Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

4 188. országos ülés deczember 12. 1876. 173 tóztassék azon megoldást, melyet a törvényjavaslat szerint én és a pénzügyminister ur a kormány részéről beterjesztettünk, a hozzácsatolt szerződéssel egyetemben elfogadni, törvényerőre emelni és a keleti vasút ügyének ekkénti megoldását lehetővé tenni. Hogyha a vita folyamában bárminő speciális kérdések intéztetnének hozzám a ház valamely tagja részéről: én készséggel fogom az arra vonatkozó választ megadni. Mivel azonban oly hoszszadalmas ügye van ezen keleti vasútnak, hogyha azt tüzetesen akarnám elmondani azon időtől fogva, midőn a Borderauxi-regulateur elfogadása által csirája vettetett meg a bonyodalmaknak, a melyek későbben nagy mérvben sújtottak mindenkit, a ki a keleti vasúttal összeköttetésben volt: a képviselőháznak okvetetlenül tömérdek hosszú idejét venném igénybe : ettől tehát magamat felmentettnek vélem tekinthetni, ós kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a vita végével netalán szükséges észrevételeimet meglehessem; különben pedig ajánlom elfogadás végeit a törvényjavaslatot. {Helyeslés a középen.) Zsedényi Ede: Nem szükség mondanom, hogy a keleti vasúti társaságnak erkölcstelen keletkezése, a vasút épitése körüli rósz hiszemü eljárása ós az engedményeseknek szemben a részvényesekkel bűnös pénzügyi működései iránt mindanynyiszor az ország színe előtt nyilvánított véleményemhez most is ragaszkodom; el nem hallgathatom azonban ebbeli fájdalmamat, hogy mint a fusió előtt ugy a fusió után, e vasút tekintetéből hazánktól oly áldozatok követeltetnek, melyeket e vasút gonosz múltja után igénybe nem vehet, sem jövője az állam kincstárnak kártalanítást nem ígérhet. Két nagy fontossággal bíró okmány fekszik előttünk, a királyi ügyész véleménye a kérdéses vasút eljárása érdemében kiküldött vizsgáló bizottság jelentése tárgyában és a ministeriurn törvényjavaslata a keleti vasút megvétele iránt. Őszintén vallom, hogy mind a kettő igen kellemetlenül lepett meg. Az ügyészi véleményt illetőleg igaz ugyan, hogy maga a kiküldött vizsgáló bizottság többsége, bár az engedményeseknek, úgymint az angol-osztrák bank és Waring testvéreknek rósz hiszemü működését elismerni kénytelen volt: mégis az igazgatótanács és az akkori közlekedési és pénzügyi ministereknek eljárását azzal mentegethetőnek véli, hogy a vasutak áldásait az ország minél több vidékeire, minél előbb és minél gvorsabban kitérjeszkedni törekedvén, a vasúti engedélyezéseket elhamarkodtak ; különösen pedig a közlekedési ministeriurn közegei e téren kezdők, tapasztalatlanságuknál fogva sok hibákat követtek el, és a keleti vasút engedélyezése körül lázas sietséggel járván el, mind az angol-osztrák bank pénzügyi működései, mind az igazgatótanács könnyelmű ós szabálytalan eljárása feletti ellenőrzést teljesen elhanyagolták. Részemről szavazatommal nem járultam a vizsgáló bizottság ezen elnéző véleményéhez, mert a keleti vasút országos botrányát azon esetek közé nem sorozhatom, melyekre politikai indokoknál fogva az engedékenység fátyolát vetni lehetne. Annyival kevésbé teheti ezt az államügyész, ki mint a törvényszolgáltatás őre teljes szigorral eb járni köteles. E kötelességének nézetem szerint nem felelt meg, midőn jogi véleményében a pénzügyi és közlekedési ministerek eljárása tárgyában egy részről azt állítja, hogy a nyilvános offert-eljárás mellett a vasútépítésre ajánlkozók megbízhatósága iránt az illető ministerek különös gondoskodásra nem kötelezhetők; másrészről pedig azt vitatja, hogy bár a vonalnak Kolozsvártól Brassóig leendő kiépitése a nyilvános eljárás mellőzésével Waring testvéreknek adatott ki: ezen tény sem gáncsolható. Furcsa fogalma van az államügyésnek a ministeri felelősségről, ha azt a ministert, ki az engedélyes vagy vállalkozó személy megválasztásánál a kellő óvatosságot és a cautió meghatározásánál vagy megőrzésénél az elő vigyázatot meg nem tartotta : felelősségre nem vonhatónak véli, Továbbá ténynek ismeri el az államügyész, hogy a két minister a párisi szerződés ellen kifogást nem tett, és hogy ezen szerződés ellátása körül a vállalkozók által felterjesztett iratok fél, és más esetekben majdnem két éven át vártak az elintézésre; hanem ezen elmulasztást irrevelánsnak mondja, amennyiben a ministerek a szerződéseknek a társaságokra vonatkozó kérdéseit oly belügyeknek tekintették, melyekre befolyást gyakorolni nem akartak; azonban mégis oda nyilatkozik az államügyész, hogy vajon a felügyeleti jognak ós kötelességnek ilyetén értelmezése átalában helyes-e, és ha nem az, mennyiben eshetnék az abból kifolyó mulasztás a ministeri felelősségre, annak elemzését ezen véleményezés körén kivül esőnek tartja. Különös észjárás! Midőn maga az államügyész feladatának tartá, mindenekelőtt megállapítani azt: vajon a kormány az engedményesek, a vállalkozók és igazgató választmány magatartása közt van-e okozatos egybefüggésV és ha van, a cselekvő személyek irányában minő álláspont foglalandó el? és midőn ezen összefüggést kimutatá : a nevezett két ministernek magatartását egyszerre, ex tripode, olyannak jelenté ki, melynek elemzése véleményezése köréhez nem tartozik. Hát nem tünt-e fel neki, hogy az általa kiemelt késedelmezés fél millióba került az államnak, mint maga az akkori közlekedési minister ennyi kártalanítást ajánlott. Ugy látom, hogy már az állami ügyészre is ragadt a milliók fel sem vétele, (Derültség) midőn az ilynemű mulasztást irrevelánsnak mondja.