Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-165

92 105. országos Més november 16. 187(5. Szilágyi Dezső igazságügyi bizottsági előadó : Azok után, mik a bizottság jelentésében elő vannak adva, nekem részemről ez alkalommal igen kevés mondani valóm van. A t. ház az igazságyi bizottságnak azon feladatot rótta ki, hogy véleményt adjon az Axentie Severu ügyében, különösen arra nézve: vajon régi törvényeink alapján el lehet-e járni. Minthogy a bizottság véleménye az, hogy régi törvényeink értelmében többé nem lehet ezen ügyben eljárni: önkényt következett a bizottságnak az a kötelessége, hogy az eljárási módozatra nézve a törvényjavaslatot előterjeszsze. Csak arra kérem ki a t. ház figyelmét ezen törvényjavaslat megítélésénél, hogy a bizottság kénytelen volt szigorúan azon határok közt maradni, melyeket a t. ház kijelölt, t. i. hogy egyedül és kizárólag a fenforgó esethez analóg esetre való eljárási szabályzatot terjeszszen elő. Ez az egyik ; a másik pedig az, hogy miután ezen törvényjavaslatnak a hatályosság szempontjából bizonyos következményeket kellett megállapítania, s ezen következmények csak törvényben voltak megállapíthatók: ez indokolja azt, hogy a bizottság nem a házszabályokban való intézkedést javasolja. Ezek után, hivatkozva a bizottság jelentésében előadott indokokra, kérem a t. házat, hogy ezen javaslatot átalanossagban elfogadni méltóztassék {Mélyedés!) Simonyi Ernő: T. képviselő ház! Az elkövetett hibás eljárás mindenkor megboszulja magát. A t. ház egy, a fenforgó kérdéshez analóg esetben Hodosiu József megválasztott képviselő ügyében, folyó évi jan. 19-én hozott határozata által letért a törvényes útról és oly határozatot hozott, mely tulajdonképen a törvény szempontjából tekintve, a képviselőháznak hatásköréhez nem tartozott. Ennek meg vannak a maga következményei, és azon hibás utón vagyunk, a melyről menekülni igyekezünk. Hodosiu, a mint előre lehetett látni, újra megválasztatott, és most az a kérdés, hogy mit tegyünk vele. Ha mégegyszer megsemmisítjük mandátumát: ő még egyszer megválasztatik és a czél, hogy a választó kerület az országgyűlésen képviselve legyen, elérve mégsem lesz. A második eset Axente Severu esete, melyet a képviselőház, okulva az előbbi eset következményein, véleményadás végett a jogügyi bizottsághoz utasított. A jogügyi bizottság beadta jelentését, ós véleményt mond ezen eset felett, és véleményét két felé osztja t. i, hogy mit kelljen most a háznak tennie ezen speeificus esetre nézve, és mit jövőben hasonló esetek megakadályozása szempontjából. Az elsőre nézve a bizottság maga sincs tisztában: mert azt mondja, hogy vagy azt lehet tenni a mit Hodosiuval — és a mi czélra nem vezetett — vagy pedig semmit, hanem alkalmazni kell rá azon törvényt, melyet mi indítványba hozunk. Az elsőt én nem helyeslem: mert láttuk, hogy Hodosiu esetében ezen eljárás nem vezetett sikerre. A mi pedig a másodikat t. i. azt, hogy a. hozandó törvény alkalmaztassák rá, illeti: ezt részemről nem fogadhatom el azon szempontból, hogy a törvénynek visszaható ereje nem lehet. A bizottság előre látta, hogy ezen ellenvetés felhozatik ellene, és azért igyekezett ezt jelentésében gyengíteni. Igen, de midőn ón mint egy országnak polgára valamely cselekményt elkövetek, mindég meggondolom azt, hogy a törvény miféle intézkedéseket tesz ezen cselekvónyere nézve, azaz: hogy ezen cselekvénynek milyen következményei lesznek, és többet, mint azt, a mit a törvény reám ró, akkor mikor a cselekvényt elkövetem: rám róni törvényesen nem szabad. Már most Hodosiu és Axente akkor mikor megválasztatták magukat: tulajdonképen nem szándékoztak az országgyűlésen megjelenni; ám de a meghozandó törvénynek következményeit előre nem láthatták. Ök ha figyelemmel jártak el, mindenesetre meggondolták, hogy ezen lépésüknek a fenálló törvények rendelete szerint milyen következményei lesznek. Ök akkor azt találták, hogy 400 legfőllebb 500 írttal büntethetők meg, és ezzel vége van mindennek. Ma tehát őket következetlenségbe kényszeríteni, vagy oly büntetéssel sújtani, melyet előre nem láthattak, ezt én igazságosnak és törvényes eljárásnak nem tekinthetem. A mi azon ellenvetéseket illeti, melyeket a bizottság a régi fenálló törvényekre nézve tesz, megvallom, hogy azok csak tehát kevés nyomatékkal biroknak tekintendők. Azt mondja a bizottság jelentése : azóta változtak a dolgok. Igen, változtak a formák, de a lényeg maradt ugyanaz. Az előbbeni országgyűlés csakugyan másként volt alakítva, mint a jelen országgyűlés; az előbbeni egészen más alapon állott; de nem volt egyéb, mint a nemzet képviselete az akkori törvények értelmében, most is az, mert az országgyűlés lényegileg meg van, csak a formája változott. Azt mondja a jelentés: hogy a kir. tábla, a melynek ezen ügyben bíráskodnia kellene, már nem része az országgyűlésnek. Ez nem vitiálja a dolgot. Nem is azért ült a kir. tábla az alsó táblán, a követek tábláján, hogy ott ily esetek felett bíráskodjék; hanem azért, hogyha széksórtés történik: a fölött azonnal Ítéletet mondjon. Ez volt a kir. tábla hivatása a régi országgyűléseken, a követek házában. Már most azt mondja a bizottság, hogy az 1871-ki 21-ik törvényczikk által a kir. tábla «i-