Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185
136 IS 5. országos ülés deczemoer 9. 1876. tást: ha engedett volna, s e tekintetben a felelősséget a ház előtt magára vállalja. E tekintetben tehát a bizottság véleménye egyéb nem lehetett, minthogy megvizsgálja, hogy a ministerium a fenálló szabályok alapján járt-e el; s erről meggyőződvén más véleményt nem adhatott a háznak, mint a mit felolvastam, hogy a hatóságok illetékesek voltak a fenálló szabályok értelmében intézkedtek, törvényt nem sértettek. Hogy pedig az alkotmány szellemében miképen járt el a minister ur: ez a t. háznak van fentartva. {Helyeslés a középen.) Ezeket voltam bátor a bizottság javaslatainak indokolásául elmondani. Ragályi Nándor: T. ház! Az előttem szólott előadó ur majd ugy a beszédem közt, beszédem egyes pontjaiból ki fogja vehetni, hogy mi egészen más oldalról fogjuk fel a dolgot, és hogy teljesen nem helyeseljük, a mit mondott. Hanem előbb én t. ház azon vádakra akarok felelni pár szóval, melyek nem ugyan itt, hanem künn nagy garral hozattak fel ellenünk. Ilyen például, hogy hol veszszük a bátorságot, hogy ezen rendkivüli, ezen válságos időkben ily csekélységgel bíbelődjünk. A belügyminister ur igenis tudhatja: mert körülbelől 7 évig neki sem tetszett; de az igen t. ház* is tudhatja, ha programmunkat valaha figyelemre méltatta, hogy nekünk nem tetszhetett soha azon sipládaszerü egyhang, a, melyben az egymást felváltó szereplők mindenütt az entente eordiale-t hongoztatták, de a flnale mindég az lett, hogy a cleíiczit évről-évre növekedett. (Helyeslés a szélső balon. Egy hang jobbról : Mi köze ide a deficzitnekf) Hogy most a harmónia kissé disharmoniává vált, engedjenek meg: az nem ok ránk nézve, hogy azért gyászt oltsunk. Azt is mondják, hogy bíbelődhetünk ily kicsinységekkel ; önök szerint az, szerintünk pedig az egyéni és polgári szabadság megsértése az. Azt mondják, hogy pazaroljuk az időt. (Felkiáltások a középen: Igaz! Derültség,) Igaz, igaz. a múltkor én felszólítottam a házat, hogy ne pazaroljuk az időt, menjünk haza; de nem méltóztattak elfogadni; (Derültség) most hát méltóztassanak tűrni, hogy mi discuráljunk, önök pedig határozni fognak. (Derültség). Azt mondják, hogy ugy sem lesz semmi sikere. Igaz, tökéletesen igaz; de hát kérem, azok ott, a kik Konstantinápolyban most összegyűltek, tán csak nagyobb diplomaták, mint mi itt. (Nagy nevetés.) És mégis annak a conferentiának minden tagja tudja, hogy a czélt el nem érik: mert a czól a béke, és mégis diseurálni fognak. (Derültség) De hogy közelebb menjek a tárgyhoz, előre kell bocsátanom, hogy sokszor olvastam a történetben, hogy salus reipublicae suprema lex elméletének ügye alatt igen sok veszedelem, igen sok bün és szenvedés történt, és mégis ki kell jelentenem, hogy a salus reipublicae suprema lex helyt foglalhat alkotmányos államban. És mégis engedjen meg a t. minister ur, hogy kijelentsem, hogy az én nézetem szerint minden bajnak ő volt az oka. Megengedem, sőt nagyon helyeslem, hogy az igen t. belügyminister ur a fiatalságot lelkesítette, megdicsérte és örömét fejezte ki a felett, hogy a közdolgokban részt vesznek, mint a jövő reményei, mint utódaink. Hanem még többet kellett volna mondania, hogy kevés a lelkesedós ; a fiatal ember kebelében melegen kell lüktetni a vérnek, hogy majd ha később a tüz fogy: megmaradjon a haza iránt a kellő melegség s provocálhatott volna a t. minister ur önmagára. (Derültség.) Azt mondhatta volna, és azt kellett volna mondania: nem helyes, hogy a mostani fiatalság egyrésze már az iskolában elhatározza, hogy én a kormánynyal fogok tartani, mert csak így kapok hivatalt; meg kellett volna mondania, hogy ez nem helyes és biztosítani kellett volna a fiatalságot, hogy erre nem lesz tekintettel, hanem az érdemre és képességre. De mikor elvégezte, azt kellett volna mondania : fiaim, kérlek benneteket, tudom, hogy a czél jó lehet, azt is tudom, hogy az eszköz sokszor veszedelmes lehet és én veszedelmesnek tartom ezen eszközt: ennélfogva álljatok el; de ha el nem álltok, kijelentem : hogy erőszakot fogok használni s ha mégis megtörtént volna az, a mi megtörtént, ámbár kétlem, hogy megtörtónt volna: megvallom, nekem szavam sem lett volna. Legfölebb azt gondolnám, hogy az igen t. belügyminister ur ok nélkül fél, a ki pedig fél, az arról nem tehet, hogy fél. (Hosszas derültség.) De hogy a salus reipublicae suprema lex elméletét az általam igen t. ós igen tudós professorok kezeljék a rendőrkapitánynyal együtt, vagyis inkább, hogy tőlük függjön, mikor vegyék igénybe, hogy bár a törvény nem tiltja, de a salus reipublicae megkívánja, és e szempontból valaki katonákkal vagy zsandárokkal gázoltassák el: abba bele nem egyezem, hogy önök ezekkel kapartassák ki a forró gesztenyét; a kormánynak nyíltan kell fellépni ós azt mondani: átléptem a törvényt, és azért felelek. így kellett volna lenni, ennélfogva én elfogadom a módositványt, melyet Mocsáry barátom beadott. Helfy Ignácz: Mindenekelőtt t. ház, nehogy félreértésre szolgáltasson alkalmat előttem szólott barátomnak egy kifejezése, melyet ha nem csalódtam a t. belügyminister ur már kikapva fel is jegyzett magának, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy midőn t. barátom arra czélzott, hogy a jelenlegi és a múlt kormányok az entente cordialt hangoztatták éveken át: bizonyára nem ugy értette, hogy mi nem akarjuk, hogy a két
