Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

172 188. országos illés cteczember 12. 1876. És most méltóztassanak megengedni, hogy az általam és a pénzügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslattal szemben álló különvéleményre legyen szabad megjegyzést tennem. (Halljuk!") Ha a t. képviselő ur, a ki a különvéleményt társával együtt aláirta, és kinek véleményére én sokat adok, és nem is vagyok hozzászokva, hogy eltérő véleményem legyen az övétől, ha a t képviselő ur azt mondta volna, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az pénzügyileg nem jó, mert az államot rendkívüli és indokolatlan teherrel rójja meg; ha erre fektette volna a fősúlyt: ezt értettem volna. Ha azt mondotta volna a képviselő ur, hogy elfogadja a törvényjavaslatot; de azon kivül megköveteli, hogy az engedményesek, igazgatótanácsosok és kormánybiztosok, kik eljártak ezen ügyben, felelősségre vonassanak: ezt is értettem volna. De ha a képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy azért nem fogadja el a törvényjavaslatot, mely a megoldást ezélozza, mert ez által ezen urak politikailag felmentetnek a felelősség alól: bocsánatot kérek, de ezen okoskodást nem értem. Én nem hiszem lehetőnek, hogy bárminő fenyítő eljárást, illetőleg két egymással szerződést, és pedig aclásvevési szerződést kötő félnek eljárása folytán felmentés adatnék: mert ez a bűntett fogalmával ellenkezik. Miként lehetne azért, hogy az ország megveszi a részvényesektől a vasutat, politikailag felmenteni másokat, kik sem nem vevők, sem nem eladók, de kik valakit megröviditettek, megcsaltak, ha ugyan megcsaltak. En ezt az okoskodást nem tartom elfogadhatónak, és azt hiszem, hogy mindamellett, hogy az állam megveszi a vasutat: teljesen femnarad az, hogy ha van büntetésre méltó cselekmény, az megbüntettessék ; vagyis azon meggyőződésben vagyok, hogy ha ma méltóztatik elhatározni, hogy pöröltessenek be mindazok, a kiket a képviselő ur felsorol az általa megeínliteít alapon vagy más alapokon, s e mellett szereztessék meg a vasút az állam által: ez az illetőkre nézve, ha csakugyan büntetendő cselekmény forog fön, semmiféle könynyebitést nem fog maga után vonni; sőt ez bizonyos tekintetben még erősítené az állam positióját. Az államnak ugyanis eddig kártalanítási igénye nem lehetett, s kártalanítási igényt csak a részvényesek támaszthattak, mert — ha fönforog a csalás — ők voltak megkárosítva, s nem direct az állam. Ha már most az állam a részvényeket megveszi: nemcsak a büntető eljárásra nézve kapja meg az alapot: de mivel a részvényesek jogaiba lép, a mennyiben kártérítésnek helye van: e kártérítést az állam követelheti. Ez az én felfogásom e részben, és azt hiszem, hogy ez helyes fölfogás. Ha tehát a t. képviselő ur azzal indokolja, hogy nem fogadhatja el a törvényjavaslatot, mert így politikailag mentetnének föl azok, kik büntetendők: ezt én nem tartom elfogadható okoskodásnak. De nem fogadhatom el a különvélemény egy más javaslatát sem, melyben az mondatik, liogy az állam addig is, mig a büntető eljárást létesíttették, az illetőket az okozott károk megtérítésére bíróilag szoríttassa, időközben pedig, ha az állam közlekedési -érdekeinek ^cs az állam-előlegezések biztosítása szempontjából szükségesnek mutatkozik : a keleti vasat pályatestét az üzlet minden tartozékaival bírói zár és kezelés alá vétesse. Mondom, nem tarthatom elfogadhatónak ezt a javaslatot sem, azért, mert átalában véve még az is kétes: vajon közlekedési érdekek szempontjából lehet-e bírói zárt kérni? Az én vélekedésem szerint aligha lehet, mert a bírói zárnak más a természete, mint a milyen a közlekedési érdekekből folyik; de még ha azt lehetne is kérni a közlekedési érdekek szempontjából: ez esetben bírói zár azért nem kérhető, mert a pálya kellőképen administráltatván és a közlekedési érdekek igényeinek megfelelvén, nincs rá ok, hogy e tekintetekből birói zár alá vétessék. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy kóressék birói zár az állam előlegezései biztosítása szempontjából. Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de az imént fejtegettem, hogy az állam követelése felét sem teszi annak, mint a mennyi — nem mondom — követelés formáltatik az állam ellen, hanem a mennyit maguk az állam közegei, a kik pedig a dolog természeténél fogva nem szoktak e körül nagyon bőkezűek lenni, a részvényeseknek megítélendőnek tartanak. Ily körülmények közt pedig és akkor, a mikor a részvényesek nem kaptak négy év óta osztalékot és azt hiszik, hogy ennek eg\ik főoka az állam, hogy ily körülmények között a vasút birói zár alá vétessék : ezt az eljárást nem csak méltányosnak, de igazságosnak sem tarthatnám. Nem tarthatnám indokolhatónak, hogy az ország, a melynek joggal vagy jog nélkül szemrehányás tétetik, hogy a kellő felügyelet nem gyakorlása folytán külföldi és belföldi mindennemű állampolgároknak részvényeiben a pénzük kamatatlanul hever, sőt mondhatni elveszett, mondom, nem látnám semmiképen indokolhatónak azt, hogy az ország daczára annak, hogy ellene a részvényeseknek több követelése van, nemcsak névleges, de

< elismert követelése, a maga követeléseit, a melyek könyebben liquidálhatók, érvényesítse, s

; a részvényeseknek súlyos bajait még növelje. Én ezt sem méltányosnak, sem igazságosnak soha nem tekinthetvén : kérem a t. házat, hogy ezen különvéleményt mellőzni méltóztassék és kérem, hogy méltóztassék tekintettel arra, hogy ezen keleti vasút ügyei igen bonyolódottak és súlyosan nehezedtek a magyar államra, de utoljára egy bizonyos megoldás felé mégis csak vezérlendők volnának, mondom, inéi-