Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
808 175. országos ülés november 28. 1876. évben megígérte, hogy legalább a magyar vállalatoknál 1876-ban már az administratiólis nyelv magyar leend. Kérdem teljesült e ezen Ígérete s van e kilátás arra, hogy e hazában levő idegen vállalatoknál is a közel jövőben a magyar nyelv jogos uralmát szemlélhetjük? Ráth Károly: Sajnálom, hogy nem volt alkalmam felszólalni az igen t. minister ur előtt, hogy talán alkalmat szolgáltattam volna neki egyes érveléseimre reflectálhatni. Azonban az igen t. minister ur beszéde után is azokat, miket a tariffakérdesről elmondani szándékoztam, megezáfolva nem látván: bátor vagyok a t. ház engedelmével ezen kérdéshez röviden hozzászólani. Természetesen azoknak ismétlésébe, a mik már e tárgyban felhozattak, bocsátkozni nem fogok; hanem más szempontokat kívánok felhozni, melyekből én részemről a mai fejtegetések kiegószitéséül e nagyfontosságú kérdést megbirálandónak vélem. A t. minister ur három elvet méltóztatott hangsúlyozni, melyeknek alapján ő egyrészről a cartellt megkötötte, más részről pedig a nagymérvű, de általa kellőleg be nem ismert díjszabás felemeléseket tökéletesen indokolva ós indikálva látja. Az első, a mire a t. minister ur különösen kiterjeszkedett, az az úgynevezett refactia kérdése ; másrészről a belforgalmat bizonyos tekintetben az átalános tarifapolitika megítélésénél irrevelansnak nyilvánította ; harmadszor azt állitá, hogy míg e nagymérvű dijszabásfölemelés mellett is a magyar államvasutak tariffája jelentékenyebben alacsonyabb, mint a többi magyar vasutakó. T. ház! A mi a reíaotiát illeti engedelmet kérek a minister úrtól, de e dolog a gyakorlat embere előtt, ki nagyon jól ismeri, micsoda csatornákba folynak e kedvezmények : nem egészen ugy áll. Igaz, hogy a nagy szállításoknál nagymérvű külön engedmények adattak a vasutak részéről; de én kénytelen vagyok tagadásba hozni, hogy az kizárólagosan az egyes — mint a minister ur magát kifejezni méltóztatott — spediteurök zsebébe folyt volna. Én a legbiztosabban állithatom azt, — és e kérdés körül gyakran és a legjobb források segélyével igyekeztem magamat tájékozni, hogy a túlnyomó része a refactiáknak a kereskedőnek jutott és így természetes, hogy abban a producens is részesült; mert minél olcsóbban vásárolhat a kereskedő, annál könnyebben és előnyösebben fog a producens eladhatni. Elismerem az insoliditást, mely abban rejlik, a refactiákban nem mindenki ugyanazon szállítási mennyiségre és távolságra nézve, úgyszólván törvény szerint egyaránt részesül ; másrészről azonban azon érv ellen is lehet kifogást tenni, hogy a tényleg alacsonyabbá tétele a díjszabásnak csak legfeljebb a kereskedő, de nem közvetve a producens javára is szolgál. •Különben, mikor a refactiák a cartell folytán megszüntettek : ez ellen a kereskedő világ nem szólalt fel ; hanem a feljajdulás csak akkor történik, midőn eltekintve a refactiáktól, maguk a lokális tariffatételek minden irányban tényleg és lényegesen felemeltettek. Már most a t. minister ur azt hozza fel, hogy Magyarország tariffa politikájára nézve csakis a ktilforgalom lehet irányadó, és ő a maga részéről a belforgalomra nagy súlyt nem fektet. Nem osztozhatom a minister ur németében. A mennyire érzem épen mint még mindig tulnyomólag főldmivelósi államban nagy fontosságát annak, hogy a ktilforgalom lehetőleg könnyittessék; bocsánatot kérek, de a kereskedelmi belforgalom hasonló fontosságát én legkevésbé sem merném kétségbe vonni. És itt nagyon szerettem volna, hogyha a t. minister ur, ki részletesebben foglalkozott e kérdéssel: a dolognak másik részére is reflectált és tekintetbe vette volna a fővárosnak emporiális jelentőségét, nem egyoldalú fővárosi szempontból, hanem az ország kereskedelmi és productionális érdekei szempontjából. Ha méltóztatott volna a t. minister ur tekintetbe venni azt, hogy a locális tariffáknak e roppant mérvű fölemelése, melyet bátor leszek rövid számokban illustrálír : észre vette volna, hogy első sorban a fővárost sújtják azok. Ne méltóztassék két dolgot t. ház, szem elöl téveszteni. Először azt, hogy nem minden évben vannak oly kedvező conjuncturák, mint az idén,, nem mindég fog a minister ur az orosz kormányban szövetségest találni arra nézve, hogy a vasúti forgalom az orosz-gácsországi vonalon a hadi előkészületek folytán megszűnvén, mi egy igen jelentékeny gabona-exportnak örvendünk. Hanem igenis rendes években oly nagymérvű tarifaleszállításokkal fogunk találkozni, mint példáid tavaly az orosz-gácsországi vonalon, a melyek jóformán lehetetlenné tették részünkről a kiviteli forgalmat déli Németországba. Másfelől nem merek ellentmondani, de a mennyiben magam is foglalkoztam azzal a kérdéssel, arról, hogy bármely tariffa az egyenes összeköttetésekre nézve tényleg lejebb szállíttatott volna : tudomásom nincs és itt a minister ur adatai nem veszik számba a megszüntetett refactiákat, melyek főleg a gabonakivitelnél minden kivétel nélkül nagy díjszabási kedvezményeket nyújtottak. Azon nagymennyiségű szállításokra nézve kifelé, a melyekre a minister ur reflectált, a tariffa tényleg eddig meg nem változott, mig az úgynevezett localis tariffák Ausztria és Magyarországra nézve lényegesen emeltettek. A malomipar igen fontos tényezője, úgyszólván regulatora volt gabona forgalmunknak oly években, a melyekben nem volt kivitelünk, a malomipar igen gyakran tartotta a gabona árakat és productiónknak legnagyobb támasza volt. Hiszen
