Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

18 180. országos ülés deezember 4. 1876. szélnem. Azonban nem tehetem, hogy egy megjegyzést ne koczkáztassak arról, mit a ministerelnök ur az ellen felhozott. A ministerelnök ur ugyanis egyetlenegy alapos érvet nem emiitett fel, hogy miért ne lehetne és kellene ezen határozati javaslatot elfogadni és, hogy mért ne lehetne rövid idő alatt Magyarországon a vallásszabadságot ki • mondani és a polgári házasságot a törvénybe iktatni; hanem felállított két elvet, melyért az egész ház által megtapsoltatta magát. Igen természetesen én is tapsoltam. Felállította azon elvet, hogy bizonyos szabadelvű eszmék nem a maga idején és helyén való alkalmazása, némelykor magának a szabadságnak árthatna. Ez tény, ez áll. Ezt Irányi barátom is —• hiszem — kész aláírni. A másik, a mit a ministerelnök ur hangoztatott : az, hogy a ki a létező állami viszonyokat nem veszi tekintetbe, az nem indul ki gyakorlati szempontból. Csak hogy a ministerelnök ur elfeledte azután megmagyarázni .azt : hogy miért nem volna idején most Magyarországon a polgári házasság behozatala és nem hozta fel, hogy melyek tehát azon állami viszonyok, melyek tekintetbe vétele lehetetlenné teszi a polgári házasságot ügy tudom, hogy ezen állami viszonyok egyszerűen abból állanak, mit a minapi alkalommal Simonyi Ernő egy adomával Mustrált, t. i. hogy benne van a mi törvényeink sorai közt az, hogy nekünk soha sem szabad tovább ugrani, mint r.ustriának, vagyis a mennyire lehet, még csak odáig sem, és ezért a t. kormány már előre jelzi, hogyha lesz is polgári házasság Magyarországon : az csak olyan lesz, a minő Bécsben van. (Igazi ügy vaui a szélső balfelöl.) Más állami viszonyokat én nem tudok képzelni, melyek Magyarországot megakadályozhatnák abban, hogy most ezen idő szerint nem mondom, hogy épen ma, vagy pár nap múlva, hanem rövidebb idő alatt a polgári házasságot akként hozzuk be, a mint Európa minden eivilisalt országában be van hozva. Én csak egyszerűen figyelmeztettem a t. kormányt, hogy itt fokozatos haladásnak nincs helye. Ma nem arról van szó, hogy czélszerü-e a polgári házasság, óhajtjuk-e azt? hanem a dolog egyszerűen ugy áll, mint ha ma egy nemzet a felett tanácskoznék : vajon megengedje-e Európának, hogy a vasúti és telegraph-vonalak az ő országába is be menjenek. Olyan valami a polgári házasság, hogy miután az már be van hozva egész Európában, s miután arra nincs törvény a világon, hogy egyik ország fia ne veg^e féleségűi a másik ország leányát: igen 'természetes, hogy a polgári házasság magától terjed országrólországra, és ha nem akarjuk magunkat chinai fallal elzárni, kell hogy magunk is behozzuk. (Helyeslés a szélső balfelÖl.) Áttérek t. ház, magára az indítványra. Elismerem t. ház, hogy a kérdés, melyet ezen indítvány érint, Magyarországon igen fontos kérdés. Én ezért valamint óvakodtam magában az indítványban, ugy óvakodni fogok beszédemben is bárkinek kegyeleti érzetét legkisebb mérvben is sérteni s előre kijelentem, azoknak megnyugtatására, hogy valamint indítványom nem törekszik: ugy én magam sem törekszem arra, hogy az alapok és alapítványok jogi természete itt- a házban, mielőtt a bizottság munkálata befejezve lenne, csak érintessék is. Sőt tovább megyek és azt mondom, hogy nem csak ezen alapok és alapítványoknak, tulajdonjogához nem kívánok nyúlni, illetőleg nem kívánom, hogy az országgyűlés nyúljon ; de még annak rendelkezési jogát sem akarom érinteni, és még tovább megyek: azt mondom, még a kezeléshez sem akarok absoluíe hozzászólni. A mit én kívánok, az csak: az : hogy bárkit illessen a tulajdonjog, bárki rendelkezzék ezen alapok ós alapítványok fölött, bárki kezelje azokat: ezen kezelés nyilvános ellenőrzés alatt álljon. Ez az, a mit kívánok ós a mit kívánni kell mindenkinek. Mert hogy azért nem tudja senki: vajon ezen javak az állani vagy az egyház tulajdonát képezik-e, — ezzel időközben oly sáfárkodás történjék, mely nem csak a jövedelmet pazarolja, mert a múltban ez megtörtént, de megtámadja magát a törzsvagy ont, ez ugy hiszem, senkinek érdekében nem áll ; s ha van testület, melynek kötelessége őrködni a felett, hogy ez ne történjék : ez épen az országgyűlés. Azt mondják, hogyha az országgyűlésnek megengedjük, hogy ellenőrzést gyakoroljon : ez által elismerjük az országgyűlés bizonyos jogát ahoz. Engedelmet kérek, hiszen arra valók a szavak, ennek ugy lehet elejét venni, hogyha világosan kimondjuk, hogy tisztán csak az ellenőrzést kívánjuk a parlamentre ruházni. És kérdem én bárkitől azok közül, kik némi scrupulust éreznek e tárgyban, kérdem Somssich t. barátomat: vajon nem lesz-e ő is inkább megnyugtatva ezen alapok és alapítványok kezelése iránt? ha tudni fogja, hogyha a legkisebb visszaélés, vagy kétely merül fel, itt lesz egy nagy testület, a nemzet képviselete, mely ki fogja deríteni. Nem áll-e ez érdekében ugy az egyháznak, mint az államnak, akár az egyik, akár a másik legyen a tulajdonos ? E tárgy nem uj ; évek óta foglalkozik vele az országgyűlés és hozzátehetem, hogyha van kétely a felett: hogy van-e joga az országgyűlésnek ezt ellenőrizni V én hivatkozhatom magára az országgyűlésre az 1791., 1805., 1808. és 1827. országgyűlésekre, melyek ezen ügyben regnicolaris deputatiót küldöttek ki, mely regnicolaris deputatió be is terjesztette munkálatát az 1831. országgyűlésnek, s mely az által okvetlenül tárgyaltatott volna: ha az események egészen más irányba nem terelték volna az ország ügyeit.