Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

8 180. országos ttléi deczember 4. 1876. Ha valahol, t. ház, itt áll azon törvényhozási elv, melyet az igen t. kormány közelebb a közigazgatás szervezésénél nagyon hangsúlyozott: hogyha a vallási törvény meghozatik, azzal együtt kell mindazon kérdéseket megoldani, a melyek azzal összefüggésben vannak; együtt egy időben kell azon törvényeket meghozni, a melyek arra vonatkoznak, csak igy lesz a törvény teljes és mindenkit egyiránt kielégitő. Én meg vagyok győződve, hogy ez csak kóshetik, de el nem maradhat: mert épen ez a szabadelvüségnek inplementuma; ugyanazért ón nem is értem ugy a t. ministerelnök ur nyilatkozatát, mintha az pusztán kitérés lenne a kérdés elől; hanem veszem ugy, a mint mondva volt, ós elhiszem, hogy a kormány e kérdéssel komolyan és tüzetesen foglalkozik. Áll ez t. ház, a másik kérdésre, a polgári házasság kérdésére nézve is : mert e kettő között szoros és lényeges összefüggés van. Én azt nem fogom fejtegetni, hogy mikor és mi módon ment át a házasság ügye az egyház kezébe és miképen gyakorolta azt; nem fogom azt se fejtegetni, hogy a különböző vallásfelekezetek miképen értelmezték magát a házasságot: hanem engedje meg a t. ház, hogy egy történelmi tényre hiyjani fel a figyelmét, a mely az, hogy ma már Éxmópa több államaiban a házasság ügye újra visszahelyheztetett eredeti polgári természetébe, felállíttatott a kötelező polgári házasság intézménye és az megerősödött meggyökeresedett a nélkül, hogy ez által a házasság erkölcsi és vallásos oldala legkisebb sérelmet, legcsekélyebb hátrányt szenvedett volna. Ezen intézmény, t. ház! csak azt adta vissza az államnak, a mi az államé volt, érintetlenül hagyván a házasság ethikai oldalát, mindenkinek szabadságára bizta, hogy a megkötött házassági szövetségre a vallás áldását is kikérje és azt hiszem, hogy ez az egyházra nézve sokkal előnyösebb álláspont: mert ez többé nem kényszeritet, hanem önkéntes meghódolás a vallás szentségének. Ezen kötelező polgári házasság intézménye szüntette meg, és csakis ez szüntetheti meg teljes meggyőződésem szerént mindazon súrlódásokat, viszálkodásokat, összeütközéseket, melyek különösen a vegyes házasságok kötésénél a felekezeteket mindannyiszor harczra szóllitják. Ez vette ótalma alá, s ez veszi biztosan óltama alá mindenütt a házasuló felek szabad elhatározását és lelkiismereti szabadságát minden külső idegen beavatkozás és pressió ellen. A kötelező polgári házasság intézményére azt lehet mondani, hogy ezt az élet ós a gyakorlat hamarabb tisztázta és megoldotta mint maga a tudomány; de most már ugy a gyakorlat, mint a tudomány által megállapított ós rendithetlen jogi elv, hogy a házasság ügye polgári törvény alá tartozik. Ez határozza meg a házasság kötés feltételeit, és szabja meg a házasság érvényének kellékeit és módozatait. Azért, ha még ma is egyik vagy másik kormány egyik-másik törvényhozás e kérdést nem radicaliter akarja megfejteni, felállítván a kötelező polgári házasságot, hanem különböző tekintetek és érdekek által vezéreltetve, a szerint a mint a t. ministerelnök ur kifejtette, a mint egyes esetek, szükségek felmerülnek, például hazánkban az izraeliták, nazarénusok felekezete által indított szükség most a szükségbeli, majd másutt a facultativ polgári házasságot állíttatja föl. Ezeknek is megfelelt már az élet és tapasztalás, mely a legnagyobb jogi tekintélyekkel egy értei müleg megállapította azon elvet, hogy ily félrendszabály, ily fóltörvény csak gyűlölséget terjeszt, ez a bajt nem orvosolja; hanem inkább elmérgesiti, az összeütközéseket a különböző vallásfelekezetek és állam között nem fogyasztja; hanem szaporítja, a mellett, hogy a házasságnak nemcsak erkölcsi, hanem egyszermind jogi tekintélyét is aláássa és megsérti. Ugyanazért én megvagyok győződve, hogy itt csak gyökeres reform segíthet a bajon, minden másféle polgári házasság csak palliativ gyógyszer, megvagyok győződve egyszersmind ennek folytán arról, hogy ezen kérdésnek törvény által megfejtése csak késhetik; de soká el nem maradhat. Én nem teszem fel a t. házról, hogy elfelejtette volna, és elfelejthetné azon nagy elveket, melyek itt a vallásszabadság s a kötelező polgári házasság érdekében kimondattak s melyek egyszersmind a jegyzőkönyvekben megörökíttettek. Én azt hiszem, hogy ama dicsőült férfiúnak, a ki ezen nagy elveket itt e házban a képviselők osztatlan helyeslése közt kimondotta és a melyek a nemzet nagy többségének lelkében visszhangra találtak : az lesz egyik legfőbb és legszebb emléke, ha ezen nagy elvek törvényben örökittetnek meg. Ily értelemben elfogadom a benyújtott határozati javaslatot, ha azon nagy elvek, melyeket ő itt e házban proclamált. mely a ház akkor osztatlan helyesléssel fogadott, melyek az egész nemzet szivében mondhatni visszhangra találtak : törvényben fognak raegörökittetni. (Helyedé?, a szélső baloldalon.) Bevégzem ezzel beszédemet, kijelentvén, hogy ón ily értelemben fogtam fel azon határozati javaslatot, melyet t. barátom Irányi Dániel beadott, és melyet én is aláirtani ós ily értelemben pártolom azt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy György: T. képviselőház! Egészen egyetértek az előttem szólott t. képviselő úrral arra nézve, hogy e hazának fiai, midőn vérüket az ország politikai függetlensége és szabadságáért ontották : nagyon sok alkalommal ezen küzdelem egyszersmind a vallásszabadságért folytatott küzdelem is volt. Azonban hála a Magyarország fölött