Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos Illés január 23. 187T. 335 bizottságba, Plachy Bertalan helyett pedig a szám­vizsgáló bizottságba egy-egy tag választandó. Ha a t. ház javaslatomat hebybenhagyja: ezen válasz­tások a jövő szombaton tartandó ülésben lesznek megejtendők. (Helyeslés.) Következik a napirend első tárgya a képvi­selőház 1877. évi január havi költségvetésének tárgyalása. Jankovich Miklós előadó (olvassa: a kép­viselőház 1871. évi január havi költségvetését.) Elnök: Ha a t. ház ez előirányzatot elfo­gadni méltóztatik, (Elfogadjuk!) annak folyóvá té­tele az elnöknek kötelessége lesz. A beterjesztett kimutatás ellen nem lévén észrevétel, ez is tudomásul vétetik. Következik a központi bizottságnak az uzso­ratörvények eltörléséről szóló 1868 : XXXI. tör­vényczikk módosításáról benyújtott törvényjavas­latra vonatkozó jelentése, illetőleg általános tárgya­lásának folytatása. Radvánszky Béla b.: Tisztelt ház! A vita ezen előre haladott folyamában igyekezni fogok lehetőleg rövid lenni, és csak átalános vonások­ban jelezni álláspontomat. Több államban és többszörösen tettek kísér­letet, törvények alkotása vagy ilyenek eltörlése által az uzsora meggátlására, több kevesebb siker­rel, mert az uzsorának egyedüli biztos ellenszere a pénzbőség és az átalános takarékosság; de ezeket tiszt, ház decretálni nem lehet. Hogy az uzsora nálunk nagy mértékben lé­tezik: az átalánosan ismert dolog. E bajon kivánt segíteni az előttünk fekvő törvényjavaslat. De ha bővebben vizsgáljuk e törvényjavaslat szellemét, azt vehetjük észre, hogy ez részben inkább a közvélemény sürgető nyomása alatt született, és hogy a t. igazságügyminister ur maga sem vár tökéletes eredményt törvényjavaslatától, nem is várhat, mert inig egyfelől megszüntetni törekszik az uzsorát kamatban : addig tág kaput nyit az uzsorának tőkében. Üdvös eredményt különben csak is ugy érthetnénk el, ha oly törvényt alkot­nánk, mely megtiltja mind a kettőt, és a törvény­nek erős büntetésekkel szerezne érvényt. Bái' Európában az uzsora korlátait - már min­denütt eltörölték, azért viszonyaink között nem volna retrográd lépes, ha az uzsora túlkapásait büntető jogi eljárás alá vonnánk. Ha jól tudom Ausztriában is készülőben van ilyféle törvény­javaslat. Elismerem azt, hogy ily szigorú uzsora-tör­vény ellenkeznék a modern, jogi és nemzetgaz­dászati felfogással; de nekünk nem a theoria vagy a szomszéd államok átültetett, de meg nem hono­sítható törvényeire, hanem saját viszonyainknak megfelelő törvényre van szükségünk. Elismerem továbbá azt is, hogy a tőke uzso­rát gátló törvényjavaslat előterjesztése kissé ké­nyes dolog lett volna, államkölcsöneink miatt, sőt azt is megengedem, hogy rendezettebb pénzviszo­nyok között talán nem is volna szükségünk ily törvényre ; de tekintetbe kell vennünk két dolgot, először: hogy földműves népünk az uzsorások lelketlensége által napról napra miként pusztul és közeledik végromlása felé; másodszor: hogy nem­zetünkben hiányzik az átalános vagyonosodás főfeltétele a takarékosság, ezért keli gyámkodást gyakorolni felette, ép ugy mint az egyes tékozló felett. Ezek után t. ház, áttérek az uzsora másik nemére, a kamat-uzsorára. Ez ép oly veszedel­mes mint az előbbi, és tulajdonkép ugyanaz, kü­lönbség közöttük csak is az, hogy az egyik éven­ként veszi meg az uzsorát, és megelégszik a va­lósággal kölcsönzött tőkével; a másik pedig még az adósság lejártakor is többet követel a kölcsön­zött összegnél. Az előttünk fekvő törvényjavaslat csak a kamat szabályozását czélozza; de vélemé­nyem szerint nem minden pontjaiban kielégítően. Mert mig egyfelől csak morális pressióval él, mint az indokolás mondja, hogy a törvény­javaslat 1. és 6 §. által kifejezést ád a törvény­hozás annak, hogy az uzsorát bár nem bünte­tendő, de becstelen cselekménynek tartja ; addig másfelől a tisztességes kamatot 10 száztóliban állapítja meg. Mondanom is fölösleges, hogy az ilyféle erkölcsi pressiónak nálunk igen csekély hatása lesz; a mi pedig a kamatmaximumot illeti, t. ház, a 10 száztól! már magában véve is uzsora és a kölcsönvevő földbirtokost 20 — 25 év lefor­gása alatt tönkre juttatja, az ország nagy része idegen kezekbe kerül, és ha hazánk régi birtokosai földönfutókká válnak: ez t. ház, viszonyaink javu­lását nem fogja eredményezni. Hogy a törvényjavaslatba 10 száztóli vétetett fel: az egy statistikai kimutatás eredménye; csak hogy e kimutatás kamat átlaga hamis alapon nyugszik, mert az nem a szokás és szükséglet által szentesitett valódi kamat átlaga, de csak is az 1868-ki XXXI. törvényczikk által létesült ferde természet ellenes állapot kifolyása. A t. ház osztályainak többsége a 8 száztóli kamat maximumban állapodott meg: én részemről ezt is sokallom ós elegendőnek tartanám a 7 száz­tólit, mert t. ház, ha egyszer a 8 száztóli törvény erőre emelkedett: akkor ennél olcsóbb pénz az országban nem lesz kapható. Mentsük meg tehát legalább azokat, kik solid hitelre szorulnak ; kik az uzsora karjaiba vetették már is magukat, azo­kon ugy sem segíthetünk. A kamat maximum meghatározásánál külön­ben nem szabad szem elől tévesztenünk a létező pénzintézeteket: fenállhatnak-e ezek, 7-es kamat mellett. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom