Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-188
188. országos Illés deezember 12. 1876. 171 jogos követeléssel felléphetett; midőn azt láttam, hogy Magyarország oly nagy mérvű befektetések daczára is mindig kész volt a legnagyobb erőfeszítéssel eleget tenni a maga kötelezettségeinek s midőn mégis azt láttam, hogy a pénzpiaezokon mindenütt — bizonyára indokolatlanul — hanyatlanak Magyarország papírjai s hitele nem olyan, mint milyennek a felsoroltakkal szemben kellene lenni; midőn azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen keleti vasúti papírok arra, hogy Magyarország hitele alászállott s különösen többi vasúti papírjai oly rósz cursussal bírnak, oly nagy befolyással vannak: akkor mondom nem lehetett sokat tétováznom, hogy tegyen-e a kormány a végleges megoldásra valamit, avagy a könyebb mód választassék s hagyassék minden a régiben, talán némi zajjal bepereltetvén mindenki, ki ez ügybe befolyt. Mondom, nem lehetett tétováznom; hanem iparkodnom kellett, hogy ez ügy lebonyolittassók s egy oly papír, melyről joggal lehet elmondani, hogy a belefektetett tőke kamatai nem fizettetnek, a pénzpiaozról vonassák vissza. Ennélfogva én részemről kérem a t. házat, hogy ezen töi vényjavaslatot, mely az ügy végleges lebonyolítását czélozza, ós a mely ezen vasút megvételéről szól, a hozzá csatolt szerződéssel együtt ugy, a mint a kormány nevében a pénzügyminister úrral egyetemben benyújtani bátor voltam, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a középen.) Hátra van most szólnom arról, hogy a másik irányban, tudniillik a keleti vasút múltja következtében szükségelt intézkedésekre nézve, minő eljárást követett a kormány? (Halljuk!) A t. ház méltóztatik emlékezni, hogy hosszas kellemetlen tárgyalásokon ment keresztül ezen ügy a házban és különösen a ház bizottságaiban; sok történt e vasút körül, a mire a közvélemény roszaló hangja válaszolt; sok történt, a mire nézve büntető eljárásra indokot szolgáltató körülmények is mutatkoztak. Ennek következtében kötelességemnek véltem, legelőször is lépéseket tenni aziránt: vajon az állani boszuló hatalmát nem szükséges-e éreztetnie azokkal, a kik ezen ügyre befolytak, s a kik tetteik által ezen ügynek ily nagymérvű összebonyolitását eszközölték? Kihallgattam e részben legelőször is a ministerium kebelében levő, a vasúti ügyekben jártas jogi tanácsadókat, a kik határozottan odanyilatkoztak, hogy ma már — azaz nem most, hanem akkor, midőn 20 hónappal ez előtt a közlekedési tárczát átvenni szerencsém volt, — azon tényeket, melyek évekkel ezelőtt, meg kell vallani, nagy mérvű ügyességgel követtettek el, oly módon, hogy concrét, elfogadható bűnügyi eljárás alapját képezzék: nagyon nehéz lesz tisztába hozni Ezzel meg nem elégedve több jogi eapacitással szóltam e ház tagjai közül is, kik ez ügygyei tüzetesen ós régóta foglalkoztak s meg kell vallanom, ezektől is hasonló jogi véleményt kaptáin. De ezzel sem elégedtem meg. Megkérdeztem azt, a ki első sorban van hivatva arra, hogy szükség esetén a bűnügyi eljárásra nézve a lépéseket megtegye, tudniillik a királyi főügyészt (Mozgás balfelöl.) Amint azt az általam benyújtott indokoláshoz csatolt véleményéből tudni méltóztatnak, a királyi főügyész ugyanazon nézeteknek adott kifejezést, •részletesen indokolván: miért, hogyan és miképen van az, hogy ő valóságos eredményre vezető bűnügyi eljárásra kellő alapot nem lát. (Mozgás balfelöl.) Ezeknél fogva hosszas tűnődés után azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy büntető eljárást megindítani nagyon bajos lenne azért: mert a bűnügyi eljárás szerint a szándók roszasága is bebizonyítandó ott, a hol bűnügyi eljárás alá eső tény megbüntetése követeltetik. Ezen ügynél pedig a szándékot, az előleges tervszerű eljárást, ugy, hogy ezzel valakinek megkárosítása czéloztatott volna: kideríteni most már nem látszik lehetőnek. így tehát ezen jogi véleményt is meghallgatva, nem tehettem egyebet, mint a hogy indokolásomban előadni szerencsés vagyok, t, i. nem tehettem lépéseket a bűnügyi eljárás megkezdésére vonatkozólag és részemről be kell vallanom, hogy ily lépésekről — bármi legyen is e tekintetben a határozat — eredményt, olyat melyért a felelősséget elvállalni merném, nem reménylek. Ennélfogva azt hiszem, hogy a kormány részéről nem ajánltathatott a bűnügyi eljárás megindítása ugy, a mint azt a különvélemény t. benyújtója mondja, hogy az engedményesek, vállalkozók, igazgató-tanácsosok és kormánybiztosok mind abba belevonassanak, még pedig azért: mert azon kormányra, mely ily eljárást ajánlana, bizonyos tekintetben, ha más nem, legalább morális felelősség hárulna, hogy ez eljárás eredményes is legyen. Itt ugyanis az ország közvéleményét felzaklató perről van szó. Előttem volt az is, hogy más államokban hasonló bonyolódott vasúti ügyek folytán keletkezett perek miként folytak le. Mert hiszen nem csak Magyarországon mentek a \ asutak ily bonyodalmakon keresztül, hanem más országokban is. Előttem állott a szomszéd államban lefolyt Offenheim-per, a nagy zajt keltett Strousberg-per és. azon ügy, mely Poroszország közvéleményét felzaklatta, hol hasonlókép per tárgyát képezték az ilyen vasúti eljárások. És ón azt láttam, hogy nagy zaj igenis volt az ilyetén botrányos eljárások után ; de fenyítő utón nem büntettetett meg senki; a kedélyek felzaklattattak ugyan, de valóságos büntető cselekményt nem lehetett kideríteni. Minthogy tehát valamennyi jogász, kit eziránt megkérdeztem, ugyanazon véleményben volt, és minthogy a más országokban megindított eljárás is eredménytelen maradt: e körülmények indítottak elhatározásomra. 22*
