Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-193

290 198 országos ülés űecíembei- 18 1876. Éu tehát t. ház, abban, hogy az ilyen dúvadak pusztítását a közigazgatási bizottság feljelentése következtében a minister által kívánja a törvényjavaslat megengedtetni: nem a jogok megvédését, hanem a közigazgatási bizottságok hatáskörének korlátozását látom és azon jogkörnek és kötelesség teljesitésének korlátozását, a melyet a közigazgatási bizottság teljesíteni tartozik arra nézve, hogy minden időben a veszélyes állatok pusztíttassanak. Emlékezzünk csak vissza az 1838. évi téli időre, vagy a legközelebb múlt évre, hogy hány utazó ember lett az ilyen dúvadak által megtámadva. 1838-ban még a fegyveres katonaságból is több ember egyik helyről a másikra utaztában ily dúvadak áldozata lett. Én nagyon helytelennek tartom azt, hogy ily körülmények közt a legfelsőbb helyre tartatik szükségesnek a folyamodás. Én a közigazgatási rendből kifolyónak tartom, hogy ha a közbiztonság veszélyeztetve van: ha nem is a község birájának, de a hatósági tisztviselőnek nemcsak megengedtessék, hanem kötelességévé tótessék, hogy minden eszközt felhasználjon arra, hogy a közbiztonságot minden tekintetben helyreállítsa. Ez okból, annyival inkább, minthogy a t. pónzügyminister ur különösen is eléggé képviselve van a közigazgatási bizottságban az ő adófelügyelője által ós így módja van minden legkisebb a bélyeg ellen tett kihágás ellen felszólalni: én nem tartom szükségesnek, hogy mindjárt azon hatóság intézkedjék, melynek csak akkor kellene intézkednie, ha panasz emelkedik az első hatóság ellen. Mert. hogy ugyanazon hatóság adja ki a rendeletet, melyhez a panasz megy : azt én minden rendszerrel összeütközőnek ós károsnak látom, mert ez első lépés, mely a Vielregierungra vezet, a mikor minden hatóságnak minden intézkedése a ministeriumtól feltételeztetik. Én a praeventiv censurát soha sem szerettem, most sem szeretem s elégnek tartom, ha valamely ügyben utólag történik a kormány részéről intézkedés, tehát nem tartom szükségesnek, hogy ugyanazon hatóság kérje az elrendelést, melynek épen kötelessége volna utolsó sorban az ilyen dolgok felett intézkedni. Ennélfogva én a törvényjavaslat 1. §-át el nem fogadom. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsásson meg a t. ház, hogy szót kérek azok után, a miket t. képviselőtársam elmondott. Elsőben is őszintén megvallom, hogy a legközelebbi nagy tél alkalmával némely, főleg külföldi lapokból olvastam ugyan, hogy Magyarországban hány embert evett meg a farkas: de tudtommal egyet sem, és merem állítani, hogy egyet sem. 1838-ban hogy mi történt, arra megvallom, nem emlékezem ; de ismétlem, hogy a mujt télen ilyesmi nem történt és ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni, ne hogy a képviselőház tekintélyének fölhasználásával terjesztessék ismét Magyarországról, hogy miféle vad ország ez. a hol az embereket széltében falják fel a vadak, sőt a fegyveres katonaságot is. (Helyeslés.) Ez az egyik, a miért fölszólaltam. A másik az, hogy a t. képviselő ur, bocsánatot kell kérném, de nem arról szólt, a miről a törvény beszél. Mert hiszen minden létező törvényeink szerint mindenkinek joga nem csak utón, hanem saját területén is, bármikor jelentkezzék, minden ragadozó vadat különbség nélkül meglőni. Erre nemcsak a minister, de még a falusi biró engedélye sem kell; sőt ha valahol oly veszélyek volnának, minőket említeni méltóztatott: ott is kötelessége a falusi bírótól kezdve mindenkinek intézkedni. Itt olyan esetről van szó, midőn a ragadozó vadak szerfölött elszaporodnak s ez nem egy perez alatt történik; hanem a lakosság hónapok előtt érzi, tudja látja minden ember, (Helyeslés,) ós meg fogja tenni a kellő lépéseket akkor, és mód van erről a törvény értelmében intézkedni. Meg akarom még említeni azt, hogy igen is védeni kell okvetlen az államkincstár érdekeit; de ezen §. nem ezen szempontból szerkesztetett, hanem szerkesztetett azon szempontból, a mint az imént is bátor voltam jelezni, hogy minden egyes embernek a joga megvédessók, kivévén ha minden illetékes hatóság, elkezdve a közigazgatási bizottságtól fel a ministerig, meggyőződött arról, hogy az a veszély, a mi egyedül igazolja ezen jog megsértését, csakugyan bekövetkezett. A mi végül azt illeti, hogy sohasem helyes, hogy azon hatóság adjon ki rendeletet, melyhez a rendeletek megsértése miatt folyamodni kell: ez sok tekintetben, sok esetben igaz; de ép oly átalánosnak talán a t. képviselő ur sem fogja tekinteni ; mert ha olyannak tekinti: akkor a ministeri umokát egyszerűen felebbviteli forumokká kell tenni és azoknak semmi rendeletet kiadni nem szabad. Ismételve kérem ezen §. változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Ragályi Nándor: Azt vagyok bátor kérdezni a t. belügyminister úrtól, hogy midőn a folyamodás be fog érkezni ily vadászatok megengedése végett: kik által fogja magát - az igen t. belügyminister ur inf orrnál tattatni? En azt hiszem, hogy csak a törvényhatóság által és csakis az által lehet magát inform áltatni a. Méltóztatott ugyan mondani, hogy tekintettel kell lenni a tulajdon jogra, hogy kié az a terület, a hol a vadászat elrendelése kéretik; ón csak arra kérem a t. belügyminister urat, hogy ne méltóztassék ezek véleményére hallgatni; hanem csak a törvényhatós ígokéra: mert azok a sportemberek, hogy a vadakit