Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-176
uovcnOicr 29. 1876. g24 176. országos UitS> alá tartozik. A t" minister ur legjobban fogja tudni, mely pont alatt válaszoljon azokra, a miket a t. képviselő ur kérdéskép hozzá intézett. Beőthy Algernon jegyző: (olvas.) „b. Fentartás 2,300,242 frt." Antalfy Károly: T, ház! Midőn évek óta törekszik a kormány és a törvényhozás arra, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassák ; midőn e czélból az adókat emeltük, terhes kölesönöket kötöttünk és az államháztartás minden ágában a lehetőségig takarékoskodunk és mégis ma 18 milliónyi defiezittel állunk szemközt: akkor t. ház, én a kőutak fentartására előirányzott harmad fél milliónyi összeget igen nagy tehernek — ós a mi szintén igen figyelemre méltó — oly tehernek tartok, meg igazságtalan arányokban nehezedik az ország adófizető polgáraira. Méltóztassék elhinni t. ház azt, hogy nem egyszer találkoztam azon észrevétellel, sőt mondhatnám szemrehányással: hogyan lehet az, hogy az ország némely vidékein vasutak és kőutak 50—60 és több mértföldnyi hosszúságban egymásmelleit haladnak ; vasutak, melyeknek subventiójára 15 millió irtot, tehát évi közjövedelmünk egy igen tekintélyes részét áldozzuk; kőutak, melyek államilag igen tekintélyes költségekkel építtetnek és tartatnak fen. Igazságos-e az? hogy mig az ország egyes részei' államilag subventionált vasutakkal, államilag fentartott paralell kőutakkal bővelkednek: addig az országnak más részei, a mellett, hogy teljesen nélkülözik a vasutat, útjaikat saját erejükből és költségükön épitik és tartják fen ós mégis ugyanazon arányban hordozzák a vasutak snbventiójának ós a kőutak fentartásának terhét, mint azok, kik e két forgalmi eszköz minden áldásában részesülnek ? T. ház! Ezen észrevételek jogosultságát, sőt mondom igazságát is kétségbe vonni alig lehet. Nem azt teszi ez, hogy ha egyiknek nincs, ne legyen a másiknak se ; mert óhajtandó volna igen is, hogy legyen az egyiknek is, másiknak is, az az: legyen mindenkinek; de akkor, midőn jelen pénzügyi helyzetünktől és még a közel jövőtől sem várhatjuk és remélhetjük ezt; akkor midőn a legíerhesebb áldozattal sem bírjuk a defiozitet államköltségvetésünkben elenyésztetni: akkor midőn azt tapasztaltuk, hogy pár ezer, mondhatnám pár száz irt felett annyi vita folyt le, hogy az idő maga többe került az országnak, mint a törölt összeg: akkor t. ház nem értem azt, hogy ott, a hol igazságosan és méltányosan meglehetne takarítani többet, mint egy millió forintot: ezt meg ne takarítsuk. Egyenesen kimondom t. ház azt, hogy ón sem a takarékossággal, sem az igazsággal nem tartom megegyeztethetőnek azt, hogy a vasutakkal paralell kőutak továbbra is államilag fentarlássanak. (Helyeslés a középen.) Hangsulyoztatott ez már többször e házban, hangsúlyoztam én is a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával, felemlítetett a pénzügyi bizottságban is, hol az mondatott: hogy az, hogy a kőutak a törvényhatóságoknak átad assa~ nak, addig nem létesíthető: mig a közmunka törvény által a törvényhatóságok képessé nem tétetnek ezen kőutak fentartására. Már t. képviselőház, én ezen indokot az elhalasztásra teljességgel nem tartom elengedőnek. Nem tartom pedig azért, mert ha más törvényhatóságok képesek, mondhatnám kénytelenek voltak, és képesek ós kénytelenek ma is saját költségükön fentartani az utakat: nem értem, hogy épen azon törvényhatóságok, melyek jól épített és jól conservált paralel kőutakat vesznek át: miért ne volnának képesek közmunka törvény nélkül is átvenni és fentartani ezeket? Hisz ebből rajok semmi sérelem nem háromlik, mert ők csak azon terhet fogják viselni, melyet viseltek és viselnek mások ós ez igazságos. Azon felül is előnyben maradnak, mert megmaradnak nekik vasutaik, másoknak pedig azok nincsenek. * Mindamellett t. képviselőház, hogy igy gondolkozón^ és a vasutakkal paralel kőutak további állami fentartását igazságtalannak tartom: indítványt a törlésre nem teszek. (Sinonyi Ernő közbe szól: Úgysem fogadtatnék el), mert practicus hasznát nem látom; mert nem hiszem, hogy elfogadtassék, s igy ez indítványt sikerrel nem tehetném, siker nélkül pedig nem kívánom megtenni. De kónytetelen vagyok felkérni az igen t. közmunka és közlekedési minister urat arra, hogy méltóztassék idejében oly intézkedéseket tenni, hogy a vasutakkal paralel kőutak fontartása a jövő évi költségvetést többé ne terhelje; hanem e kőutak adassanak át a törvényhatóságoknak és a mi az igazság szempontjából szintén figyelmet érdemel, hogy ez által a terhek arányossága legalább némileg helyreállittassók. (Helyeslés a középen.) Lükő Géza: T. ház! Csaknem minden költségvetés tárgyalásánábkisebb nagyobb vita folyt a felett, a mit az előttem szólott t. képviselő ur is felemiitett, hogy t. i. a vasutakkal parallel államutak a megyéknek átadassanak; élénk vita folyt a felett, hogy az államutak kiépítésénél tapasztalt visszaélések miképen szüntettessenek meg; vita folyt a felett, hogy a megállapítandó átlagösszeg a megyék között mily arányban osztassák fel. Mindezen bajok elhárítása elodáztatott akkorra, mikor a megállapítandó reformok életbe fognak léptettetni, vagy is mikor a közmunka-törvény életbe fog léptettetni. De kérdezem, hol létezik ez a törvénykönyben ? Létezik az, 1844. évi közmunka-törvény; de arról elmondhatjuk, hogy jobb lenne, ha az nem léteznék : inert az még kimondja: hogy kik addig azon
