Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-161

48 161. országos ülés október 6. 1876. kereszt czimü egylet tagjai és azok közt, kik egyszerű útlevéllel voltak ellátva, mindkettőre nézve azt tartván, hogy azoknak szabad átmenet volt adandó Magyarországon. A mi a veres keresztet illeti, e részben nem tettem legkisebb ellenvetést sem és nem teszek most sem; azokat a semlegesség, azokat a genfi conventio biztosítja. De más tekintet alá esnek azok, kik egyszerit útlevéllel utaznak át. Nagyon tisztelem a szabad utazhatás jogát; minden embernek vele született joga ez. De csak békés szándékkal, nem pedig azon czélból, hogy valamely velünk barátságos viszonyban álló államot megtámadjunk és e végett a magyar állam területét használjuk. Erre bocsánatot kérek: nincs igénye egy utazónak sem. Ez ellenkezik, különösen midőn csoportosan történik, a semlegesség törvényével és ezt nem tartozik egy állani kormánya sem szótlanul tűrni. Hogy a török birodalom határszélein nagyobb csapat öszpontositások nem történnek, mint a t. ministerelnök ur az imént biztosítani méltóztatott: azt örvendetes tudomásul veszem. De a t. ministerelnök ur nem látta magát feljogosítva a negyedik kérdésre felelni, melyben azt kérdeztem, melyek a hatalmasságok által megállapított békefeltételek, azt mondván, hogy ily kérdésre egy állam kormánya sem felelhet, nem felelhet azért: mert ezen békepontok felett az alkudozások még mai napig is folynak. Én t. ház ugy tudom, hogy a diplomatiai világban az a szokás, hogy csak addig nem lehet egyáltalában közzétenni valamely iratot vagy jegyzéket: inig az az illetőnek kezéhez nem érkezett ; azontúl azonban a körülmények szerint igen is, különösen pedig a parlament tudomására hozható. No már a mi a békeföltételeket illeti, melyek minden hírlap által szellőztettek, azt gondolom, hogy azok nem tartoznak azon titkok közé. melyeket a kormányoknak tovább is örizniök kell. Hogy a hatalmasságok a béke helyreállítására nézve meg most is egyetértenek és hogy a t. ministerelnök ur azon remónynyel kecsegteti magát, hogy ezen egyetértés jövőre is fennmarad: azt szintén kedvező és igen örvendetes tudomásul veszem, azon óhajtással, hogy reményében ne csalatkozzék. A mit Milán fejedelemnek királylyá való kikiáltását illetőleg mondott a t. ministerelnök ur. az is tökéletesen megegyez azon állásponttal, melyet én helyesnek tartok s örvendek annak is, hogy a t. ministerelnök ur ismételve biztosított arról, hogy a közös külügyér a magyar rninisteriummal egyetértőleg vezeti a külügyeket. Óhajtom, hogy ugy ő, mint a magyar kormány Magyarországnak valódi érdekeit figyelembe véve semmi más tekintet által ne vezettessék magokat. Es minthogy a t. ministerelnök ur azon szavai, a melyekkel válaszát befejezte, az én óhajtásommal, az én fölfogásommal a magyar kormány kötelességével megegyeznek: én e részben válaszát tudomásul veszem, a többire nézve azonban, mint azt az egyes pontoknál is megmondottam, a t. ministerelnök úrral nem érthetek egyet. Csernátony Lajos: T. képviselőház! Én a t. kormányelnök ur által adott választ kérdésem két részére nézve tudomásul veszem részemről is. Megmondom őszintén, hogy intepellatiómat nem is azon szempontból tettem, mintha én a kérdésnek bármely részére nézve is a történteket természeteseknek nem tartottam volna; hanem tettem egyenesen azért, hogy bizonyos tényeknek maradjon a jövő netáni eshetőségekkel szemben is ezen országgyűlés tárgyalási naplójában is nyoma. Mert t. képviselőház, én is igen természetesnek tartom mind azt, hogy a Magyarorszgáon átvonuló muszkák vörös kereszttel vagy vörös kereszt nélkül le lettek tartóztatva, mint azt, hogy később szabadon lettek bocsátva. Természetesnek tartom az elsőt azért: mert kétségtelen dolog és nekem semmiféle diplomaticus állásom nincs, hogy e tekintetben érzelmeimet csak gyengitsein is kifejezéseimmel — kétségtelen dolog, hogy Magyarországban, Austriában és mindenütt, hol még a színlelést nem emelték a tökély fokára: átalános felháborodás volt a visszaélés miatt, mely egy humanitárius intézmény nevével, a visszaélés miatt, mely a kereszténység nevével űzetett. (Felkiáltások : ügyvan) E felháborodás leginkább volt érezhető Magyarországon, mely közvetlenül van érdekelve ; s igen természetes, hogy ezen felháborodásban részt nem venniök a magyar kormány tagjainak, a magyar hatóságok tagjainak is, épen azért, mert magyarok — lehetetlen volt. Ezért törtónt, midőn itt csapatos átvonulások voltak, s méghozzá garázdálkodtak, a garázdálkodás szempontjából, — mint kifejezve lón a t. ministerelnök ur által: — azok le lettek tartóztatva. Ezért — mondom — igen természetesnek találtam, hogy le lettek tartóztatva. Miért találom természetesnek azt, hogy szabadon lettek bocsátva. Ezt azért találom természetesnek, mert a mint az igen t. kormányelnök és belügyminister mondta: addig, a mig két állam békességben ól egymással, respectálni kell kölcsönösen az útleveleket. Más részről pedig én is azt tartom, hogy mihelyt két állam háború előestélyén volna egymás ellen : hiába volna vörös kereszt, hiába volna útlevél, a saját ellenségeit egyik sem bocsátaná át saját területén, hogy a szomszédba menjen. Tehát igenis elismerem azt, hogy mindaddig, mig a béke meg van : respectálni kell az útleveleket, respectálni kell bizonyos humanitárius czóíok jelvényei alatt utazókat, — bármit gondoljunk is egyébiránt róluk, — mert az az ón mély meggyőződésem is, hogy ezen monarchiának, jelesen Magyarországnak becsülete ós saját órde-