Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos Illés deczember 15. 1816. 241 állam hitelére apellálva, a külföldi pónzpiaczok jótékonyságához fordulni; akkor t. ház azon glossa, melylyel deíiczitünket Tóth Vilmos képviselő ur tegnap illustrálta, nem nagyon jó szolgálatot tett Magyarország hitelének. Az 1875. évi LV. törvényczikkben foglalt pénzügyi törvény szerint a deficzit előirányozva volt folyó évre 8.371,645 írtra, az előttünk fekvő pénzügyi törvényjavaslat szerint az előirányzott deficzit 1877-re 20.549,937 frt, tehát 12 millióval több. És Tóth Vilmos ur azt mondja: „hogy minden, a mi lehetséges volt megtörtént; a mi nem történt meg: az nem is lehetséges." Mit jelent, kérdem, e nyilatkozat e számokkal összefüggésben ? Azt jelenti, vagy jobban mondva, ezt jelentené, ha való volna, hogy Magyarország pénzügye menthetetlenül veszve van. Mert ha áll az, hogy minden megtörtént, a mi átalában lehetséges s ha daczára annak, hogy az ország tekintélyes pártjai, a fusió utján erejök egyesítésével, ugy szólván az egész nemzet erejét a kormány rendelkezésre bocsátották; ha daczára annak, hogy a, kormány által proponált minden adó megszavaztatott ; ha daczára annak, hogy — mint a túloldalról állíttatik, a kormány — mint Tóth Vilmos ur bizonyítani akarja — mindenben eleget tett programmjának, ha daczára mindezeknek az előirányzott deficzitnek nem elenyészése, sőt 12 milliónyi emelkedése az eredmény : akkor t. ház, az ország pénzügyeinek rendezése iránti remény valóban nem egyéb, hiu ábrándnál, — akkor ez az állam nem érdemel hitelt, nem érdemel bizalmat a magunk részéről sem; nem ez idegen pénzerők részéről. (Helyedé* a baloldalon.) Én ezt t. ház, nem fogadhatom el és nem is tartom czélszerünek azt. hogy a kormánypárt padjairól a ház többségének helyeslése mellett és ellenmondás nélkül hirdettessék e tan, — mely ha igaz lenne : a nemzet hitelének a halálos döfést adná meg. Midőn arról van szó, hogy a kormány, vagy egyes közegek eljárását bírálat alá vonjuk, midőn azt akarjuk, hogy a demoralizatió fészkébe erélyes kézzel belenyúljunk: akkor hivatkozás történik ana, hogy mind ez árt az ország hitelének ; s íme, most a t. többség egyik kiváló szónoka oly tant hirdet, mely ha hitelre találna, az ország hitelét tenné tönkre. Én t. ház, e tan hirdetésében nem látom azon hazafiságot, melyre minduntalan hivatkozás történik: de nem is fogadhatom el azt ugy, a mint felállíttatott. Igenis áll azon tan utolsó része, mely a pénzügyi törvények végszavaiban nyer kifejezést, ez fájdalom áll. Meggyőződésem szerint az államháztartás egyensúlya nincs helyreállítva s a tavalyi előirányzathoz képest az ez idei előirányzat tetemes hanyatlást mutat; azon az utón KÉPV. H. NAPLÓ. 1875—78 IX. KÖTET. tehát, melyet a kormány követ: az egyensúly nem állitható helyre. Ezen az utón tehát nincsen kibontakozás. Ez igenis áll. De nem áll a tannak első vagyis azon része, hogy tudniillik minden elkövettetett volna, a mi az ország hitelének javítására nézve megtörténhetett. (Ugy van a baloldalon.) Nem áll az, hogy nincsen más ut, melyet követni lehetne s mely ezólhoz vezetne. Meggyőződésem ez, hogy igenis van ilyen ut s ez az, melyet a törvény is élénkbe ir, melyet önérdekünk s a monarchia jól felfogott érdeke is parancsol : az, mely az ország gazdasági erőinek -fejlesztését, észerü közgazdasági politika folytatását vallja feladatának. (Helyeslés a baloldalon.) Tóth Vilmos ur azt mondta, hogy ez utat nem látja, hogy nem hallott semmit arra nézve, mi módon lehetne a bajon segíteni. Hogy nem látja azt, a mi egy külön párt programjában az egész világ szeme előtt fekszik ós nem hallja azt, a mi e házban úgyszólván napról-napra ismételve elmondatik: arról sem én, sem elvtársaim közül senki sem tehet és azon nem is változtathat, ezen csupán azon ember feletti hatalom változtathatna, a mely képes lenne a t. képviselő ur észlelőszerveit újjá organizálni. (Derültség a baloldalon.) De éhez kevés remény lehet, mert mai nap nem történnek csodák. Pedig valóban kívánatos volna, hogy elenyészszék azon typus, melyről a szentírásban meg van irva: van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak . . . (Derültség.) Kívánatos volna épen azon érdekben, melyet a t. képviselő ur szükségesnek tart. 0 ugyanis azt mondja, hogy a mennyiben az ellenzék czélt akar érni: szükséges capaczitálni a többséget. — Hogyan lehetséges ez, midőn olyan sokan vannak, kikre a szentírás a most idézett szavai illenek? (Derültség a baloldalon.) Egy eszme ejtetett itt el t. képviselőház, épen az idézett szónok által és ez eszmét a t. ministerelnök ur is felkarolta és magasra emelte zászlókép lobogtatva előttünk, mintegy azt mondván: e jelben győzni fogunk. Ez eszme az, hogy erősítsük a kormányt, csatlakozzunk hozzája mindnyájan, hogy a kormány e nagy had élén annál nagyobb erővel szállhasson sikra a lajthantuli másik fél ellen, mely körül most a pártok erősen sorakoznak. Erre két megjegyzésem van. Az első az, hogy ezen erősítési theoria máinem uj, hogy az már bőségesen ki van próbálva. Ez év tavaszán a kormány egy oly óriási többség fölött rendelkezett, a melynek párját alig találhatjuk akár itt, akár másutt. Egy ilyen párt élén indult el a kormány Bécsbe alkudozni. És mi tör31