Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-163
163. országos ülés október 9. 1876. 7S által, ott a mentelmi jognak értelme nincs. Igen, de mindenesetre szükség van nálunk, mert alig vagyunk azon helyzetben, hogy a személyes szabadság nálunk azon polozon állana s annyira biztosítva volna, mint Angliában. A mi azon kérdést illeti, hogy t. i. kiadassék-e, felfüggesztessék-e a mentelmi jog Miletics képviselő ur irányában a pest vidéki törvényszék kérelme folytán, vagy sem? e tekintetben meg kell először jegyeznem azt, hogy igen óhajtottam volna, hogy a mentelmi bizottság a pestvidéki törvényszéknek azon kijelentését, hogy az országgyűlés tagjainak mentelmi joga a szünetelés idejében fenn nem áll: határozottan és keményen megrótta és visszautasította volna; mert ez oly dolog, melyben Ítélni és határozatokat hozni a pestvidéki törvényszéknek nem lehet. A pestvidéki törvényszéknek ilyesmibe avatkozni nem szabad. "Sokkal helyesebben itélt a kir. tábla, midőn elhatározta, hogy az irományok tótessenek át a ház elnökéhez Dr. Miletics Szvetozár mentelmi joga felfüggesztésének kieszközlése végett. Ez sokkal helyesebb felfogás s én örvendek constatálhatni azt, hogy ezen felső törvényszék alkotmányos szellemben hozta határozatát. Nem csak a pestvidéki törvényszéket utasította ez által rendre, hanem útmutatásul szolgálhatott a kormánynak is, melynek magának azt kellett volna tenni, hogy nehézség merülvén fel és praecedens nélküli eset adván magát elő a szünet alatt: szólott volna azzal, a ki a szünet alatt egyedül képviseli a képviselőházat. A mi magát a dolog lényegót illeti, hogy kiadandó-e Miletics képviselő ur vagy nem a pestvidéki törvényszék kérelmére: ezen kérdésbe én most érdemileg bocsátkozni nem akarok. Én tökéletesen elfogadom azon álláspontot, melyet e tekintetben a különvélemény beadója Simonffay képviselő ur elfoglalt, s azt mondom, hogy miután Miletics képviselő ur kihallgatva nem volt: utasitassék vissza az egész ügy a mentelmi bizottsághoz azon meghagyással, hogy [Miletics képviselő urat hallgassa ki. Arra, hogy Miletics ki nem hallgattatott, nézetem szerint semmi mentség nincs. A házszabály világosan ezt mondja: „ha képviselő ellen adatott be kérvény, az iratok vele előlegesen közöltetnek és védelmét mind a bizottságban mind a képviselőház előtt szóval vagy írásban előzőleg előadhatja." Ez oly világos, hogy félreértésre okot nem adhat ós ez sajnos ellenkezésbe jön előadó ur azon nézetével, hogy sohasem látta és nem is hallotta, hogy az iratok valakivel közöltetnének. Én nem voltam tagja azon bizottságnak, mely a házszabályokat kidolgozta s a ház, mely elfogadta ezen pontot: nem látott benne oly rettenetes dolgot, mint az előadó ur. A mi azt illeti, KÉPV. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. hogy kihallgattassék; a folytonos gyakorlat is az. Hogy egy eset volt a múltkor, midőn megtagadtatott: erről van tudomásom; de ugy ebben, mint minden más esetben is a világos" törvény, a világos törvényes szokás ellenére hozott bármely határozat praecedenst nem alkot, nem alkothat. Az visszaélést képez és praecedenst nem alkothat; itt a törvény világosan rendelkezik, vagy miután ez a ház belügye, a házszabályok világosan rendelkeznek. Ezen dolgon nem lehet változtatnijmindaddig, mig ez a házszabályokban benne van. A ki nem hallgatást tehát én is lényeges forma-hiánynak tekintem és azon meggyőződésben vagyok: hogy itt a képviselőháznak, mint semmitő széknek kell eljárni és a formák szigorú megtartására kell ügyelnie, a mennyiben ezek meg nem tartattak, az ügy visszautasítandó a mentelmi bizottsághoz, hogy azokat megtartsa és megtartatván a formák, akkor terjesztessék a képviselőház elé ós akkor azután lényegileg vitatkozhatunk a kérdésben: kiadandó-e Miletics képviselő ur, avagy nem. Abban tökéletesen igaza van a mentelmi bizottságnak, hogy a képviselőház nem bíráskodik. Bészletes bírálatába ezen esetnek, mint mondám az imént, a tanúvallomások mérlegelésébe és az itélet-hozaítalba a képviselőház nem bocsátkozhatik: mert ha ezt tenné, vagy praeocupálná a törvényszék ítéletét, vagy pedig ha azokkal ellenkezésbe jönne: vagy az igazságszolgáltatás, vagy a törvényhozás volna compromittálva; de semmi esetre nem járna el helyesen. Az sem áll, hogy a mentelmi bizottságnak nem taztozik hatásköréhez világositásokat kérni. Engedelmet kérek, ez esetben felvilágosításokat kérni épen az ő hatásköréhez tartozik, hogy így fölvilágosittatván, ez esetet a képviselőház elé terjessze, hogy azután a képviselőház könnyebben mondhasson ítéletet és hozhasson határozatot. Minthogy e lényeges formahiány elkövettetett: ez ügyben én tökéletesen magamévá teszem Simonffay képviselő társam azon nézetét, hogy ez ügy a mentelmi bizottsághoz visszauttassék a végett, hogy Miletics kíhallgattassék. A mi a másik kérdést illeti t. i. a kormánynak eljárását ez ügyben: én a mentelmi jogra nézve tökéletesen azon állást foglalom el. melyet Polit képviselő ur előterjesztett. Vannak positiv régibb hazai törvényeink, melyek a mentetnii jogot az országgyűlés tagjainak biztosítják. Itt van az 1867. XII. t.-cz., mely ezt világosan definiálta a delegátusokra nézve. Itt csakugyan azon képtelenség következhetnék be, melyet Polit képviselő ur előadott, ha az a képviselőkre nem értetnék és ki nem terjesztetnék. De itt van a folytonos gyakorlat is és a törvényes szokás és itt van a képviselőháznak 18ő7-ben hozott egyhangú; határo10