Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

101. országos ttlés deexember 15. 1878. 251 Más alkalommal, midőn nem tetszik, hogy én arra hivatkozom, hogy 1874-ben mi volt az eredmény és mi nem, és hogy ma az eredmény a következő: akkor nem enged hivatkozni az 1874-iki zárszámadásra; most meg, mikor kedvezőbbnek mutatkozik : összehasonlítja nem az 1874-iki-, de az 1875-ikivel. Akkor azt mondja, miért 1874-ikivel ? Mert a kormány politikája 1875-ben jutott csak kifejezésre Ez igen sajátságos számítás, melyet én — de nemcsak én, támadott fél, ki talán részrehajló, — de bármely objectiv ítélő alaposnak absolute el nem ismerhet Másik állításában mit mond? Azért veszi az 1874-ik évi és nem az 1875-iki zárszámadási eredményeket: mert a minister maga is 1876-ra 1875-höz kópesí leszállította praelimináréját. Leszállítottam praeliminárémat; de nem a zárszámadásokhoz képest szállítottam le, hanem az előirányzathoz képest. No már engedelmet kérek, akkor ennek az argumentumnak semmi súlya nincs, mentegetődzésnek megjárja, de alapos okoskodásnak bajosan. De azt az én t. barátom mutassa meg, és szerettem volna, hogy a részletes tárgyalás alkalmával megtette volna. Hát az a 10 milliót, mit ő nem talál a költségvetésben : miért nem találhatja abban? Miért nem mutatta meg nekem a részletes tárgyalásnál, micsoda czimeken nem jő be az a 10 millió forint? Az én t. barátom csak pausalis számításra helyezkedve, az 1874-iki zárszámadásokra, melyekre nem lehet helyezkedni; mert az 1875-iki zárszámadások már többletet mutattak fel, egyszerűen azt mondja, hogy 10 millió hibázik. Bn tanúul hívom fel a t. házat, nem igyekeztem-e a költségvetés részletes tárgyalásainál magam némely czimnél a fedezetet leszállítani az 1875-iki alapra? Nem alapszik-e az ón fedezetem — kivéve itt-ott egy pár százezer forintot, mely összevéve talán egy-két milliót tehet, de semmi esetre sem 5, 6, 8, 10 milliót, — az 1875-iki zárszámadásokon ? T. barátom azt monda, hogy számadása igen világos, egyszerű. Azt mondja, bejött 1874-ben 188 millió, hozzá 14 millió adóemelés—202 millió. Ennyit kell praeliminálni, többéi nem. Én pedig azt mondom, hogy e számítás nem is egyszerű, de nem jó; mert bejött 1875-ben 7 millióval több, azt a többletet kell praeliminálni: hacsak nem akarunk visszamenni, s nem akarjuk azt hinni, hogy 1877-ben kevesebb fog befolyni, mint a mennyi befolyt 1875-ben. Ugyan kérem, méltóztatott volna akkor is az 1874-ik évi zárszámadásokra hivatkozni: ha az 1875-iki óv rosszabb lett volna? Méltóztatott volna akkor is azt mondani, hogy nemazl875-ik évi gyengébb, hanem az 1874-ik évi nagyobb bevételekre helyezkedjünk. Hisz, ha a múlt esztendőre visszatérünk az 1868-, 1869-ik évben egyes oly czimeken, mint például bérhátralék milliók jöttek be. Miért nem vétettek fel ezek most? Azért: mert az utolsó esztendők mutatták, hogy ezeket felvenni nem lehet. Az én számitásom az, — s ezt állítottam a t. ház elé akkor, midőn a költségvetés tárgyalása alkalmával felszólalni szerencsés voltam, — hogy a pénzügyi tárczánál, - igen rövid a számítás, tessék meghallgatni, — bejött 1875-ben 173 millió ; és praelimináíok a pénzügyi bizottság jelentése alapján 190 milliót a katasternek 2 milliónyi jövedelme nélkül, a mi uj bevétel 1876-ra, a mi nem lehetett a zárszámadásban, tehát 2 millióval kevesebbet, vagyis 188 milliót; a 173 millió s a 188 millió közt a küíömbség 15 millió: micsoda jogosultsággal bir a 15 millió? Azzal, hogy azóta felemeltük az adókat, behoztuk az átalános jövevedelmi pótadót, egy pár más adót, igyekezünk reformálni a pénzügyi kezelést s ebből bevételi többletet várunk s jogosult-e ezen várakozás? Erre t. barátom nem keres választ: hanem egyszerűen az 1875-ki zárszámadás alapjára áll. Engedje meg, hogy én válaszoljak. Jogosult igenis e várakozás. Miért jogosult? Azért: mert az idei esztendőnek s

li évi bevételi eredményei, melyek a t. képviselő ur előtt tudva vannak, bemutatták, hogy igenis 9 millióval több jött be; a f. évi október hóban bejött 3 millióval több, a mint azt bejelentettem budget-beszédemben a t. háznak!? ez már 12 millió ; 1 millió, gondolom novemberben a többlet Kérdezem tehát, ha az én budgetem és az 1875. évi zárszámadás eredménye közt csak 15 millió frt hiányzik s azt mondhatom, hogy abból ma már 13 millió frt megvan, hogy akkor azt lehessen mondani, hogy 10 millió hiányzik, hogy ez alapos, helyes, hogy ez oly okoskodás-e, melynek alapjára helyezkedve azt lehessen állítani, hogy ón nem czáfoltam meg semmit, nem engedni egy tapodtatat sem azon állításból, hogy a pénzügyi helyzet absolute nem javult: ennek megítélését a t. ház bölcsességére bízom. (Élénk helyeslés a középen.) Ez válaszom t. barátom okoskodására. De t. barátom még tovább megy, ós higyje meg ha súlyt nem helyeznék az általa mondottakra és súlyt nem helyeznék arra, hogy épen az általa mondottak szolgáltak alapul arra az egész tenorra, mely az én költségvetésem fölött el zaji ott vitában a ház azon oldaláról hallható volt: nem foglalkoznám vele; de kell, hogy foglalkozzam épen e szempontból. Azt mondta tegnap t. barátom, hogy ott sem értettem én öt jól és czáfoltam oly valamit, a mit kimondani szándéka nem volt, midőn azt állítottam, hogy t. barátom azon thesist állította fel, hogy az indirect és a tulköltségek felemésztették azt a 14—15 milliónyi adóemelést, melyet a kormány 32*