Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
-4 220 *•<*• «i** a *fos ÜW» szólott elvtársam beszédére refleotálva azon reményét fejezi ki, hogy ha a bizalmi kérdés meg fog ejtetni és az eredményről meg fogunk győződni: abban az esetbon a mi független pártunk is ellenzékes állásáról le fog mondani. Igenis, én a dolgot megkülönböztetem. Ha a t. kormány a napirenden levő közgazdászati kérdéseket ugy fogja megoldani, mint mi óhajtjuk: akkor meg fog szűnni e párt; de ha nem fogja megoldani: akkor a párt fenállásának kétszeres szükségét látom. Látom pedig azért, mert fájdalom! Magyarország akkor, midőn ilyen egyezkedések előtt állott, kényszerhelyzetben volt mindig, ezen kényszerhelyzetet pedig el kell hárítani. Már most kell gondoskodnunk, hogy a netaláni privilegizálandó bank helyett önálló, nemzeti bankunk legyen, és társadalmi utón is oda kell hatnunk, hogy ha káros szerződés köttetik : lehetőleg ellensúlyozzuk annak eredményét társadalmi utón. így tehát a pártnak meglesz a maga czélja, mert a kormánytól várni nem lehet, hogy egyrészt egyik kezével megkösse az egyességet s másrészt pedig ugyanazon egyessóg ellen megindítsa az actiót: ez a független párt programmja és igy a független pártra okvetlen szükség van! Azt mondja Tóth Vilmos igen t. képviselő ur, hogy a pártok compaet működésére van szükség egy nagy czél elérésére. Igen, t. ház, de szemben a mai viszonyokkal épen abból áll kifogásom, hogy a t. kormánynak és a kormányt támogató többségnek ez időszerint a dolgok színvonalán álló politikája nincsen ; vagy ha van: azt nem ismerjük! Mert hisz t. ház, hogy valaki a közigazgatást rendezi, hogy pénzügyeinkben a takarékosságot érvényesiti, nézetem szerint ez a mai szükségletnek színvonalán nem áll. Az adópénzek pontos behajtását biztosítani, a közigazgatást rendezni, a takarékosságot a budgetben érvényesíteni minden jóravaló kormánynak a világon feladata, mivel a mely kormány kimondaná azt, hogy ezt nem teszi, és eltér ettől: az egy óráig sem volna képes állását fentartani! Nézetem szerint a mai kor kérdései közt kiváló helyet foglal el a külügyi kérdés, az Ausztriával kötendő vám és kereskedelmi szerződés. Belügyeinket pedig csak egy kérdés dominálja és ez a költségvetésben az egyensúlynak helyreállítása. A mi a külügyi kérdéseket illeti, engedje meg a t. ház, hogy e részben egy igen-igen rövid észrevételt tehessek. Az ország még ma sem tudja : vajon a monarchia déli határain nem kénytelen-e akarata ellenére is egy szláv államnak alakulását nemcsak eltűrni, hanem annak létrehozatalára közié is működni. Á monarchia déli. éjszaki és keleti határain keletkező szláv államok a monarchiát folytonos veszélylyel fenyegetnék. Egy szél, mely az ország sezember 14. 1876. három tájáról egy időben fújna és ugyanazon egy gyárból kerülne ki, minden esetre veszélyes lenne. Az anexió, az ocoupatió, aonyit jelentene, mint egy szláv államot saját kebelünkben felállítani, mely a monarchiának jelenlegi viszonyait és dualisticus alapját megtámadná. Áttérek, t. ház, az Ausztriával kötendő vám és kereskedelmi szerződésre, mely az országot hasonló aggodalomban tartja. Nem szándékozom ezen kérdéseknek érdemleges részéről értekezni; hanem csak jelezni kívánom e tekintetben a kormány eljárását. Ha a mélyen t. kormány a törvény által biztosított önálló és független jog alapjára áll és ebből kiindulva kezdi meg eljárását ós látja azt, miként ez eredményre nem vezet, hogy a kormány részéről a törvény által biztosított jognak igénybevétele ellenkezésre talál, és megmaradt volna a májusi demissiónál: azon esetben nem jutottunk volna azon lejtőre, melyről csak két esetre van kilátás. Vagy kedvezőtlen körülmények és viszonyok közt érkezik egy közgazdasági harcz, vagy pedig egy szégyenteljes oapitulatió lesz a vége; mert ez azon eredmény, melyet e tekintetben a kormány felmutatni képes, mivel az, a mi ezentúl következik: bennünket többé eredménynyel nem kecsegtethet. Ez azon jog foszlányait is veszélyezteti, melyeket a kormány megvédni hitt és remélt, és a mi ezentúl jő, az csak jogfeladás, veszteség ós nem nyeremény volna. A kormány az egyezkedések hosszú folyama alatt elvesztegette az időt, tételről tételre feladta állását, és elszalasztottá a kedvező időt és azon pillanatot, midőn egy önálló független nemzeti bankra ajánlatokat nyert, sőt a mi több : kölcsöneit, pénzügyi politikáját összekötötte egy oly consortiummal, melynek czélja Magyarországban nemcsak pénzüzleteket csinálni, hanem teremteni egy oly örökös politikát, mely Magyarorországot mint tartományt a folytonos kizsákmányolás veszélyének tegye ki. így állván t. ház a dolgok : mit mond a kormány, mit a t. kormányt támogató többség? semmit ! nincs ember, a ki a dolgok jelen állását feltárná, nincs kormánytöbbség, mely felvilágosítást kérne: élünk fatalismusból, napral napra jó reménységből , Pandora szelenczéjének titokszerüségéből! Én azt hiszem, mélyen t. ház, itt az idő, hogy a kormány beváltsa igéretét, melyet a nemzetnek e ház kebelében tett. Ezen igérct abból állott, hogy a közös vám alapján megkísérti az egyességet! de ha Magyarország igényeinek elég téve nem lesz: nem riad vissza a külön vámterület felállításától sem; az önálló független nemzeti bank pedig eo ipso benne volt a progranimban! Itt az idő, mélyen t. kormány, hogy ígéretét be-
