Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

116. országos Illés november 28. 187(1. 509 még az idén is hetenként mintegy 70,000 mázsa lisztet szállít el az osztrák államvaspálya egyedül. Ha el is tekintünk attól, hogy szüksége van az országnak egy központi emporiumra, hol minden eonjuncturák közt a kereskedő vagy a producens, ha nem talál előnyös alkalmat a kivitelre : össz­pontosíthassa eladásra szánt gabnatermését vagy készleteit, hogy felhasználhassa adandó alkalommal a jó conjuncturákat; — mondom — ha a főváros ezen jelentősége kétségbe vonatnék is, azon jelen­tőséget, mely a malomipar folytán az összes gab­natermelóare háramlik, kétségbe vonni nem lehet. Egyébiránt azon további kérdés, a mit a t. minister ur felemlíteni méltóztatott, hogy t. i. hi­szen a magyar államvasutak tariffája még most is alacsonyabb mint a többi magyar vasutaké: ez igen természetes, miután a cartel-szerződés foly­tán az összes vasutak óriási mértekben felébb szöktették. Amint azelőtt minuendó liozitátió volt a magyar vasutak közt, most valóságos fel­felé való liozitátió állt be; a tariffát a többiek­hez képest még mindig néhány százalékkal lehet ala­csonyabb. Azon kérdés merült fel, melyet a t. minister ur tavaly az általános vita megkezdésénél elmondott beszédében is jelzett és a melyre Tomcsányi t, képviselőtársunk is reflectált, hogy mi hát tulaj­donképen feladata, rendeltetése államvasutainknak, mint ilyeneknek? hogyha nem lehet reguláló ha­tása a tariífákra? Ha be van szorítva a cartell Procrustes ágyában, és kénytelen megállapítani a tariffát a többi vasutak tariffájához mérten, ha önálló nemzetgazdászati, és hozzá teszem még a jól felfogott íiseahtás érdekeinek megfelelő politikát sem képes folytatni, akkor azon kérdés előtt állunk : vajon van-e czélja államvasutainknak és nem jobb-e azon rendszabályokra gondolni, a melyek akár a bérbeadást, akár az eladást czélozzák. Meggyő­ződésem szerint igenis ok volt arra, hogy a re­factiák megszüntettessenek ; ck volt arra, hogy a tariffák szabályoztassanak; de ezen nagymérvű tariffafelemelések semmi tekintetben indokolva nin­csenek. Majd számokkal leszek szerencsés kimu­tatni azt, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztése ezen tariffafelemeléseket pénzügyi szempontból azon mértékben számba venni nem volt képes, mint a mely pénzügyi eredmények a cartelltől várattak. Ha összehasonlítjuk az államvasutak forgalmát az előbbi években : az — az eddigi arányon túl — semminemű forgalmi vagy jövedelmi többletet nem eredményez. Én bátor vagyok azon adatok elle­nében, a melyeket a minister ur is csak nagy nehezen talált meg (Derültség) és a melyeket dön­tőknek nem ismerek el : felhozni csak azt, hogy ezen év augusztus elseje óta életbe léptetett tariffa­felemelés, például Szolnoktól Budapestre 93 n / 0-ot, Miskolczról 34°/„-ot. Eutkáról Bl°/ 0-ot tesz ki, sőt a nagy szállításoknál azelőtt nyújtott kedvez­ményekhez viszonyítva, ez arány 112°/ 0 , 105°/ 0 és illetve 92% dijfelemelést képviselnek. De elte­kintve ettől is, mivel indokoltatik az, hogy Bécs itt is kedvezményben részesül? Ha már felszök­tettük a tariffákat a belforgalomra nézve még ak­kor is, ha a differentialis tariffákat fentartjuk, a minek én jogosultságát különben egészen kétségbe vonni nem kívánom; mert ha p. o. Temesvárról Romanshornba a direct fuvar 7 franc 22 cent., Pesten át tört forgalomban pedig 7 franc 74 cent., tehát 100 kilo után a mostani agio mellett 23 krral több; Temesvárról Stuttgartba 5 mark 94 pf.; Temesvár—Budapest—Stuttgart 6 mark 94, tehát 22V g krral több; ha, mint emlitém, el­ismerem is ezen differentialis tariffák némi jogo­sultságát ; de azt egyátalában nem ismerhetem el, hogy miért kell Bécset, a mely kereskedelmünket, iparunkat úgy is nagyrészben már magához vonta, és a mi marad, azt is lassan lassan magához vonja: még e tekintetben is előnyben részesíteni. így t. ház Csabáról Pestre a felemelés ll 1 /, kr., ugyanezen felemelés Bécsre nézve 5 9 / 10 kr., Gyomáról Pestre 19 9 / 10 kr., Bécsbe 8V 10 kr., Nyír­egyházáról Pestre 16 3 / 10 kr, Bécsbe í 0 5 / 10 kr. stb. Krajczárokról van szó ugyan; de a t. ház nagyon méltóztatik tudni, hogy krajezárok igen lényeges befolyással lehetnek a hazai gabona ver­senyképességére. Én tehát t. ház, nem akarván a vitának ezen stádiumában még mindazokat elmondani, a miket saját álláspontom támogatására adatok segélyével elmondhatnék, csak bátor vagyok figyelmeztetni azon ujabb veszélyre, a mely hazánkban a köz­forgalmat nagy mértékben lógja sújtani. A t. minister ur jobban fogja tudni : vajon alapos-e a félelem, hogy az osztrák dunagőzhajózási társu­lat ós az osztrák államvaspálya között egy cartell van készülőben, a mely ha létrejön, ezen 500 mértföldnyi vizi utón a forgalmat még károsabb monopóliummá fogja tenni és akkor, mikor az or­sova-temesvári vasutat már kénytelenek voltunk az osztrák államvasut-társulatnak adni, a mely most is az oroszlányrészt húzza a eartell-szerző­désből, hogy akkor lesz-e nagyobb financiális ered­ménye a mi garantirozott vasutainknak, és lesz­nek-e a mi forgalmi érdekeink kellőleg megóva: azt hiszem már most is nagyon könnyen megítél­hetjük. Emlékezetbe kell hoznom azon feljajduíást, a mely a magyar gőzhajózási társulat megszűnése alkalmával legérdekesebb körökben nyilatkozott. Na­gyon érezték már akkor a birtokos és kereske­delmi körök, hogy mi lesz a verseny megszűnésé­nek következése: roppant mertékben történt az árszabás felszöktetóse; de ha ezen cartell létrejön, a mi Dunánk forgalmi jelentősége egy minimumra fog alászállni. Hogy mily forgalmi politikát folytat külön­ben az osztrák dunagőzhajózási társulat — épen

Next

/
Oldalképek
Tartalom