az uzsora ne létezzék: szükséges, hogy elég pénzünk legyen; az elégsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom