Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
116. országos Illés november 28. 187(1. 509 még az idén is hetenként mintegy 70,000 mázsa lisztet szállít el az osztrák államvaspálya egyedül. Ha el is tekintünk attól, hogy szüksége van az országnak egy központi emporiumra, hol minden eonjuncturák közt a kereskedő vagy a producens, ha nem talál előnyös alkalmat a kivitelre : összpontosíthassa eladásra szánt gabnatermését vagy készleteit, hogy felhasználhassa adandó alkalommal a jó conjuncturákat; — mondom — ha a főváros ezen jelentősége kétségbe vonatnék is, azon jelentőséget, mely a malomipar folytán az összes gabnatermelóare háramlik, kétségbe vonni nem lehet. Egyébiránt azon további kérdés, a mit a t. minister ur felemlíteni méltóztatott, hogy t. i. hiszen a magyar államvasutak tariffája még most is alacsonyabb mint a többi magyar vasutaké: ez igen természetes, miután a cartel-szerződés folytán az összes vasutak óriási mértekben felébb szöktették. Amint azelőtt minuendó liozitátió volt a magyar vasutak közt, most valóságos felfelé való liozitátió állt be; a tariffát a többiekhez képest még mindig néhány százalékkal lehet alacsonyabb. Azon kérdés merült fel, melyet a t. minister ur tavaly az általános vita megkezdésénél elmondott beszédében is jelzett és a melyre Tomcsányi t, képviselőtársunk is reflectált, hogy mi hát tulajdonképen feladata, rendeltetése államvasutainknak, mint ilyeneknek? hogyha nem lehet reguláló hatása a tariífákra? Ha be van szorítva a cartell Procrustes ágyában, és kénytelen megállapítani a tariffát a többi vasutak tariffájához mérten, ha önálló nemzetgazdászati, és hozzá teszem még a jól felfogott íiseahtás érdekeinek megfelelő politikát sem képes folytatni, akkor azon kérdés előtt állunk : vajon van-e czélja államvasutainknak és nem jobb-e azon rendszabályokra gondolni, a melyek akár a bérbeadást, akár az eladást czélozzák. Meggyőződésem szerint igenis ok volt arra, hogy a refactiák megszüntettessenek ; ck volt arra, hogy a tariffák szabályoztassanak; de ezen nagymérvű tariffafelemelések semmi tekintetben indokolva nincsenek. Majd számokkal leszek szerencsés kimutatni azt, hogy a pénzügyi bizottság előterjesztése ezen tariffafelemeléseket pénzügyi szempontból azon mértékben számba venni nem volt képes, mint a mely pénzügyi eredmények a cartelltől várattak. Ha összehasonlítjuk az államvasutak forgalmát az előbbi években : az — az eddigi arányon túl — semminemű forgalmi vagy jövedelmi többletet nem eredményez. Én bátor vagyok azon adatok ellenében, a melyeket a minister ur is csak nagy nehezen talált meg (Derültség) és a melyeket döntőknek nem ismerek el : felhozni csak azt, hogy ezen év augusztus elseje óta életbe léptetett tariffafelemelés, például Szolnoktól Budapestre 93 n / 0-ot, Miskolczról 34°/„-ot. Eutkáról Bl°/ 0-ot tesz ki, sőt a nagy szállításoknál azelőtt nyújtott kedvezményekhez viszonyítva, ez arány 112°/ 0 , 105°/ 0 és illetve 92% dijfelemelést képviselnek. De eltekintve ettől is, mivel indokoltatik az, hogy Bécs itt is kedvezményben részesül? Ha már felszöktettük a tariffákat a belforgalomra nézve még akkor is, ha a differentialis tariffákat fentartjuk, a minek én jogosultságát különben egészen kétségbe vonni nem kívánom; mert ha p. o. Temesvárról Romanshornba a direct fuvar 7 franc 22 cent., Pesten át tört forgalomban pedig 7 franc 74 cent., tehát 100 kilo után a mostani agio mellett 23 krral több; Temesvárról Stuttgartba 5 mark 94 pf.; Temesvár—Budapest—Stuttgart 6 mark 94, tehát 22V g krral több; ha, mint emlitém, elismerem is ezen differentialis tariffák némi jogosultságát ; de azt egyátalában nem ismerhetem el, hogy miért kell Bécset, a mely kereskedelmünket, iparunkat úgy is nagyrészben már magához vonta, és a mi marad, azt is lassan lassan magához vonja: még e tekintetben is előnyben részesíteni. így t. ház Csabáról Pestre a felemelés ll 1 /, kr., ugyanezen felemelés Bécsre nézve 5 9 / 10 kr., Gyomáról Pestre 19 9 / 10 kr., Bécsbe 8V 10 kr., Nyíregyházáról Pestre 16 3 / 10 kr, Bécsbe í 0 5 / 10 kr. stb. Krajczárokról van szó ugyan; de a t. ház nagyon méltóztatik tudni, hogy krajezárok igen lényeges befolyással lehetnek a hazai gabona versenyképességére. Én tehát t. ház, nem akarván a vitának ezen stádiumában még mindazokat elmondani, a miket saját álláspontom támogatására adatok segélyével elmondhatnék, csak bátor vagyok figyelmeztetni azon ujabb veszélyre, a mely hazánkban a közforgalmat nagy mértékben lógja sújtani. A t. minister ur jobban fogja tudni : vajon alapos-e a félelem, hogy az osztrák dunagőzhajózási társulat ós az osztrák államvaspálya között egy cartell van készülőben, a mely ha létrejön, ezen 500 mértföldnyi vizi utón a forgalmat még károsabb monopóliummá fogja tenni és akkor, mikor az orsova-temesvári vasutat már kénytelenek voltunk az osztrák államvasut-társulatnak adni, a mely most is az oroszlányrészt húzza a eartell-szerződésből, hogy akkor lesz-e nagyobb financiális eredménye a mi garantirozott vasutainknak, és lesznek-e a mi forgalmi érdekeink kellőleg megóva: azt hiszem már most is nagyon könnyen megítélhetjük. Emlékezetbe kell hoznom azon feljajduíást, a mely a magyar gőzhajózási társulat megszűnése alkalmával legérdekesebb körökben nyilatkozott. Nagyon érezték már akkor a birtokos és kereskedelmi körök, hogy mi lesz a verseny megszűnésének következése: roppant mertékben történt az árszabás felszöktetóse; de ha ezen cartell létrejön, a mi Dunánk forgalmi jelentősége egy minimumra fog alászállni. Hogy mily forgalmi politikát folytat különben az osztrák dunagőzhajózási társulat — épen
