Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185f
142 185. országos ülés deezember 9. 1S76. van-e a minister urnák, midőn a körülményeket igy értelmezi, vagy nem; (Helyeslés a szélső baloldalor) de mindenesetre tisztában lett volna a dolog. Azonban azt az igazságot szívesen megadom a minister urnák, hogy sokkal kevésbbé ministerialis, mint a kérvényi bizottság; mert maga is depreeálja azon sokat, a mit a kérvényi bizottság javasolt. Azt mondja ugyanis a minister ur, „megakarom mellesleg jegyezni, hogy a kérvényi bizottság sem kivan per absolute minden kormányintézkedést helgybenhagyni*: hanem ezt mint olyat kívánja helybenhagyni, mely a szabályoknak megfelelő] eg történt. Én köszönöm, hogy rendreutasítja a kérvényi bizottságot, hogy oly határozatokat hoz, melyek a kormány intézkedéseit szentesitik minden körülmény közt ; ez nem annyit tesz, mint a kérvényezők jogait védeni, hanem annyit, hogy a kormányt az absolutismus felé tereli. Ezt tenni egy népképviseleten alapidő törvényhozó testület bizottságának ós megbízottjainak nem szabad {ügy van!) Azt mondja a minister ur, hogy mulasztást követett volna el azon kormány, mely megengedte volna, hogy az ország csendes lakói két külön táborra oszoljanak, egyik legyen török-barát, a másik pedig orosz-barát. Ez egy oly felfogás, melyet utóbbi időben a minister ur nagyon szeret hangoztatni. Ha lehetséges volna, hogy egy országban minden ember egyformán gondolkozzék : az igen kívánatos eredmény volna; de ez nem érhető el. Hiszen a minister ur hivatkozott Angliára. Látjuk, hogy vannak Angliában orosz-barát és török-barát meetingek, s azért Angliában nem történik semmi, a rendőrség nem lép közbe. Ma Gfladstone ur tartja az orosz-barát meetinget, holnap Derby valamelyik követője szónokol a török mellett. A meetingek határoznak és a meetingek minőségéhez és mennyiségéhez képest a kormány képez magának fogaimat arról, hogy mi az ország közvéleménye. De nem is volt a minister ur mindig e meggyőződésben. Hiszen mikor az egyetemi ifjúság küldöttsége nála járt és a küldöttség vezetője kifejté azon indokokat, melyek a fiatalságot ezen lépésre birták: „hangsúlyozta, hogy ezen tüntetés a török nép iránti hálaérzet kifejezése akar lenni és hogy az ifjúság magaviseletére nagy befolyást gyakoroltak az alvidóki mozgalmak. „A minister, — igy szól a tudósítás — kétségbe vonja, hogy ily tüntetések léteztek volna; de lehetséges, mert lehet tüntetni a török mellett, de lehet az orosz mellett is, mivel azzal is békében élünk." Igaz, mi nem tudjuk, nekünk senki sem mondta, hogy a magyar kormány, vagy ha ugy tetszik, az osztrák-magyar kormány a két hatalom közt, melyikkel áll barátságos és melyikkel ellenséges lábon. Eddig mindkettővel békében és barátságos lábon vagyunk, tehát ma is, mint akkor, lehet tüntetni mindkettő mellett. Nincs is ebben nagy veszedelem, mert ezen tüntetések, ha a kellő rend fentartása mellett történnek: a kormányt tájékozhatják az iránt, hogy mi a közvélemény, vajon mi a többségnek, és mi a kisebbségnek véleménye. Különben, t. ház, én azt hiszem, hogy az egész fáklyás-zene kérdése nagy fontosságát csakis a minister urnák — méltóztassék minister ur megengedni — nem igen tapintatos fellépése által nyerte. Ha a pesti egyetemi ifjúság megtartja a zenét akadálytalanul: eddig a zene rég elhangzott volna, a füst rég eloszlott volna, és megtörtónt volna ezen fáklyás menettel is az, hogy ujabb események által elsodortatván, a feledékenység tengerébe merül a nélkül, hogy valakinek a világon akár Pétervárott akár Moszkvában, egy hajaszála sem görbült volna meg ; a nélkül, hogy ebből a törökök nagy előnyt húztak volna. De nem is volt, mint mondom, ennek előbb oly politikai jelentősége: mert a fiatalság inkább csak nemes szivének értelmei által indíttatott a tüntetésre, mint politikai okokból. Hanem a minister ur mint fontos ügyet tüntette fel : mert maga a ministerelnök kívánta, hogy nála megjelenjenek a fiatalság küldöttei. Ez mindjárt fontossá tette a dolgot. Ugy látszott, hogy a kormány, kiváló fontosságot tulajdonit e tüntetésnek és emelte e fontosságot azután még a minister ur nyilatkozata, mely olyan volt, hogy bizony nehéz volt megtudni, hogy ámbár megmondá nekik, hogy nem kívánja. hogy megtartsák a tüntetést, sőt azt kívánja, hogy meg ne tartsák: mégis az egész beszédet összevéve nehéz belőle kivenni, hogy mi volt tulajdonkép benső értelme, óhajtja-e vagy nem, hogy megtartsák. E kétes értelmű nyilatkozata a ministernek és az azután követett eljárás adott fontosságot az ügynek. Akkor fölléptették az egyetemi tanácsot oly dologban, melyben az egyetemi tanácsnak beavatkozása nem volt ós végre fölléptették a rendőrséget és erőszakkal akadályozták meg azt. a mit jó tanács által megakadályozni képesek nem voltak. Én nem tudom, de ugy látszik, mintha ezen ügy fontosságát a minister ur még most is növelni szeretné; mert a ministerelnök ur az oka, hogy a mai napra halasztatott a vita, mert már egy hét eiőtt befejezhettük volna, ha a múlt szombaton délután tartunk ülést és több nappal előbb fejezzük be, ha hétfőn folytatjuk a tárgyalást ós igy már régen be lenne fejezve és elvégezve az egész dolog. De a minister ur, ugy látszik, szereti, hogy ezt a kérdést napirenden tartsuk és ujabb meg ujabb vita támasztassák felette. Megvallom, hogy ez ügyben a minister ur eljárása előttem megfejt-