Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-180
180, országos Ülés deczeniber 4. 1876. 9 őrködő gondviselésnek, Magyarország azon egyetlen állam volt mindig, mely azon időben is, midőn Európa más államaiban a legféktelenebbül dúlt s a polgárokat egymás iránt a legelkeseredettebb ellenségeskedésekre ösztönözte a vallási gyűlölség: mintegy menhely, mintegy vár azon időben, mely ezen rémtől mindig meg volt kiméivé. Én egyetértek a t. képviselő úrral arra nézve is, a nélkül, hogy a vallásszabadság iránt létező viszonyainkra, vagy az ez iránt hozandó törvényekre refleotálnék, vagy polémiába ereszkedném vele, mondom, hogy én is elhiszem, mint ő. hogy a kormány ezen kérdésekkel komolyan ós tüzetesen foglalkozik; valamint egyetértek vele arra nézve is. a mit a polgári házasságra vonatkozólag mondott, mely szerint ezen kérdések törvény által leendő megoldása csak késhetik, de el nem maradhat. Én is ezen nézetben vagyok. Ha felszólalok, t. ház, teszem azt azért, hogy rámutassak, hogy a kormány a lehető legsanyarubb s lehető legkedvezőtlenebb pénzviszonyaink daczára; daczára annak, hogy az 1874-iki budget az 1876-ikitól 42 millióval különbözik, vagyis, hogy a kormány nem a statusquo a meliore mellett, hanem roszabbra fordulta daczára is képes volt 42 millió forint törlést eszközölni és ezen törlés nem érintette a culttisbudgetet — mondom — ha felszólalok: teszem ezt azért, hogy mintegy rámutassak arra, hogy azon megtámadásokkal szemben, melyeket a kormánynak e téreni politikája e házban keltett, a legfényesebb bizonylatot nem a polémia, hanem a tények képezik; hogy rámutassak azon tényekre, melyek a vallás- és közoktatásügyi minister ur jelentéséből kitűnnek, s melyek szerint az iskolába járók száma az utolsó öt év alatt 22°/ n-kal szaporodott, a tankötelesek száma 2 ü 0-kal, a tanítók fizetése 13°/ 0-kal. Mindoly tények ezek t. ház. melyekre a t. minister ur a teljesített kötelesség jogosult önérzetével hivatkozhatik. Épen azért bizalmam van a kormányhoz a tekintetben, hogy mindazon nagy kérdéseket, melyeket az itt felhozott dolgokkal összeköttetésben vannak, az idők és körülmények szerencsés megválasztásával annak idejében meg fognak oldatni. Én a költségvetést átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Borlea Zsigmond: Miután a költségvetés általános tárgyalása alkalmával megmondottam, hogy azt nem fogadom el, nem kívántam ezen tárczához hozzászólani. Azonban a t. vallás- és közoktatásügyi ininisíer urnák elkészített s szétosztott térképe megváltoztatta szándékomat és ennek következtében kénytelen vagyok a t. ház figyelmét és türelmét néhány perezre igénybe venni. KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II KÖTET. Pap György képviselő ur azt mondotta, hogy a t. minister ur a nem magyar nemzetiségek s különösen a románok nópnevelése ügyében nem tesz semmit. Abban a tekintetben, hogy nem tesz semmit, ő több speciális adatot sorolt fel. Ezt én is megtudnám tenni, tudnám folytatni, például fel tudnám hozni azt, hogy a t. kormány még 1874ben legfelsőbb helyről utasítást kapott, hogy Karánsebesben, hol a románok vannak nagy többségben : gymnasium állittassék fel, annál inkább, mert ott az arra levő épület, melyet a románok saját filléreikből építettek fel, költség nem kívántatik s ezen gymnasium mai nap sem létezik. De ón ezeket nem folytatom : mert megvallom, nem azért szólalok fel: mert a t. kormány nem tett semmit. Miután én nem is vártam, mióta a magyar kormány létrejött, hogy valamit tegyen a román népnevelés ügyében, hanem felszólalok azért: mert a kormány igenis tett, de a mit tett, azt mind roszul tette és pedig szándékosan a román népnevelés akadályozására s minket a népnevelésben gátolt. Én speciális esetek és tényekkel fogom ez állításomat bebizonyítani. így többek közt átalánosan tudjuk, hogy az első román határőrvidéki ezred, a mely Erdélyben van, valamint a 13-ik román bánátusi ezred, mely Karánsebes körül van : igen nagy mennyiségű saját pénzöszszeggel rendelkeznek, a mit ők iskolai czélokra akarnak használni. A t. kormány azonban minden módon akadályokat gördített elé, különösen Erdélyben azt mondta, hogy nem engedi semmi szín alatt, hogy azon iskoláknak felekezeti színe legyen s meg sem engedte az iskolák felállítását: míg a felekezeti czimet el nem hagyták. S most már a t. minister ur, hogy a felekezeti czimet elhagyták : maguk pénzén épített, fentartott s maguk pénzén fizetett tanítókat a kormány nevezte ki s oda terelte a dolgot, hogy azon férfiak, kik a román népnevelés ügyét azon vidéken kezökbe vették: kénytelenek voltak e tekintetben a trón zsámolya előtt panaszt tenni. Persze megint azt fogják önök mondani, hisz ez alkotmányellenes eljárás. De hát mit csináljanak? Ebből aztán okulva a Karánsebesiek s illetőleg a román bánáti határőrvidékiek, már most csak felekezeti iskolákat akarnak felállítani saját pénzükön ; a minister ur azonban ezt nekik meg nem engedi s az iskolák felállításában gátolja s e tekintetben deputatiók is voltak nála, de a minister ur azt mondta: nem lehet. De hogy miért nem lehet ? Azt persze én nem tudom s nem tudja senki s talán csak a minister ur fogja tudni, hogy miért nem lehet, hogy egy vidék saját pénzén magának felekezeti iskolákat építsen s azokat saját pénzén fenn is tartsa. De menjünk tovább. A kormány közegei bizonyosan a kormány utasítása folytán Erdélyben kezdték a népet, illetőleg a román népet ámítani, hogy confesionalis iskoláikat változtassák községi isko2
