Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
175. országos ülés november 28. 187«. 307 igazgató-tan ács egyátalán fölösleges, kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy véleményem szerint azon tannak, mely azt mondja, hogy az állam helyesen vasutat nem kezelhet és a mely tannak igen számos követője van, legfőbb alapja abban rejlik, hogy az állam, mint bureaucraticus intézményt kezdvén ezen vasutakat, ezen bureaueratia nem bir, a vasutaknál mulhatlanul szükséges üzleti érzékkel, és ennek t. ház, van ratiója. Azon emberek a kik el vannak zárva a világtól, a világot ós annak érdekeit ugy, a mint az életben előfordulnak, nem ismerik; azon emberek nem értik meg a világ kívánságát, s hogy e hiba ne történjék : azért van szükség az igazgató-tanácsra és ha véleményem szerint az államvasutakat helyesen akarjuk vezetni: akkor nem Meczner, hanem Lichtenstein képviselő urnák van igaza, a ki azt mondja, hogy az üzlet és ipar embereit, kik a magán óhajtásokat és a vasúti érdekeket is ismerik, meg kell hallgatni; a mi pedig másképen nem volna lehetséges, mintha épen azok köréből választatnak be emberek az igazgató-tanácsba, kik ott az administratióval megismerkedvén, másrészről érvényesíthessék a kereskedelem, a gazdaság és az ipar érdekeit, hogy ott az igazgató-tanács mindezek iránt tájékozva legyen, s intézkedéseit ezek figyelembevételével tegye. így lehet kezelni e vasutakat helyesen, másképen nem lehet. Én tehát az igazgató-tanácsot mell őzhetőnek nem tartom, különösen pedig az államvasutaknál, melyeknél szükséges, hogy az élet gyakorlati követelménye ne akkor vétessenek figyelembe mikor a közvéleményben már hangok emelkednek; hanem már akkor: midőn e bajon még könnyen lehet segíteni. Ismétlem tehát, hogy az igazgatótanácsot mellőzhetőnek nem tartom. (Helyeslés.) Több oly tárgy, a melyre a fennebbiekben már részben ne feleltem volna, nem igen hozatott fel; csupán Helfy képviselő ur hozta fel a károlyváros-fiumei vasutat, mint olyat, a melynek ügye ok nélkül tartatik függőben. Meg kell jegyeznem t. ház, hogy a károlyváros-fiumei vasút ügyére vonatkozólag a kormány tisztában van egészen odáig, hogy miképen döntetik el ezen követelés, mely az állam irányában formáltatik; de épen azért, mivel eddig van tisztában ós az ugy eldöntve végleg nincs: nem nyilatkozhatom részletesen addig, a mig végleg eldöntve nem lesz. Hogy nem jutottunk benne tovább, ennek oka az, mivel oly kérdés támadt, mely nem a közlekedési ministeriumot, hanem a pónzügyministeriumot illeti, ós a melyet csak ott lehet földeriteni, mert miként a képviselő ur tudja, azon 600,000 frtnyi cautió, melyet a vállalkozók letettek, nem a közlekedési ministerium kezébe, hanem a pénzügyministeriumnál tétetett le. Már most én akkor, midőn ezen cautió ügyével foglalkoztam, azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen cautió nagyrészben nincsen meg, minélfogva kötelességem volt utána járni, hogy hol van s ha nincs meg: miért nincsen meg, még pedig azért, mert a ministerinmnak is a vállalkozók irányában követelése lévén, arra is kellett gondolnom, hogy az állam ezen követelése is fedezve legyen, ós ez ügyet pressióképen is kellett használnom, hogy érdekükben lévén a vállalkozóknak ezen ügy tisztába hozatala: ehhez maguk is segédkezet nyújtsanak. Ha a követelést oly nagynak tarthatnám, minővel az illetők fölléptek: akkor a cautió kérdése csekélyebb jelentőséggel bírna, s alig jöhetne szóba ; de mivel azt az összeget, mely az illetőknek jár, sokkal csekélyebbnek tartom, olyannak, melynél a cautió összege is figyelmet ^erdemei: kénytelen vagyok ezen 600,000 frtnyi cautió tárgyában tisztába jönni, mielőtt tovább megyek. Az előadottak után kérem a t. házat, méltóztassék tárczám költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a középen.) Remete Géza : T. ház ! A t. minister ur előadása oda utal, hogy reá pár rövid megjegyzést tegyek s csak azután térjek át tulajdonképi felszólalásom tárgyára. A t. minister ur Helfy ellenében ugyan gyengén védelmezte vélekedésem szerint tárczája külön fennállásának szükségét — ugyanis erre főokul a szükséges nagyszerű vízszabályozási munkálatok keresztül vitelét emlité. No már t. ház, a mire jelen pénzügyi viszonyaink között e téren nagymérvű intézkedésekhez foghatunk: a t. minister ur a férfi kort aligha tul nem haladja s igy még ez okból ugy egy évtizedre megválhatnánk a tárczától. Én nem vagyok Helfy ur nézetében ugyan; de a rendszer s e tárcza politikájában szeretnék gyökeres irány változtatást s magyar érdeket mindenkor szem előtt tartatni. De mig a főemberek a régi avult s káros rendszer alkotóink tűnnek fel: addig kedves magzatjok kiirtását nem reményeihetem. A cartell megkötését határozattan roszallom ós a t minister ur maga rontotta le jelentőségét azon érvnek, melyet leginkább mellette felhozott. Ugyanis az idegen vállalatok összejátszását jelezte a szállítókkal; de mindjárt oda tette, hogy ezt más országokban tűrni nem szokták, hanem szigorúan büntetni. Kérdem ki akadályozta a t. minister urat abban, hogy ily visszaélések ellen hozandó törvények megalkotását ajánlja? De ő e helyett a nemzetgazdászatra mér súlyos vágást a verseny megszüntetése által. Hogy milyen a tariffa: azzal nem fogok foglalkozni, de azt tudom, hogy vele Magyarországban senki sincs megelégedve. Ezzel áttérek felszóllalásom tulajdonképi tárgyára s előadom, hogy a t. minister ur múlt 39*
