Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

18iO. orsíágos ülés deczember 14. 1876. 221 váltsa! mert hiszen elmondhatja a nemzetnek, hogy a kormány Magyarország vitális* érdekének fel­áldozásával is elment a legszélsőbb határig és az egyesség még sem sikerült; itt az idő, hogy igé­retét beváltsa ós kijelentse, hogy a független, ön­álló nemzeti bankot felállítja s a külön vámterü­letet létesiti. Csak ha igy és ekónt cselekedve, felelne meg elvállalt programmjának. A dolog jelenlegi állásából már másként Ítélni nem lehet! Mi történhetik különben t. ház? A mélyen t. kormány a múlt alkalommal kijelentette, hogy ő gyávaságnak tartaná helyét ezen időszerűit el­hagyni. Es én e kijelentést beesülöm és helyes­nek is tartom. A kormánynak eredményt kell felmutatni, és ha fenebbi módon jár el: az ország többsége által támogattatni fog s igy önkényes visszalépésről nézetem szerint most szó sem lehet. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy akkor, midőn ily fontos nyilatkozatokat tett a házban a mélyen t. kormány, hogy szükség esetében fel­állitja a külön vámterületet; előlegesen kikérte a korona beleegyezését és a korona részéről sem találhat ellenvetésre. De föltéve t. ház, hogy a korona megvonná a bizalmát; igaz, hogy ezen esetben a kormány kénytelen lenne helyéről tá­vozni ; de távoznék azon öntudattal, miszerint nem engedte meg, hogy a nemzeten öngyilkosság követ­tessók el ; távoznék azon öntudattal, hogy haza­fiúi kötelességéuek eleget tett és távoznék azon öntudattal, hogy a már megrendült bizalmat újra föléleszté, a közvéleményt újra meghódította. Mélyen t. ház, az egész budget vita alkal­mával rám különös benyomást tett az, hogy a szabadelvüség kérdésében sem találtam a mélyen t. kormányt azon állásponton, mely tulajdonképen nevének megfelelne! Én ugy látom, nem tudok neki más nevet adni, hogy a politikai tudomány­nak bizonyos alchimiája fejlődik itt ki; mert midőn Helfy t. barátom megteszi indítványát, illetőleg beterjeszti panaszát, hogy ime az alapítványi javak helytelen kezeltetnek, a minister ur felszólal és azt mondja, hogy e tekintetben nem a parlament­nek felelős, hanem egyedül ő Felségének. Vajon nem a legmerevebb absolutismus proclamatiója ez? És ugyanekkor leteszi ezen subsummált szer­ződést a ház irodájába, hogy mindenki beletekint­hessen, és igy szóval tagadja, tényleg pedig mint­egy felhivja rá a ház bírálatát, Ugyan kérdem t. ház: vajon ilyen két ellentétes cselekmény nem a politikai tudomány alchimiája-e ? Irányi képviselő ur részéről egy eszme itt határozati javaslat alakjában beterjesztetik és ezzel szemben egy másik módositvány adatik be, mely­nek az volt tartalma, hogy az eszmének születé­séről határozzon akkor a ház: midőn azt eltemet­jük. Vajon nem mutatja-e a t. ház azt, hogy szabadelvüségi tekintetben a kormány az indo­kokban felette meg van szorulva, és csakis ily kitérések utján tud magán segíteni. {Helyeslés balfelöl.) Én t. ház, beszédemet most befejezem és csak azt jegyzem meg utoljára, vigyázzon a sza­badelvű párt, hogy akkor, mikor Klio megírja a jelen korszak történelmét, hogy tekintve czimét és cselekvési módját: usurpatióval ne vádolja! Én a törvényjavaslatot, mivel az bizalom-kérdése, én pedig bizalommal a kormány iránt ez időszerint nem viseltetem: nem fogadom el. (Helyeslés bal­fdöl) Várady Gábor: T. ház! Azok után miket Tóth Vilmos igen t. barátom elmondott, igen rövid lehetek ós bizonynyal rövid leszek is. (Halljuk 1 .) A bizalomnak a mindennapi életben külön­böző forrása van. Vonzalom, rokonszenv ós más subjectiv érzelmek is támasztanak bizalmat, és tagadhatatlan, hogy az ezekkel ellenkező érzelmek hatása alatt gyakran a bizalom, mely igy támadt, észrevétlenül el is tűnik. Kormányféríiakkal szem­ben is lehetnek ily subjeetiv érzelmek tényezői a bizalomnak; de a főtónyezők, t. ház! a melyek kormányférfiakkal szemben a bizalmat vagy bizal­matlanságot kell, hogy megalkossák: ezek a tények. Tényekre, hosszas tapasztalatra fektetett bizalom az, melynél fogva mi e kormány férfiai körül so­rakoztunk, midőn ministeri tárczaikat elvállalták. Tiszta, feddheflen multjoknál, jellemszilárdságuk­nál, kipróbált hazafiságuknál és tehetségeiknél fog­va osztatlan, rendithetetlen bizalommal sorakoz­tunk körülöttük, és most csak az a kérdés, hogy van-e ok, merült-e fel a lefolyt másfél év alatt ok arra, hogy ezen bizalmunk — mert hiszen csak magunkról beszélek, nem a t. ellenzékről — meg­ingattassék, vagy csak távolról is elhomályosit­tassók ? És én e kérdésre t. ház, határozott nem­mel felelek Ellenkezőleg, nincs erre semmi ok; részletesen kifejtette ezt t. barátom Tóth Vilmos. Én most már csak pár szóval fogom jelezni azt, a mit e tekintetben elmondani kívántam. A közigazgatási bizottságról szóló törvényja­vaslat alig néhány hónapja, hogy megalkottatott ós akik elfogulatlanul ós nyugodtan észlelik az eseményeket, a történteket: kell, hogy bevallják, miszerint azon resensus, melyet e törvényjavaslat behozatalokor az ország különböző részeiben ta­pasztaltunk, nagy részben elenyészett. Kezdenek megbarátkozni az eszmével; pedig csak alig pár hónapja, hogy e törvény életben van s lassankint már is jönnek azon meggyőződésre, hogy ez élet­képességgel bir, s ha az illető bizottsági tagok ugy akarják s ha mindnyájunk részéről kellő tá­mogatásban részesülnek a további végrehajtás alatt: ezen intézmény bizony nyal az önkormány­zati élet felelevenitőjévó és megszilárditójává fogja magát kinőni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom