Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

218 190. országos illés deczeiiiliet' 14 1876. mányt megtámadni, midőn a törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszti — és ez esetben a mostani támadás elkésett; vagy akkor kell megtámadni : ha a törvényhozás által elfogadott törvény a gyakorlati élet tapasztalata folytán találtatik rosznak. (Helyeslés a középen.) Első esetben, mint mondám , a támadás elkésett ; mert az ellenzék egy része, — hangsúlyozom egyrésze, — a törvény alkotá Ikalmával meg is támadta a kormányt, ellenezte a törvényt; de azok ma már mégis törvények és'igy e czimen megtámadni a kormányt késő, tehát időszerűtlen, eredménytelen. A másik esetben pedig természetes, hogy korai; mert hiszen azon törvények, melyek megtámadtattak, még a végrehajtás kezdő stádiumában vannak: — hisz alig, hogy két hónapja vannak a közigazgatási bizottságokról és az adókezelés egyszerűsítés érői szóló törvények végrehajtás alatt; erről tehát ma Ítéletet mondani legalább is igen korai. Egyátalában én hibának tartom, és mi e hibába, — azt látom, — hogy gyakran beleesünk, hogy mi a törvényeket, ha azok gyümölcsét rögtön nem észleljük, azonnal megváltoztatni, megsemmisíteni akarjuk; pedig organikus törvényeknek maradandó hatással kell birniok ; de épen az organikus törvények természeténél fogva azoknak nem mutatkozik rögtön a törvény megalkotása után. Már mondám, hogy a kormányt az administratió terén való reductiokert senkisem támadta meg, mindenki elismeri, hogy a kormány e téren elment azon határig, a melyen tulmenni az administratió kára nélkül menni nem lehetett. (Helyeslés a középen.) És miután, azt hiszem, sikerült capacitálnom az ellenzéket, miszerint az administrationalis törvényeknek gyakorlati szempontból való megtámadása legalább is korai: ugy nem fogja rósz néven venni azon állításomat, miszerint a kormány programmjának az administratióra vonatkozó pontját is hiven teljesítette. (Élénk helyeslés a középen.) A mi már most a harmadik kérdést illeti, a mi a vám- és kereskedelmi szövetség- és bankkérdésre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom t. ház, hogy ezen szives fölhívásnak csak részben felelhetek meg: mert én megvallom, hogy e tárgyról ma csak a legnagyobb tartózkodással fogok nyilatkozni. Nem azért t. ház, mintha én teljes mértékében nem osztoznám azon politikában, melyet a kormány e tekintetben követett; nem azért, mintha nem tartanám helyesnek az általa már is nyilvánított alapelveket; nem is azért: mint ha legkisebb hajlandóságot éreznék magamban Simonyi Ernő t. képviselő nr határozati javaslatának elfogadására; nem is azért, mintha én is nem érteném magamban egy nemét a keserűségnek azon eljárás miatt, melyet ez ügyek kezelői a Lajthán tul kormányunkkal szemben, és Magyarország jogos követelményeinek teljes ignorálásával, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — inscenirozni jónak láttak. (Élénk helyeslés.) Sőt épen azért, mert érzem, hogy különösen a bankkérdésre vonatkozó eljárása a Lajthántuliaknak oly természetű, mély igen nehézzé tenné megállanom az önmérséklet azon fokán, melyen túllépni az ügynek jelen stádiumában szerintem sem nem czélszerü, sem nem kívánatos: mellőzöm e kérdések tárgyalását, melyek megvallom, sok recriminatióra adhatnak alkalmat. De mellőzöm főleg azért: mert hisz e kérdések előttünk concret alakban nem fekszenek, napirendre tűzve nincsenek. Csakis egy megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni azon sajnos actióval szemben, mely e kérdésekre vonatkozólag a Lajtán tul kifejeztetett, és ez az, hogy bármi legyen ezen két állam közti pernek következése : kettőt tőlünk még legnagyobb ellenségünk sem fog eltagadhatni. Egyik az, hogy e viszályra nem a magyar kormány, nem Magyarország magatartása szolgáltatott okot. (Igaz!) Másik az, hogy.míg a Lajthán tul csakis a „keine Mehrbelastuug, keine Paritat!" jelszava az, mely a tárgyalások vezérfonalát képezi, és csakis kizárólag osztrák érdekek azok, melyek fennen hangoztatnak: addig nálunk Magyarországon ugy a kormány tettei és szava, valamint az ország magatartása fényes bizonyságát adja annak, hogy mi a speciális magyar érdekek szemmel tartása és megóvása mellett ismerünk még egy más érdeket is, a melylyel számolunk, és ez az érdek a monarchia közös érdeke, (hlénk helyeslés a középen.) azon érdek, mely a pragmatica sanctióból és az 1867. alaptörvények által megalkotott viszonyokból keletkezik. (Helyeslés.) De mint mondom, én e dolgok tárgyalásába bocsátkozni nem akarok, és én azt hiszem, hogy nem áll az, a mit előttem szólt Simonyi képviselőtársam mondott, hogy annyira fejlődött közöttünk az ingerültség: miszerint a kiegyezésnek ő semmi módját nem látja. Én ezt nem hiszem ; sőt azt mondom, csak töröljék le zászlóikról a lajthán tűliak azt a kizárólagos önérdek jelszavát, ós számoljanak ők is a monarchia érdekivei, és én meg vagyok győződve, hogy habár nehezen, bár küzdelemmel, de mindkét fél megnyugtatására sikerülni fog a kiegyenlítés ; részünkről legalább egy ilyszerü kiegyenlités létesítése ellen akadály nem fog gördittetni. Épen ezért t. ház, e kérdések tüzetes tárgyalásába bocsátkozni nem akarok; de kimondom abbeli meggyőződésemet, hogy a kormánynak e kérdések körül eddig követett politikája tökéletesen megegyez nézetemmel, és azt hiszem, hogy a