Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
294 17t>- orsságon Ules november 28. 1876. forintot, a dologi kiadások czime alatt pedig 50,400 forintot. Lichtenstein József: T. ház! Én az előttünk fekvő közmunka és közlekedési ministerium 1877-ik állami költségvetést, ugy átalánosságban mint részleteiben elfogadom és elismerem, hogy az igen tisztelt közlekedési minister ur a létező körülmények között, a megtakarításokban elment a lehetőség határáig. Azonban bár ezen ministerium költségvetése inkább kezelési végeredményeket mutat fel és bár a pénzügyi bizottság is jelentésében az államvasút! tariffák összeállításánál és felemlitésénél az átalános díjszabás ügyére államgazdászati szempontból következtetést vonni nem kivan; én mégis azt hiszem, tisztelt ház, hogy a tariffa politika, átalában az összes magyar vasutügynek tárgyalása a közlekedési ministeriumn ál alkalomszerű és annálfogva a t. ház kegyes engedelmével én bátor vagyok erre vonatkozó nézeteimet elmondani. De mielőtt ezt tenném, nézetem szerint, ha csak futólag is, nem szabad szem elől hagyni annak felemelitését sem, hogy mennyi az: a mit az ország évenként közlekedési ügyeire áldoz; mert csak igy bírálható azután meg helyessen: vajon ezen állapotnak megfelel-e, vagy a létező közlekedési politika olyan-e, mely az erre hozott áldozatokkal megfér ? És itt megjegyzem, hogy mint tudni méltóztatik, a jövő évi vasúti subventió 15 millióban van praeliminálva, melyet a i. pénzügyminister ur november 23-iki beszédében 15.400,000 forintra kivan felemelni. — ; Mi ezen kiadást meg fogjuk szavazni: mert e kötelezettség szerződéseken alapszik, bár óhajtottam volna, hogy a t. kormány részletesebben mutatta volna ki, hogy a , subventionált vasutaknál csakugyan megtörtént minden, hogye nagy garantia-összeg lejjebb szállittattassék. Én szerettem volna, ha a t. pénzügyminister ur nem csak azt mutatta volna ki, hogy tavaly is majd ennyit tett ki ezen subventió és hogy abból mindenik vasút mennyit kap; hanem szerettem volna adatokkal kimutatva látni, mikép csakugyan lehetetlen ezen garantirozott vaspályákat olcsóbban administrálni, és számokkal fog igazoltatni, miszerint a kívánt 15.400,000 írt csakugyan semmivel sem szállittható lejjebb; így t. ház, megvallom én azt látom, hogy e pályák melyek az 1870-es évek briliáns időszakában épültek, ma is csak oly, — hogy ugy mondjam — fényűzéssel kezeltetnek, mintha ma is abban a jó időkben élnénk, mint midőn e pályák terveztettek. — Nem tapasztalni sehol, hogy az alapitásnál megállapított igazgató tanácsosi szám, vagy jövepelem lejjebb szálitatott volna. — Az igazgatók és vezértitkárok csak oly nagy állást képviselnek, mintha csakugyan bekövetkezett volna ama nagy forgalom, melyre e vasutak építésénél a tervezők számitotak. — Az eddigi igazgatóságok mind megvannak és nem hallottam semmit arról, hogy csekélyebb forgalmi vasutakat ne kezelnének oly átalános szabályok szerint, melyek csak nagyobb forgalmi pályánál alkalmasak. Arról sem tudok, hogy takarókossági szempontból elsőrendű pályáknál forgalmukhoz képest az olcsóbb másodrendű pályák kezelését alkalmazták volna, vagy más nagyobb megszorításokat tettek volna a kezelési költségek apasztására. Ilyenek a semmi vagy igen csekély forgalommal biró állomások felfüggesztése, más a vasút üzlettel megférő kereseteknek szerzése stb. A helyett, hogy ez történnék, inkább azt látjuk, hogy a pályák megszokott kényelmükből semmit sem akarnak engedni és ujabb hiányok fedezésére inkább a vitelbérek felemeléséhez fordulnak, Olyan pálya, mint az eperjes-tarnowi, melynek a subventión kivül még üzleti kiadásai egy részét is fedezni kell, például, még a második vágányhoz szükséges földet is kisajátítja, melyre a zárszámadások tanúsága szerint, még a múlt évben is, a kamat-subventio mellett, az államtól 53,000 frtot kapott. Innen van azután az, hogy a kamat-subventio ahelyett, hogy lejebb szállana, folyton emelkedik. A subventió t. ház lesz 1877-re 15,400.000 forint, a keleti vasútnak valószínű átvétele foltytán ez szaporodik 540,000 írttal és igy a tényleges subventió lesz 15,940,000 frt vagy kerekszám 16 millió forint. Ezenkívül az államvasutakba eddig az ország effective készpénzt belefektetett 106 millió frtot, melynek évi kamatja 100 frt készpénzből bankárprovisiókkal, ezüst ós arany beszerzéssel, agióval csak l 1 ^ 0 ^ kamatot számítva, ez kitesz 7.950,000 frtot Ide vehető még a vasúti és gőzhajózási főfelügyelőség költsége évenként 127,000 frt és igy kitűnik, hogy összesen Magyarország a vasutakat segélyezi 24.077,000 forinttal, vagy kerekszám 24 millióval, a mi nem csekély összeg, főleg ha még veszszük, hogy ezenkívül a Ferenozosatornába is eredménytelenül közel 4 millió forint költetett az állam részéről, hogy kiadunk milliókat a fiumei kikötőre, mely szintén forgalmi tekintetből történik; továbbá, hogy a kőutak és viziutak 2.900,000 frtba jönnek évenként, a melyen kivül vannak még a köztörvényhatósági közmunka-kiadások. Midőn tehát csak vasutak fentartásához hozzájárul az állam évenként nem 15, de tulajdonkóp 24 millió írttal: akkor nem csak forgalmi, de államháztartásunkban nevezetes pénzügyi kérdést is képeznek a pályák. Ha már most tekintjük, hogy ily nagy áldozat mellett forgalmi érdekei az országnak kellőkép kielégíttetnek; mit tapasz-
