Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

180. országos Miéi deezember 11. 1876. I 217 fogva nem is lehettek megezáfolva. És ha e meg nem czáfolt ténnyel szemben az ellenzék által felhozott hypothesisekre nagy súlyt nem fektetek : méltóztassanak nekem, ki a véleményeket gya­korlati szempontból szoktam mérlegelni, kegyesen megbocsátani. Simonyi Ernő: A deficzit nem hypothesis! Tóth Vilmos : Hypothesist emiitettem t. képviselő ur, mert az egész vita alatt, sőt ma is hallottam, például azon vádat, hogy a kor­mánynak az ország jövedelmeinek szaporítására nem volt más eszköze, mint az adófölemelós, pe­dig tehette volna ezt mással is; hogy a kormány az adózóképesség emelésére semmit nem tett: pedig ezt tehette volna. (Fölkiáltások balfelöl: Tehette volnál) Ezt hallottam ; de azt, hogy mi­ként lehetett volna tehát a kormánynak az ország jövedelmeit más utón is emelni, hogy miként lehetett volna a kormánynak a két utóbbi év alatt az egész világon tapasztalt gazdasági és pénzügyi visszaesés közepette az ország adózó képességét emelni? erre t. ház engedelmet kérek: én egyet­len elfogadható tételt sem hallottam. (Zaj és ellen­mondások a szélső balfelöl,) Elnök: A t. képviselő ur joggal kívánhatja, hogy csend legyen . . . Tóth Vilmos: Nem tesz semmit, nem za­var. Igaz, a t. képviselő urak azt szokták erre mindig felelni, hogy hisz ez nem az ellenzék fel­adata, az ellenzéknek nem feladata megtanítani a kormányt arra : miként orvosolható a baj; elég rámutatni, hogy létezik a baj, a kormány fel­adata keresni a panaceát. Már ezt szokszor hal­lottam : de én tekintetbe véve, a parlamentalis életnek egész orgánumát, a parlamentnek műkö­dését, annak következményeit, én e tételt t. ház sohasem fogadtam el, és nem is fogom elfogadni most sem. Meg is mondom az okát: miért? Par­lamenti életünknek egyik legfontosabb előnye az, hogy az országnak alkalma van, ha a létező kor­mányt az ügyek vezetésére alkalmatlannak találja, azt másikkal felcserélni; az ellenzék pedig, ha csak örökké ellenzék maradni nem akar, ha azt kívánja, hogy az ország ellenzékeskedésének re­ális hasznát is vegye, az ellenzéknek igyekeznie is kell megbuktatni a kormányt, nem csak azért, hogy megbuktassa ; hanem azért, hogyha helye­sebben bir kormányozni: annak helyét elfoglalja. Már pedig erre nézve okvetlen szükséges, hogy a kormányt támogató többséget capacitálja, misze­rint nemcsak rámutatott a bajra, hanem tudja is azt miként orvosolni; ha csak azt nem akarja, hogy az vakon hódoljon meg előtte, (Helyeslés.) a mit nem akarhat. Mondom okvetetlen szükséges a mikéntre rámutatni; sőt tovább megyek, ezen vita alatt fel kell tűnni azoknak is, a kiket a kormánynak megbukása esetén ő Felsége ez eset­KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX. KÖTET. ben tanácsába meghívhat. Ez azonban az egész vita alatt nem történt és miután a t. kormány egy oly költségvetés előterjesztésével járult a t. ház elé, a mely a múlthoz képest a pénzügyi ja­vulás okvetlené bekövetkezését elénk tárja és mi­után a t ellenzék vagy nem akart, vagy a mit inkább hiszek, nem tudott oly tervvel előlépni, a mely a pénzügyi helyzetnek nagyobb mérvű ja­vulását idézhetni elő: én azon esetre is, ha nem tartóznám a kormánynak tüskön-bokron való kö­vetői közé, kénytelen volnék elhinni azt, hogy a kormány helyes politikát követ és igy én nem érzem egyátalában magamat megrendítve abban a hitben, miszerint a kormány államháztartásunk egyensúlya helyreállítására való törekvésében meg­tett mindent, a mit tehetett és igy programmjá­nak első részét lelkiismeretesen és hiven teljesí­tette. (Élénk helyeslés.) A mi a programmnak második részét illeti, tudniillik az administratióra vonatkozó részt, arra nézve t. ház, nekem igen kevés mondani valóm van. Az összes ellenzéki szónokok a költségvetés hosszú tárgyalási ideje alatt kivétel nélkül oda nyilatkoztak, miszerint tovább menni az adminis­tratiónális Jpltségek reducálásában magának az administrátiónak veszélyeztetése nélkül nem lehet. s miután érezték azt, hogy a kormányt e téren megtámadni nem lehet: igen ügyes taktikával más térre vezették a vitát és a kormány által initiálí, a törvényhozás által elfogadott és részben életbe léptetett administratiónális törvényeket tűzték ki támadások ezéljául. És e szerencsében leginkább a közigazgatási bizottságról és az adó-ügy keze­lésének egyszerűsítéséről szóló törvények része­sültek, kimondván fölöttük azt, hogy azok halva születtek. Én t. ház, előre bocsátom azt, hogy én ezen törvényeket egyátalában nem tartom halva szü­leiteknek. Meghalhatnak azok igenis, ha az ön­kormányzatra hivatottak indolentiája azokat meg­öli ; de életképesek nézetem szerint akkor: ha azok. a kikre ezen törvények polgári kötelessége­ket és jogokat ruháznak, tudják és akarják is ezen kötelességeket gyakorolni. De mondom ezeknek vitatásába, miután ezek ma nincsenek napirenden, bocsátkozni nem aka­rok, én csak is a támadási taktikára kívánok némi megjegyzést tenni. (Halljuk]) Én tudom azt t. ház, hogy a kormány min­den törvényért, melyet initiál. moraliter felelős, hogy a kormány nem mondhatja azt, hogy ha valamely törvény a gyakorlati életből nem mutat­kozik helyesnek: hisz nem az én hibám, a tör­vényt a törvényhozás hozta. Igaz, ez áll; de az is kétségbe vonhatlan, hogy a kormánynak e té­ren való megtámadása csak is bizonyos időben történhetik czélszerüen. Vagy akkor keli a kor­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom