Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172. országos ülés noTembcr 24. 1876. 251 kott tartományaira kiterjeszszük és ezt minél nagyobb mértékben megerősítsük. Én igeids a tőszomszédságnál fogva feladatunknak és AusztriaMagyarország politikája egyik alapelvének tartom, hogy mi azon tartományokra befolyást gyakoroljunk, amit csak ugy tehetünk, ha azon országoknak, a melyek ott már önállóságot kivívtak: önállóságát és szabadságát, valamennyi ott lakó keresztyén népeknek pedig jólétét előhaladását minden tőlünk kitelhető módon pártolni és előmozdítani igyekezünk. Ez volt az, mire nézve azt mondtam, hogy concurrálni kell az oroszszal, ez amire nézve azt mondtam, hogy igen nagy bűnt követett el Ausztria, hogy már századok folyamán nem fordította arra folyton törekvését, ós hogy megengedte, hogy azon vidékeken, melyeknek befolyás tekintetében Magyarország, vagy ha ugy tetszik Magyarország ós Ausztria peculiumának kellene lenniök, hogy az orosz befolyás magát oly nagy mértékben befészkelhesse. Mondtam azt, hogy erre nézve mi sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint az orosz az ottani nemzetiségek szempontjából is; mert mig a mi általunk adott proteetiót teljes önzetlenül tehetjük : addig azon Oroszország által gyakorolt védelem az orosz hatalomnak világuralomra emelkedése és Konstantinápolynak elfoglalása következtében magát az ottani és most az oroszra támaszkodó népek szabadságát fogja megsemmisíteni. En ekként értettem az oroszszal való ooncurrálást. Hanem ón ugy látom, magának a t. ministerelnök urnák összeállításából, a mit az én szavaim és kitételeimből tett, hogy ő e tekintetben máskép gondolkozik; ón ugy látom, hogy a t. ministerelnök ur arról van meggyőződve, hogy a török birodalomban lakó keresztyén autonóm államoknak és fajoknak jóléte csak a török birodalom feldarabolása utján mozdítható elő, hogyha mi arra segítjük az oroszt, hogy magát Konstantinápolyiba befészkelhesse, annak egész környékét oroszszá tegye, azon tartományoknak egy részét pedig Ausztria részére engedje. Hogy ezen felfogással egyetértenének maguk az ottani keresztyén népek, a kik szabadságra ós nem csak nemzetiségük biztosítására törekszenek: én ebben nagyon kételkedem. Hanem azon okoskodás, melyet a t. ministerelnök ur itt nyilvánított, megerősíti a tapasztalást, melyet ezen vita folyama alatt szerezhettünk. A t. ministerelnök ur egész magatartása reám azon benyomást tette, hogy valóban nem volt alaptalan azon aggodalom, mely önsúlyként nehezedik ezen országban mindenkire,-a kinek Magyarország jövője szivén fekszik , hogy utóvégre is az lesz kifejlődése azon tétovának, homálynak, mely a mi külügyi politikánkban van, hogy az orosz szövetség karjaiba fogja a kormány vezetni a nemzetet. Csanády Sándor: (Közbeszól.) Azt nem engedjük meg. Mocsáry Lajos: A t. ministerelnök ur állandóan megtagad minden felvilágosítást, és daczára annak, hogy igen jól tudhatja, s itt is tapasztalhatta, mennyire óhajt a nemzet e tekintetben tájékozva lenni; mennyire nyomja a nemzetet azon feltevés, hogy csakugyan ezen irányba fog a politika tereltetni: egy szóval sem adott felvilágosítást, egyetlen szóval sem tagadta meg azt, a mi neki e tekintetben tulajdoníttatik. A t. ministerelnök nr nem mondott egyebet, mint azt, hogy legyünk megnyugodva, mert ők a monarchia érdekében fogják a politikát vezetni. „A monarchia érdekében." De mit tudjuk mi, hogy mit értenek a monarchia érdeke alatt? Mint már Simonyi Ernő t. képviselő ur előadta, midőn az angol kormány azt mondta, hogy ő Angolország érdekeit fogja megőrizni a keleti kérdésben: ezt meg is magyarázta; de a t. ministerelnök ur Németországra is hivatkozván azt monda , hogy ott sem mondtak többet: igaz, de mi ennek következése? az, hogy e pillanatban senki sincs tisztában magával arra nézve , hogy Németország mit akar. Ezen helyzetben vagyunk mi is, miután itt sem mondtak többet, mint hogy a monarchia érdekei meg fognak óvatni, mirólunk sem tudnak egyátalában semmit. Mivel e nyilatkozatot nem tartom kielégítőnek , nem érthetek egyet Sennyey Pál báró t, képviselőtársam azon nézetével, hogy nekünk egyátalában nem kellett volna, és nem kell ezután sem itt a külügyekkel foglalkozni; nem pedig különösen azért: mert a parlamenti rendszer azt hozza magával, hogy ha a ministerelnök felelősségére hivatkozva kijelenti, hogy ezen ügy tárgyalását nem óhajtja, akkor nekünk ettől tartózkodnunk kell. Méltóztassék megengedni t. képviselőtársam , ez annyi volna, mint a parlamenti rendszernek ad absurdum vezetése, ós ha ennyire kellene tartózkodni magának a nemzeti képviseletnek attól, hogy fontos ügyekbe beleszóljon és intézkedjék , ha mindent csak a ministerre kellene biznia: akkor igaza volna Eagályi t. barátomnak, ki azt mondotta, hogy ugyan minek vagyunk mi itt hónapszámra, elég volna e helyett az , hogy egy évben egyszer jöjjünk össze, s kérdezzük meg, megvan-e még a kormány iránt azon nagy bizalom ? Nem osztozhatom igen t. képviselőtársam azon formalismusában sem, mely szerint azért sem tartja tárgyaihatóknak a külügyeket: mert ezek tárgyalása a delegatióra tartozik. Nem osztozhatom udvariassági és lovagiassági scrupulusaiban sem, melyeknél fogva genirozva érzi magát külügyekről szólani, mikor Andrássy gróf nincs jelen. Ertem ugyan tökéletesen azon indulatot, mely t. 32*