Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

199. országos Illés január 22. 1837. 323 fogunk jutni, hogy csekély értékekből pusztán ingókból és kisebb összegekből álló hagyatékokat a felek kénytelenek lesznek önként elhanyagolni: nehogy rájuk még súlyosabb terhek rovassanak. (Helyeslés a középen.) Én halaszthatatlannak tartom, hogy a perrendtartás legkiválóbb hiányainak revisiója, különösen pedig a két utóbbi irányban a törvényhozás részéről minél előbb megtörténjék. Ott van a telekkönyvi intézmény és az azzal kapcsolatos jogállapotok. Én igen nagy szükségét látnám annak, hogy a törvényhozás valahára vegye figyelembe azon nyilvánuló tényt, hogy — merném állítani — az ország telekkönyveinek legalább 50°/

0-je hasznavehetetlen mai nap: mert nem vitetvén keresztül a birtokváltozások, igen természetes, hogy nem vitethetnek keresztül semmi más oly jogi cselekvények sem, melyeknek keresztülvitele nélkül a telekkönyvek rendezése hasz-" nálható álapotáról szó sem lehet. Merem mondani, hogyha hitelforrásokat a közép és a kisbirtokosok részére a törvényhozás javítani fogja is: ezzel aligha fog rajtuk segíteni; mert mindaddig mig a telekkönyvekben az illető birtokváltozások pontosan bevezetve nem lesznek: addig a birtokok hitelképesek nem lehetnek. Ott van maga a birószervezet kérdése. E tekintetben, a kormány javaslatot nyújtott be, az úgynevezett fokozatos fizetésekre vonatkozólag. E törvényjavaslat az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban megrekedt, miután ez az igazságügyminister ur javaslatát nem fogadta el. Én is azok közé tartozom, kik el nem fogadták ós pedig azért: mert egy lényeges alaptörvényt érint, a nélkül, hogy annak hasznát látnám. Igenis a birói szervezeten segíteni kell; de ez nem a fokozatos fizetések behozatala, hanem alsó fokú állomások szervezése által történhetik, oly czélból, hogy egyrészt fiatal, tevékeny és olcsó munkaerő teremtessék ; másrészt, hogy lehetségessé váljék bírákat nevelni, nehogy tovább is azon állapotok között éljünk, melyek a szervezéskor léteztek, hogy úgyszólván az iskolából, vagy hogy ugy mondjam, az eke szarvától kellett legalább egy részben az erőket a birói székbe ültetni. Egy ily törvény által az igazságszolgáltatásnak egyrészt olcsó munkaerők fognak szereztetni másrészt szakavatott és oly birói kart fogunk nevelhetni, melyet azután a függetlenség törvényeivel, tudniillik az elmozdithatlanság, áthelyezhetlensóg és nyugdijazhatlansággal méltán körül bástyázhatunk. Ott van az előléptetési törvény, ennek hiányai is igen érezhetők. Nem akarok kiterjeszkedni egyes oly esetekre, melyek a birák előléptetése körül eddigelé, sőt még a legutóbbi időkben is előfordultak; hanem azt igenis vallom, hogy egy bírótól szorgalmat és önfeláldozást csak akkor •SS remélhetünk: ha ezen biró tudja, hogy szorgalmának és önfeláldozásának jutalmát látandja és nem fog valami protectio útjában állani. Ezen egy czélszerü előléptetési törvény fog segíteni, mely egyike" azon eszközöknek, melyek által az igazságszolgáltatás ügye szintén emeltetni fog. Szóljak-e t. ház, az ügyrendről, melynek hiányai eszközlik azt nagyrészben, hogy a birói kar teendőitől elvonatik és kénytelen a birói teendők végzése helyett azon formalitásokkal foglalkozni, melyek tevékenységének egy jó részét igénybe veszik ? Ez is egyike azoknak, a melyeket sürgősen kell reformálni, és azt hiszem, hogyha az igazságszolgáltatás terén ezek megtörténtek: akkor az igazságügy javulni fog ós az uzsorának egyik oka, a mi az igazságszolgáltatás hiányában fekszik, felfogásom szerint el fog enyészni. Nem szólok t. ház, az administratiónak egyéb ágairól; mert azt hiszem, hogy egy véleményben van velem a képviselőház minden tagja arra nézve, hogy az administratiónak javítása az anyagi jólét előmozdításának egyik feltétele. A népnevelés, mely a társadalmi erkölcsök javítására vezet, czélszerü adótörvény, jó közigazgatás, mind oly administrationális törvények, melyeknek emelése, fokozása nélkül anyagi jólétünk nem képzelhető. T. ház! Az, a ki azt hiszi, hogy mindezen bajokon egyszerre egy törvényjavaslattal lehet segíteni, az komolyan szólhat az uzsorára vonatkozólag oly torvényjavaslatról, mely bajainkon segíteni fog. Én részemről ezt nem hiszem és azon meggyőződésben vagyok, hogy az uzsora bajain, csak oly mellékes palliativ rendszabályokkal ez idő szerint segíteni nem lehet. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, annak felfogásom szerint, két fő ós lényeges hibája van. Az egyik az, hogy ez nem uzsora-törvény. E törvényjavaslat nem csak megengedi az uzsorát, hanem ellenkezőleg a kamatok önként való megfizetésének szabad utat enged. Ugyan kérdem kin fog ez segíteni? Talán azon, ki az agyon-uzsorázás következtében már oda jutott, hogy kötelezettségeinek eleget tenni nem képes, és a biró kezébe kerül? Felfogásom szerint azon, a ki már ide jutott: semmiféle uzsora törvény nem segít. Vagy segíteni fog azon, a ki egy kölcsönt, olyat, mely őt végkép tönkre még nem teszi, felvesz és a fizetési idő bekövetkezésével a terminust be nem tartja és nem fizet; hanem az általa fizetendő kamatok egy részét az által akarja recompensálni, hogy — mint azt az igazságügyminister ur is kiemelte — a pert elhalasztja. Méltóztassék nekem megengedni; de én azt hiszem, hogy ez az uzsorának egy második kiadása lesz. Ez nagy fallacia, nagy csalódás, mert 41*