Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-185

1S5. országos ülés osztrák kormány nem csinált ebből nagy dolgot, sőt még tekintélyét sem akarta fentartani. A mi a t. belügyminister urnák azon stylaris észrevételét illeti, hogy a fiatalság rósz tanácsadóhoz fordult: ez azt mutatja, a mit már igen sokszor szemére lobbantottuk a t. belügyminister urnák, hogy ő nem bir másképen érvekkel küzdeni, mint egyes aprólékos dolgokat kiszakít a mások beszédjéből, azt aztán gúnytárgyává teszi, s azzal akar hatni. {Derültség a középen.) Megengedem, hogy oly parlamentáris többségnél, hol sok hivatalos nevető van (Átalános derültség.), ez hat; de hogy azzal aztán a minister ur nyer-e valamit a közvélemény előtt, azt tagadni vagyok bátor. Pártolom a Mocsáry képvisetőtársam indítványát. Szivák Imre előadó: T. ház! Engedje meg nekem a t. ház, hogy azok után, miket a belügyminister ur ez ügyben az eljáró hatóságok intézkedése tekintetében felhozott, nagyon röviden jejelezzem a kérvényi bizottságnak álláspontját. (Halljuk!) A kérvényi bizottság véleményének szerkesztésénél azon két szempontot tartotta szem előtt, melyeket az ellenzék szónokai is, ugy látszik, a támadás alapjául választottak , s ezek a szabályszerűség s a törvényszerűség szempontjai. A mi a szabályszerűséget illeti, e 'tekintetben elég a t. ház előtt azon ismeretes tényre hivatkoznom , mely szerint ez ügyben első fokban az egyetemi tanács járt el. Hogy illetékes volt-e az egyetemi tanács erre az egyetemi polgárokkal szemben, az kétségbe nem is vonatott. Eljárt az egyetemi tanács e tekintetben a szabályszerüleg kibocsátott és érvényben fenálló fegyelmi rend értelmében, melynek e tekintetben a kérvényi bizottság két §-át vette vizsgálat alá, s a szerint bírálta meg az egyetemi tanács eljárását, nevezetesen a 99. és 111. §-okat. Ezen fegyelmi rend a t. ház tagjai közt is kiosztva levén, ismeretes s azért szabad legyen nekem abból röviden idéznem a 99. §-t, mely szerint „az egyetemi hallgatók polgári viszonyaiban, valamint közfenyités alá tartozó cselekvényeikre nézve a köztörvények és hatóságoknak, akadémiai magánviseletükre nézve pedig a külön akadémiai rendeletek a fegyelmi szabályoknak, valamint az egyetem hatóságának vannak alárendelve."* A 111. §. pedig azt mondja: (olvassa) „Az egyetemi tanácsnak ugy, mint az egyes kari tanártestületeknek jogában és kötelességében áll az akadémiai fegyelem érdekében a körülmények szerint szükségeseknek mutatkozó intézkedéseket megtenni, s fegyelmi rendszabályokat kibocsátani." stb. Az első fokú intézkedés tehát ezen két §-ból indult ki. E két §. felállítja azon distinctiót, mely deczember 9. 1876. ^35 szerint a kérvényezők tekinthetők mint egyetemi hallgatók, vagy mint közpolgárok. Ha mint egyetemi hallgatók tekintetnek: akkor kétségtelenül alkalmazást nyer rajok az utóbb felolvasott 111. §., mely szerint velük szemben szükségesnek mutatkozó intézkedéseket a körülmények szerint megtenni s fegyelmi rendszabályokat kibocsátani az egyetemi tanácsnak joga van. Ha pedig a 99. §. alkalmaz tátik, — miután azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy valakinek hatósága alatt mégis kell, hogy álljon: — akkor állanak a közpolgári hatóság alatt, tehát első fokban a rendőri főkapitány, másodfokban a belügyminister alatt. Ha tehát az egyetemi tanács a 111. §. alapján a maga hatáskörében, mint illetékes hatóság által kibocsátott szabályrendelet végrehajtására karhatalmat vett igénybe, a rendőrség nem csak jogosítva, de kötelezve is volt a szükséges assistentiát megadni. Ha pedig az egyetemi tanácsnak első fokú intézkedése meg nem áll: akkor azt hiszem, hogy a rendőrségnek, mint első fokú közigazgatási hatóságnak ismét jogában állott tiltó rendszabályt alkalmazni, ha a fenforgó körülményekhez képest szükségesnek látta. Ennyit a szabályszerűség szempontjából (Helyeslés?) Nagyon röviden bátor leszek most a törvényszerűség szempontját feltüntetni. A belügyminister és átalában az eljáró hatóságok a törvények megsértésével vádoltatnak. En bocsánatot kérek t. ház, ha bátor vagyok röviden arra utalni, hogy törvénysértés már csak azért sem foroghat fenn, minthogy positiv törvény, mely a gyülekezési vagy tüntetési jogot szabályozná: Magyarországon nem létezik. E tekintetben csak a fenálló gyakorlat, a fenálló alkotmányos gyakorlat irányadó, mely szerint a rendőri hatóságnak 24 órával előbb be kell jelenteni a szándékolt tüntetést, a mi invoválja azt, hogy a közigazgatósági hatóságoknak jogukban áll megadni vagy megtagadni a fenforgó körülmények szerint az engedélyt. (Zajos ellenmondások a szélső balfelöl. Helyes! a középről.) A bejelentés megtörtént: de a fenálló gyakorlat szerint a szükséges rendőri engedély a tüntetésre megtagadtatott. Elismerem, t. ház, hogy e tekintetben a háznak teljes joga van az 1848-iki Ü-ik törvényczikk szempontjából vizsgálni azt. hogy az eljáró hatóságnak, különösen a ministernek eljárása nem ütközik-e az alkotmány szellemébe; mert positiv törvénybe nem ütközik, minthogy az nem létezik. Hogy az alkotmány szellemébe nem ütközött: arról a bizottság a belügyminister ur által a bizottságban felfejtett adatok nyomán] meggyőződött; különben is a belügyminister kijelentette, hogy a fenforgó körülmények közt, nemcsak nem tartja törvényellenesnek eljárását; de sőt ugy van meggyőződve, hogy akkor követett volna el mulasz-