Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

gOg 1W« országos ülés november 28. 1876. Méltóztassanak tehát megengedni, hogyha e tekintetben nem történt is meg mindaz, a mit a t. ház várt: ennek oka a viszonyokban rejlik nagy részben ; nem pedig talán az én hanyagságomban vagy rósz akaratomban. (Igaz! a középen.) Felhozatott itten még, t. képviselőház, az, hogy az államvasutak kezelését, illetőleg a kormány nem viszi az államvasutak directionalis ügyeit ugy, a mint azt a képviselő urak nézete szerint vinnie kellene. T. ház! Először is nehéz kérdés, ós sok más viszonynyal vau összeköttetésben az, hogy az államvasutak helyesen kezeltessenek. Én igyekeztem a kezelés egyszerűsítése által oda hatni, hogy e ezél lehetőleg eléressék, és igyekeztem a menynyire lehetett, a kiadásokat leszállítani. Azt hiszem, hogy a ki ismeri az azelőtti kezelést és figyelemmel kiséri a mostaniat: az kénytelen lesz beismerni, hogy ez irányban sok történt. Nem egy-két százezer az, a mivel olcsóbban kezeltetik ma a magyar állampálya, mint ezelőtt. T. ház ! Akkor, mikor átveszek egy pályát, a melynek hivatalnokai nagyrészt szerződésileg vannak alkalmazva : én nem mondhatom azt, hogyha eddig kaptál évenként 25,000 forintot, most kapni fogsz 8—10 ezer frtot; te meg kaptál 10 ezer forintot, kapni fogsz ezentúl 3—4 ezer frtot; hanem respectálnom kell azon szerződést, a melynélfogva ők biztosíttattak, s mégis oly eredményeket mutathatok fel, a minőket érintettem: ekkor én teljes nyugalommal merem a képviselőház Ítélőszéke elé bocsátani azt, hogy megtettem-e mindazt, a mit ez [irányban megtehettem. (Helyeslés.) Méltóztassanak az ügyet tüzetesen és nem csak kissé és felületesen vizsgálat alá venni. (Helyeslés.) Az mondatik t. ház, hogy az államvasút, most beterjesztett költségvetését nem lehet összehasonlítani a régivel. Ez némi részben igaz; én azonban kénytelen voltam azt azért terjeszteni be ily formában ; mert minden vasút ezen minta szerint számol el, s én sem számolhatok másképen, mint a többi vasutak: ha azt akarom elérni, hogy necsak össze lehessen hasonlítani a mostani és a régi vasúti kezelést, hanem azt, hogy összehasonlítás tétethessék az államvasutak és a többi vasutat kezelése közt. (Helyeslés a középen.) Ez a valóságos practicus eredmény, a melyet elérni akartam. Ez pedig máskép nem érhető el, mint az által, hogy én is azon számadási minta szerint számolok, mint a többi vasutak, mert csak azt lehet helyesen összehasonlítani, a mi ugyanazon minta szerint készült. Lehetséges ugyan az összehasonlítás különben is; de csak ugy, ha valaki ebben már jártas és erre hosszú időt szentel; de a valóságos könnyű és helyes áttekintés csak igy lehetséges. Méltóztassék meghinni, hogyha bár ezen átmeneti időszakban ezen mód egy kissé okoz még nehézségeket, a számítási minták egyöntetűségének megvan az az előnye, hogy könynyen lehetővé teszi az összehasonlítást az államvasutak kezelése és a többi vasutak kezelése közt. (Tetszés a középen.) Érintettem már t. ház, hogy a kezelés olcsóbbá tételét illetőleg, részben kötve voltak a kezeim szerződések által. Felhozatott, ugy gondolom, az igazgató fizetése, mint igen nagy fizetés. Elismerem, hogy nagy a fizetés; elismerem, hogy a mai viszonyok közt azt a mostani összegben nem volna helyes *megállapitani; de másrészről meg méltóztassék elhinni azt, hogy egy oly nagy apparátus kezelőjét, mint az államvasutaké, melyek mintegy 112 mrtf-et futnak meg, melyeknél milliókra megy a forgalom, hol representálni kell bel- és külföldi vasutakkal szemben, a hol nagy nemzetgazdasági érdekeket kell érvényesíteni: az ily vasutak vezetőjét minuendo licitátió utján nem lehet megszerezni. (Igaz!) Ezeket kívántam elmondani; ón azt hiszem, hogy azokra, mik fölhozottak, nagyobbára megfeleltem. Csak egyes tárgyak vannak hátra, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Először is az mondatott, hogy a régi vasúti tariffáknál egyszerűbb volt a számítás, mint a maiaknál. Már engedelmet kérek, de nagyon csodálkozom, hogy az olyan ember, a ki az üzletben jártas, mondhat ilyent; mert a régi tariffa rendszeren nem tudtak még maguk a kereskedők sem eligazodni: mert az olyan volt, mint a Dalaji Láma könyve, melyhez egy emberélet szükséges, hogy rajta valaki eligazodjék. Mert nem kell ám t. ház, csak a tariffa tételeket, a díjtételeket venni tekintetbe, hanem a classificatiókat is, és ezek voltak roppant nehezek. Minden egyes vasútnál, minden egyes tárgyra nézve különböző classificatiók voltak s különböző díjtételek elannyira, hogy magok a kereskedő urak, kik e részben jártasak, más még jártasabb s ezekben specialista kereskedőkhöz voltak kénytelenek fordulni, midőn valamely több különböző vasutat keresztülfutó árunak szállítási diját akarták megtudni. , Ma oly tariffa-lajstromunk van, melyen egyszerű áttekintés után a laikus is elokosodhatik, — a mi a régi szerint teljes lehetetlenség volt. Azt tehát, hogy a régi tarifák egyszerűbbek lettek volna : egyátalában el nem fogadhatom. Akkor egyes vasutaknak csak a tariffa-könyvei 2—3 ujnyi vastagságúak voltak, még most ilyen aprófüzetek (Felmutat egy füzetet.) vannak. Mondatott az államvasutak kezelésére vonatkozólag, hogy az igazgató-tanács mely 16 tagból áll, fölösleges. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy először is 7 tagból áll és nem 16-ból (Közbeszólás: 1876-ban annyiból állott,) 1876-ban igen, de most 1877-re számítunk. Az ellen, hogy az