Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
252 172. országos ülés november 24. 1876. képviselőtársunkat ezen nyilatkozatra indította; de azi hiszem, hogy ilyen udvariassági és lovagiassági tekinteteken felül áll a közérdek a haza érdeke, (Helyeslés a baloldalon) midőn ez azt parancsolja, hogy bizonyos dolgok tárgyalását eszközöljük. Még egy mondására vagyok bátor t. képviselőtársamnak észrevételt tenni, melyben azt méltóztatott mondani, hogy nem fogadja, el Simonyi Ernő határozati javaslatát sem külső, sem benső okoknál fogva. Bocsánatot kérek, én ugy vettem észre, csak külső okoknál fogva. Mi a benső okokat illeti, azt hiszem, t. képviselőtársam teljesen elfogadta azon határozati javaslatnak lényegét ; mert midőn méltóztatott kijelenteni azt, hogy azt óhajtja, hogy Magyarország és Ausztria határozott béke-politikát kövessen, midőn kijelentette, hogy önzetlen politikát kövessen, hogy távol tartsa magát minden hódítási politikától: akkor tisztelt képviselőtársam véleménye nem egyéb, mint a mi itt ez oldalon kifejezést talált, hogy nem akarjuk Bosznia elfoglalását, és nem akarjuk megengedni, hogy valamint magunk hódító r politikát nem követünk, mások se kövessenek azt. És így miután t. képviselőtársam Sennyey képviselő ur is helybenhagyja, lényegileg elfogadja azokat, amit Simonyi Ernő barátom határozati javaslata tartalmaz: azt hiszem, most már bízvást megmondhatja a ministereinök ur, ha ugyan nem átallja Bécsben ily kellemetlen újsággal eiőállani, hogy Magyarország egy szívvel, lélekkel és ezen testületi képviselőház is ellenmondás nélkül azt nyilvánította, hogy a muszka hódító politikának ellentállani és erre nézve hatalmának, tehetségének egész erejét feláldozni kész, mihelyt arra az elhatározásnak, az actiónak órája üt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselő ház ! az ón feladatom lett volna talán a tárgyalás rendjénél fogva, hogy az igen t. péiiKügyminister ur beszédjére is észrevételeket tegyek; ón azonban ezen fényes szónoklatra, különösen azok után, miket t. barátom Simonyi Ernő előadott, csak egyetlenegy megjegyzést kívánok tenni és ez az: az igen t. pénzügyminister ur nagyon zokon vette azt, hogy az ő buzgó törekvései a reductiók körül és nemcsak a beruházások, hanem átalában a közigazgatás minden ágaiban tett reductiók körül kellő elismerésre ós méltánylásra nem talált. Ezt az egyet — r azt mondja — már csak megérdemelte volna. Én a t. pénzügyminister urnák ebbeli törekvéseit és ezek némi sikerét is kétségbevonni nem akarom, habár megegyezem t. barátommal Iránj-i Dániellel abban, hogy még e téren is sokat lehet tenni; de minél jobban befogja bizonyítani a t. pénzügyminister ur azt, hogy minden megtörtént, a mi csak megtörténhetett arra, hogy az állam pénzügyi helyzete javittassék, az államháztartás rendbeJ hozassók: ezzel csak helyzetünk reménytelenségét I fogja bizonyítani; mert azt fogja felmutatni, hogy daczára a legbuzgóbb törekvéseknek, — daczára minden reductióknak, daczára a legnagyobb erőfeszítéseknek: államháztartásunkat rendbehozni nem lehet. (Ugy van! a baloldalon) Én azt hiszem, valóban ideje volna már annak, hogy mindazok, kiknek arra befolyásuk van, komolyan gondolkozzanak a felől, hogy miként lehetne, miként kellene rendbe hozni Magyarország pénzügyeit ós komolyan gondolkozni a nélkül, hogy uj forrásokat, uj utakat ós módokat keressünk, miután az eddigiek sikerteleneknek bizonyultak. A pénzügyminister ur kétségbe vonta azon számításokat, melyek különösen a ház ezen oldaláról tétettek arra nézve, hogy mennyit jövedelmezne az önálló vámterület, és mennyiben fogna hazánk közgazdasági állapotait javítani az önálló bank. Megengedem, hogy ezen számításokban tévedés lehet; de azt hiszem, lehetetlen, hogy tagadásba vegye a t. pénzügyminister ur, hogy igen nagy összegeket lehetne ezen uíon az államháztartás mérlegének javítására fordítani; lehetetlen, hogy tagadja azt, hogy Magyarország pénzügyeinek önállósága, oly nagy mértékben emelné az ország adóképességót, hogy kétségtelenül igen hathatós eszköz volna arra, hogy Magyarország pénzügyei nemcsak aféle bizottsági kijelentések szerint, hanem a valóságban is néhány év múlva rendezve legyenek. S miután ón ennek módját egyedül abban látom, a minek határozati javaslatomban kifejezést adtam: nem merem ugyan arra kérni a t. pénzügyminister urat, hogy ahhoz hozzájárulni méltóztassék, mert tudom, hogy buzgó munkálkodása és töiekvései közt reductiók által az államháztartás rendezését eszközölni, talán észre sem veszi, hogy hol rejlik erre a lehetőség, ugy van vele, mint az, aki a fáktól nem látja a eixiőt; azt azonban reménylem, hogy a t. ház határozati javaslatomat elfogadni méltóztatik. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: B. Sennyey Pál képviselő ur kivan személyes kérdésben szólani. B. Sennyey Pál: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Azokra, a miket a t. képviselő ur az én véleményemnek értelmezésére ós hord erejére nézve mondott, nekem lényeges észrevételeim volnának; tudom azonban és érzem, hogy a vita jelen stádiumában lényeges észrevételt tennem nem szabad, és ennek következésében félreértett szavaim helyreigazítására fogok szorítkozni. (Halljuk!) Én azt t. ház, hogy a képviselőház tartózkodjék akár a keleti kérdésnek, akár átalában a külügyeknek vitatásától: nem mondottam. (Igaz \) Midőn én azon óhajtásomat fejeztem ki, hogy a ministerelnök ur initiativájával tűzze ki az időt,
