Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-163
70 163. országot; titós október i>. 1876. spiratió maga még egy szabad országban nem is büntethető cselekmény ; ez még csak akarat, valamit tenni, valamit végrehajtani, ós mielőtt valamely bün elkövettetett volna : az nem büntethető; a bűnös szándék, ha az még semmi tettekben nem nyilatkozik, nem büntethető ; hanem én nem állítom azt, hogy igaz, de ha igaz volna, a miről vádoltatik Miletics Szevetozár ur, hogy a szerb kölcsönre két-három milliót szándékozott. volna aláíratni és 20-30 ezer önkénytest toborzani vagy tettleg toborzott is: ez már nem conspiratió, nem szándék, hanem valóságos cselekmény és ilyen cselekményekre — igen csodálom, — hogy Polit képviselő ur nem találta meg a törvényt, miután maga is idézte az 1622 XIX. t.-cz.-et. a mely ismét sok más előzetes t.-cz.-re hivatkozik s a mely későbbi törvények által is meg van erősítve Ez oly világos, hogy ezt félre érteni nem lehet, és nem csupán, mint ő mondja, a törökök ellen szól, hanem szól általában „eontra turbatores et violatores pacis cum vicinis Eegnis et Principibus, ac Turca initae," tehát nem csupán törökökről, hanem „vicinis Principibus et Eegnis" ről is. És mit mond, ezen törvény? Nem azt, mit Polit képviselő ur mondi hogy a török béke meg ne zavartassák, hanem azt mondja: Et si eontra eos, qui pacem publicam cum vicinis Eegnis et Principibus, ac Turcis initam turbare nihil pensi ducunt, severae passim in Decretis Eegni exstent poenae ; reperiuntur tamen conplures, qui privata femeritate ducti, claneulariis ipsorum excursionibus. non parvam rumpetidí foederis ansam praebere attentant. Öt igitur in tales severe animadvertatur, necque beilorum incommoda, ex privatorum temerario facto, cum detrimento Eegni generentur; Status, et ordines revonant, et serio observandum esse censent, Oonstitutionum anni 1608. art. 2. post Coronationem editum, anni 1609 art. 1.9. et 1618. artic. 3 idque in eum maximé finem: ut Pax eum Turcis sancita, inviolabiliter custodiatur; s ez későbbi 1625, 1684, 1647-iki törvények által szintén megerősíttetett. Törvény tehát erre nézve van ; de ha ezen törvény egyedül az törökökre szólana is, ez sem tenne különbséget; mert hisz az azon korban, az akkori viszonyok közt Magyarországnak nem is volt más szomszédja, kivel háborút viselt és kezdeményezhetett, mint a török; mert különben tökéletesen körül volt véve az osztrák örökös tartományokkal, Galíciával, melyekkel háborút nem viselhetett. Azon állítást tehát, hogy törvény nem léteznék, mely oly cselekményt tilt: épen az idézett t.-cz. czáfolja meg, melyre Polit képviselő ur hivatkozott. Hogyha azt kérdezi a t. képviselő ur, hogy szabad-e kölcsönre aláírni: akkori időben persze kölcsönről nem lehetett szó. De a Oorpus Jurisban Uchatius ágyakról sincs szó, hanem petárdákról, mert akkor petárdákkal viseltek háborút. A mit akkor petárdákkal tettek, azt most Uchatius ágyukkal teszik. De a törvény intentiója épugy szói Uchatius ágyukra, mint szól petárdákra, és épugy szól ma a kölcsönökre, a mely ma a nervus rerum gerendarum, mint szólott akkor egyedül arra, hogy háborút támasztani magános embernek más országos tartomány ellen nem szabad. Azt mondja a képviselő ur, hogy arra, hogy valamely idegen államot akarjon egy állam saját törvényei által védelmezni, egy állam sem érzi magát hivatva. Engedelmet kérek, Európában sok állam van, ezek mind egy állami társaságot képeznek. Előáll a közönséges társadalmi törvény, mely a társadalom egy tagjának azt hagyhatja meg és parancsolhatja rá, hogy a társadalom többi tagjait ne háborgassa. Ez oly természetes törvény, hogy arra különös törvény nem is szükséges. Ennek bebizonyítására hivatkozott Napóleon esetére, midőn ez Angolországtól azt kívánta, hogy változtassa meg a törvényt. Ez az eset nem egészen idevágó. Angliának voltak és vannak törvényei, melyek intézkednek az iránt, hogy a szomszéd tartományok ellen koholt bűnök megbüntessenek. Nem büntettetik ugyan egy franczia, ki Francziaország ellen követ el bűnt Angol országban, hanem kiadatik az illető állam kívánatára, melynek alattvalója. így az Orsini összeesküvés esetében bizonyos Dr. Bernhard kiadatása kívántatott. Angolország nem tagadta meg a kiadatást, hanem azt mondotta, hogy a közte és Francziaország közt létező kiadatási szerződés szerint, ha valakinek kiadatása kívántatik : akkor ezen egyén Angolországban egy jury elé állíttatik és ha ezen jury őt bűnösnek találja, akkor nem az angol törvény fogja őt büntetni, hanem kiadatik Francziaországnak, az csináljon vele a mit akar; de ha nem találtatik bűnösnek: akkor nem adatik ki. így történt, hogy Dr. Bernhard az angol jury elé állíttatván, ott felette ítéletileg kimondatott, hogy nem bűnös: Angolország tehát nem adta ki, és az angol kormány teheteden volt arra, hogy egy törvény ellenében kiadj i Dr. Bernhardot. Polit Mihály: (közbeszól:) Az gyilkos volt! Simonyi Ernő: Gyilkos, vagy nem gyilkos, az tökéletesen mindegy a ki embert öl politikai vagy más tekintetből: Í : Z egyformán gyilkos, mert Isten parancsolatja azt mondja, „ne ölj", sem háborúban sem máskéj. {Helyeslés.) Egyébiránt nem én hivatkoztam ez esetre, hanem Polit képviselő ur, én csak előadom ez esetet, hogy ez így volt és ez nem ide tarozik. Ekkor a franczia kormány azt kívánta, hogy Angolország változtassa meg törvényeit az ő kedvéért: mert neki ez nem eléggé conveniens s ezt Angolország visszautasította ás azt mondta, hogy nem találja szükségét annak, hogy törvényeiben
