Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-188
170 188 országos ülés deezember 12. 1876. frtot ismertek el az államnak e részbeni megbízottai, levonásával azon összegnek, a mely iránt az állam formált igényt, effeetiv értékben olyannak, melyhez a részvényeseknek jogok van, a mi azon kibocsátási árfolyamot véve alapul, amelyen a keleti vasút papírjai forgalomba hozattak, 6.299,617 írtnak felel meg nominális értékben. Ezeknek alapján megkezdettek a tárgyalások a részvényesekkel, kik 4 év óta a részvényeik után semminemű osztalékot nem kapván: igényeikben egy kissé lehangolva voltak. A részvényesek először nagy követelésekkel állottak elő, miket arra alapítottak, hogy az állam által garantirozott papírok birtokában vannak, tehát az állam ezekért az 5°/ 0-os garantiát fizetni köteles. (Halljuk!) Az állam részéről ezen felfogás elfogadható nem volt: mert az állam nem azon papíroknak valóságos 5°/ 0-át garantirozta, hanem garantirozott a pálya hossza szerint mértföidenkint egy bizonyos összeget, a mely, igaz, a kiszámítás szerint megfelelt az összegnek, mely a részvények kibocsátása alapján a részvényesek tőkéjének kamatját képezte; a melyre nézve azonban épen azért, mert az állam nem tartotta ezt- tisztán a papir garantirozott kamatának, feljogosítottnak tartotta magát később az állam azon tekintetből, hogy a pálya kiépíthető legyen, 30 millió frtnyi másod prioritások kibocsátása következtében ezen garantialis összeget a másod prioritások kamatainak fedezésére fordítani, a mint ezt a törvény is meghatározta. E szerint oly intézkedést tett az állam törvényhozásilag, minek következtében a részvényesek minden kamattól, — mint ezt az eredmény is mutatja, — négy év óta megfosztattak, mit, ha a papírokat az állam elismerte volna olyanoknak, melyeknek garantiája épen a papíroknak kamataira szól: semmi esetre sem tehetett volna. A kormán} 7 tehát a részvényeseknek azon felfogását, hogy papírjaik az állam által 5°/ 0-al garantirozottak lettek volna : el nem ismerte, csak feltételesnek tartván ezen garantiát, és csak annyiban a részvények kamatának, a mennyiben ez a vasúti pálya mértföld szerinti garantialis összegével összeesik. Ez ellen kifogásokat tettek a részvényesek; de utoljára is átlátták, hogy jogi tekintetből nagyon nehéz volna érvényesíteni a részvények 5°/ 0-tualis kamatját, vagyis, hogy czélszerübb lesz nekik is a kölcsönös szerződési térre lépve, igyekezni azon papírokat,, a melyeknek kamatozása ngy szólván hosszú időre lehetetlen volt, olyan papírokkal kicserélni, melyeknek kamatja, ha kissebb lesz is, legalább bizonyos tekintetben nyújt biztosítást. Ennélfogva azon térre léptek a részvényesek is, hogy hajlandóknak nyilatkoztak az államnak állami papírokért átszolgáltatni a részvényeket, a melyek jelenleg forgalomban vannak. Természetes, hogy a részvényesek eleinte nagyobb értékű papírokat kívántak, mint a milyeneket e törvényjavaslat nyújt; kívánták, hogy minden 200 frtos részvényért 100 frtos adassék ; kívánták, hogy a papírok 6°/ 0-ot kamatozzanak aranyban; kívánták, hogy ezen papírok adómentessé tétessenek. De e kivánatokat a kormány figyelembe nem vehette ; nem vehette azért: mert a keleti vasút megszerzését olyannak nem tarthatta, a melyért az állam az vasút által okozott temérdek baj után, még nagy áldozatokat is hozzon; hanem kinyilatkoztatta a maga részéről azt, hogy tekintettel arra, hogy a részvényeseknek mindenesetre alappal bíró követelésük van; tekintettel arra, hogy ezen kököveteléseket egyszerre véglegesen elintézni az államnak érdekében áll : az állam hajlandó a nevezetteknek minden 3 darab és igy 600 frtról szóló részvény után két darab 100 frtról szóló vagyis 200 frtos 5%-ot kamatozó papirt adni. Ez oly alapnak látszott, mely az államtól nagy áldozatokat nem igényel, s mégis legalább némi kárpótlást nyújt a részvényeseknek, a kik már 4 év óta nem kaptak semmi kamatot. Erre hosszas tárgyaiások, és igazán nagyon kellemetlen szemrehányások után a részvényesek magokat végre is elszánták, sőt elszánták magukat arra is, hogy tekintettel arra, miszerént a mai időben nem aranyra szóló kibocsátványokat a pénzpiaczokon elhelyezni nem igen lehet, minélfogva a kormány kijelentette, hogy aranyban fogja a kamatokat fizetni: a részvényesek magokat arra is kötelezik, hogy az adót, moly körülbelől az arany agiónak megfelel, — ez időszerűit természetesen nem egészen, mert ma rendkívüli nagy az arany-agio, de átlagos számítás szerént megfelel: — szintén aranyban fogják fizetni. így létesült a szerződós, mely mint ezen törvényjavaslat kiegészítő része itt be van terjesztve, s a melynek elfogadására a t. házat kérem. Ha a szerződés el nem fogadtatik, a társulat nagyon természetesen azon állapotba esik vissza az állammal szemközt, melyben a szerződés megkötése előtt volt, azaz, a társulat az államot 18.950,367 frt erejéig terjedő kárpótlás miatt lesz kénytelen beperelni, s az állam hasonlóképen 2.186,934 frtnyi követelését lesz kénytelen érvenyesiteni a társulattal szemben. Ha a t. ház az e részben beterjesztett javaslatot nem méltóztatik elfogadni: a keleti vasút ügyei lebonyolitatlanul s a papirok a piaczon maradnak, s hogy azon kifejezéssel éljek, mely itt talán legalkalmazhatóbb, minden a régiben maradt. Én t. ház megvallom, miután azt láttam, hogy Magyarország, mely agricultur ország létére a maga pénzbeli kötelezettségeinek mindenkor eleget tett s fizetett mindenkinek, a ki az országnak bárminő kölcsönt adott, vagy az ország ellen
