Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-185f

140 185. országos ülés deezeraber 9. 1876. Ez egészen más, mint el nem tiltani a fáklyászenét, mert ez egyenesen azt mondja, hogy az teljesen jogosult. Később midőn a küldöttség vezetője azt monda, hogy majd be fogja jelenteni a minister úrtól hallottakat, hogy azután a közgyűlés határozzon a tüntetés megtartása, illetőleg meg nem tartása felett: „Tisza Kálmán erre röviden megjegyzi, hogy itten nincsen tilalomról szó, hanem egy ősz hazafi szól barátságosan a fiatal hazafiakhoz." Megvallom, ez igen finom tanácsadás ; de megvallom azt is, hogy ebből igen nehezen fogná a diplomatiában az egyetemi ifjúságnál jártasabb ember is kivenni, hogy a ministerelnök ur csakugyan erőszakosan szándékozik a fáklyás-zenét betiltani. En nem csodálkoznám, ha a mi egyetemi fiatalságunk elsajátítva a német egyetemi fiatalság szokásait, ezen finom kifejezéseket hallva a minister úrtól, visszatérve eljárta volna a német egyetemeken szokásos fuchsen-sprungot, melynél azután énekelni szokták: „Dakommt derHerrPapa, da kommt der Herr Papa, da kommt der lederne Herr Papa." Hogy az egyetemi tanácsnak volt-e joga betiltani| a fáklyás-zenét: erre azt hiszem azon szabályok,, melyek előttem vannak, teljes világot vetnek. En azt hiszem, hogy azon szabályokban, melyekre a kórvónyi bizottság előadója is hivatkozott, egyátalán nem található fel azon jog, hogy midőn az egyetemen kivül tartandó denionstratióról, vagy tüntetésről van szó : az egyetemi tanácsnak joga lenne azt megakadályozni. A 99-ik §. világosan kimondja, hogy „az egyetemi hallgatók polgári viszonyaikban, valamint közfenyitós alá tartozó cselekményeikre nézve a köztörvényhatóságoknak vannak alárendelve." Már ha a fiatalság a török császári consulnak egy fáklyásmenetet akar tartani: az sem az egyetemi rendre, vagy az illemre, sem a tudomány színvonalára nézve befolyással nincs. Ez oly cselekmény, mely az egyetemen kivül történvén, a köztörvényeknek van alárendelve, és a közhatóságok alatt áll Azon szabályok, melyek az academiai senatust felhatalmazzák a közbenjárásra, t. i. a 97., 102. és líl-ik §§-ok : nem olyanok, a melyekbe ezen tüntetést bármiképen is belevonni lehetne, mert e szakaszok azt mondják: Ezen rendszabályok kibocsátásában és foganatosításában nyilvánul az egyetemi hatóság fegyelmi hatalma, mely szükségesnek mutatkozik arra. hogy a rend és az illem az egyetemen fentartassék, hogy az egyetemnek, mint tudományos intézetnek jellege megőriztessék, és hogy végre mind az intézetnek, mind egyes tagjainak becsülete, méltósága megóvassék." Engedelmet kérek, én nem tudom belátni, hogy a czólba vett fáklyásmenet vagy tüntetés által az egyetemi ifjak akár az egyetem rendje, akár az illedelem ellen vétettek; vagy pedig az intézet tudományos jellegét compromittálták volna, vagy végre az anya-intézetnek vagy valamely tagjának becsülete hátrányt szenvedett volna. Lehetséges, hogy nem mindnyájan értettek egyet ezen tüntetés politikai czélja iránt; de ez sem a rendbe, sem az illembe, sem a becsületbe nem ütközik, sem pedig az intézet tudományosságára nincs befolyással. Ez tehát nem jogosította fel a kormányt A 102. §., mely azt mondja, hogy „az egyetem, vagy egyes tanulmányi karának hallgatói, mint olyanok együttvéve testületet nem képeznek," szintén nem változtat a dolgon semmit: mert ők nem mint egyetemi testület, hanem mint egy rendkívüli gyűlésre egybegyűlt fiatalság, mely a két egyetemhez tartozik, jelentek meg és határoztak el valamely cselekményt, melynek végrehajtásával egy végrehajtó bizottságot bíztak meg. Minden honpolgárnak van joga a maga politikai nézetét, politikai meggyőződósét közzé tenni s ha csak lehet: azt érvényesíteni és a többség által elfogadtatni. Ezen jog alól az egyetemi polgárok nincsenek kivéve, tehát nekik ép oly joguk van politikai nézeteiket fontos kérdésekben közzétenni, azoknak proselitakat, híveket szerezni és ha lehet a többség által elfogadtatni, mint bárki másnak. A kormánynak pedig kötelessége figyelni arra, hogy ezen manifestátiók következtében, ha azok többször fordulnak elő, a közszellem minő irányban nyilatkozik és a szerint intézni politikáját. Nem ugyan a szerint, a mint egy egyetem ifjúsága, hanem ugy, a mint az országnak nagyobb része nyilatkozik. Az ország nagy részének véleményét pedig ugy lehet kitudni, hogy ha számos, egyes, nagyobb vagy kisebb számú polgárokból álló gyülekezet nyilatkozatát figyelembe vesszük. Ezen szabály tehát nézetem szerint nem jogosította fel az egyetemi tanácsot a közbeszólásra. Nem is volt az egyetemi tanácsnak szándéka közbelépni; hanem miután a minister egyenesen és világosan kijelentette a fiatalságnak, hogy teljes joguk van nekik, ha akarnak, fáklyás menetet rendezni és nem akarta magát kitenni a következetlenségnek: keresett módot, hogy miképen lehetne azt mégis megakadályozni, mit végre is megtalált az egyetemi tanácsban. Ehhez később hozzáillesztették ama rendkívüli magyarázatot, hogy az állami rendőrség az egyetemi tanács határozatát köteles végrehajtani ós igy történt azután a fáklyás-zene erőszakos megakadályozása. Arra nézve, hogy máskor az egyetemi tanács nem él ezen jogával, igaza van a minister urnák, ha azt mondja, hogy azért, ha valaki egyszer nem élt jogával: abból nem következik az, hogy arról le is mondott. Megengedem ezt, valamint azt is, hogy igen helyesen ós a történtekhez képest igen helyesen választotta meg a minister ur kifejezéseit, mikor azt mondotta: ..mindég kellően kell mórlegelni az adott helyzetet és