Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

242 m- o^zágos ülés deezember 15. 1876. tént ? az, hogy noha ó volt az alkudozások kezdeményezője, vagy ha ugy tetszik támadó : mégis a támadás egész vonalán visszaveretett ós legyőzetett az osztrák kormány által, mely pedig akkor csak egy kis többség felett rendelkezett. A mi kormányunk és erre nézve osztozom Helfy képviselő ur nézetében, a mi kormányunk óriás ereje volt a kormány gyengesége. A kormány engedni volt kénytelen, nmei tudta, vagy legalább tudni vélte, hogyha megdöntetik: akkor a parlamenti tényezők sorában nem lesz egyetlenegy megdönthetetlen szikla sem, mely az osztrák részről ellenünk zudaló áramlattal szemben megállni képes volna. Ezért, nehogy megdöntessék, engedett; mit bizonyára nem tett volna akkor, hogyha tudta volna, hogy háta mögött áll egy másik phalanx harczra készen, ép ugy miut ő, oly érzelemtől lelkesítve, melyről az mondatik, hogy a gárda meghal, de a garda nem adja meg magát. Még egy másik megjegyzésem is volna. A t. kormányelnök ur az emiitett eszmével kapcsolatba hozta, hogy kövessük az osztrákok példáját, a kik a kormány körül erősen csoportosulnak. Megvallom, engem meglepett ezen nyilatkozat egy oly éles látású államférfiutói, minőnek a t. kormányelnök urat tartottam. Nem veszi-e észre, (Halljuk!) hogy Ausztriában épen az ellenkezője történik annak, a mit tőlünk kivan. Ausztriában tömörülnek a pártok, de nem a kormány, hanem egy programúi körül, mely lehet nagyon is szűkkeblű, lehet olyan, mely nincsen tekintettel az összmonarchia érdekeire, de a mely mindenesetre megfelel az osztrák államok érdekeinek és kívánságainak. A mi kormányunknak volt egy ily programmja, melyet az egész nemzet pártolt, midőn kívánta az önálló bankot, midőn kívánta, hogy a kereskedelmi- és vámszerződés olyképen módosittassék, miszerint az a nemzet financzialis, a nemzet közgazdasági és ipari érdekeinek teljes mértékben megfeleljen. (Ugy van\) Ezen programmot maga a t. kormányelnök ur állította fel és ezen programm téréről lehagyta magát szoríttatni. És most felszólít bennünket, hogy mi is ejtsük el azon programmot. (Ugy van! Halljuk!) Ez nézetem szerint ép ellenkezője annak, a mi Ausztriában történik. Tegye meg a kormány azt, a mit az osztrák kormány tesz, álljon élére a nemzet érdekei által követelt aspiratióknak és meglehet róla győződve, hogy állása megdönthetetlen erejű lesz, hogy nagyobb erővel fog rendelkezni, mint az osztrák kormány, már csak azért is, mert mellettünk áll az országnak királyi esküvel szentesitett joga, és ezen tulmenni Magyarországon senkinek sem jut eszébe. Végül még egyet akarok megemlíteni és ezzel befejezem beszédemet. A t. ministerelnök ur nagy melegséggel nyilatkozott a meggyőződésről és a meggyőződés nyilvánításának jogosultságáról. Megvallom, örvendek e nyilatkozatnak és megvallom, hogy rendkívül szomorúnak tartanám azt, ha lenne valaki e házban, kit nem meggyőződése vezetne. És még szomorúbbnak tartanám azt, ha a meggyőződés megtagadása a reptilek alsó rétegeiből elharapódznék az elvi magaslaton álló államférfiak légköréig. És épen ezért, a mint a legmélyebb tisztelettel meghajlom a kormány tagjainak meggyőződése előtt; ugy másfelül saját szilárd meggyőződésemet a legőszintébben kimondom, mely abban áll, hogy azon az utón, melyet a kormány követ: nem fogja elérni sem államháztartás egyensúlyának helyreállítását, sem a pénzügyek rendezését, sem az ország felvirágozását; hanem ellenkezőleg ezen ut menthetetlenül a romlás örvényébe vezet. (Helyeslés balfal'ól.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés balról.) Somssich Pál: T. ház ! (Halljuk \) Bátor vagyok néhány szóval reflectálni az előttem szólott t. képviselő ur előadására, illetőleg egynémely állítását rectificalni. (Halljuk!) Ö ugyanis összehasonlítva az 1876-iki hiányt a jövő évre praeliminált hiánynyal, azt mondja, hogy a deficzit 8 millióról 20 millióra, sőt talán többre is növekedik. A képviselő ur azonban nem a valódi hiányt veszi fel, nem azt, mely a számszéknek számítása után mutatkozik, a mi a 30 milliót csaknem megközeleti; hanem fölveszi a praeliminaret, a mely 8 millióban irányoztatott elő. Aztán figyelembe nem veszi azon körülményeket, melyek a hiány ezen növekedését okozták: az árvizet, fagyokat, mostoha éveket, a mikor az ország némely részében nemcsak az adók be nem folytak, hanem még előlegeket is kellett adnia a kormánynak, s összehasonlítván — ezen körülmények tekintetbe vétele nélkül — a múlt évi praeliminaret a jövő évre előirányzott hiánynyal, azt mondja: rémítő a növekedés! Pedig ha a valódi hiányt, mely 26—30 millió közt fog játszani, hasonlította volna össze a jövő évre praeliminált hiánynyal. a mely 20 talán 24 milliót fog tenni : fölismerhette volna, hogy bár szerény javulás, de a mérlegre mégis kedvező javulás állott be. (Helyeslés a középen.) Nagyon hangsúlyozta a képviselő ur Tóth Vilmos képviselőtársam azon állítását, hogy a kormány mindent elkövetett az egyensúly helyreállítása czéljának megközelítésére, s ennek ellenében azt állítja, hogy a kormány nem mindent követett el ez irányban. E fogalom: „minden" oly tág, hogy róla nem vitatkozom, nem váltok szót; mert meglehet, hogy a kormány tehetett volna többet is, sőt hiszem, hogy kell is többet tennie, a mint a pénzügyi bizottság hangsúlyozta is, hogy ha ezen törekvésében nem lankad, s ebbeli törek-