Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-172
250 17 ^- országos Ülés log: akkor tartok tőle, hogy ő is arra fog kiábrándulni, hogy programmja a vám és bankkérdésben sem volt ábrándnál egyéb. (Helyeslés a baloldalon.) Higyje el a képviselő ur, hogy az ő programiunknak, tudniillik az önálló magyar vámterületnek és önálló magyar banknak kivívása alig könnyebb feladat, mint hazánk államiságának önállósága és a magyar hadsereg kivívása; sőt bizonyos tekintetben még nehezebb. Miért ? azért, hogy itt zsebről, azoknak zsebéről van szó, kikkel ez ügyet el kell intézni; és hogy mily nemes tűzzel ragaszkodnak a lajthántuliak zsebükhöz, azt bizonyítja az, hogy mily lelkesedéssel kiáltják: „nur keine Mehrbelastung" és bizonyítja az, hogy azt mondják, miszerint készebbek a personal unió terére lépni mint arra, hogy attól az egy pár problematikus milliótól, a mit nekik rajtunk továbbra zsebelni lehetne: elessenek. (Igazi Igaz, bal/elől.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy mi vagy egyáltalában nem fogjuk kivívni vagy együtt fogjuk kivívni a t. képviselő ur programmjainak lényegét, tudniillik az önálló vámterületet, az önálló magyar bankot ós a magyar hadsereget és ki fogjuk vívni akkor, mikor a nemzet mostani elfásultságából öntudatra ébred; (Helyeslés a szélső balról), de nem fogjuk kivívni semmiesetre addig, mig azok, a kiknek e mellett vivni feladatuk, csak fél lelkesedéssel és fél programmal bocsátkoznak bele. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hanem megvallom, ha megszomorított Bánhidy képviselő ur beszédében ez, hogy épen ezen oldalról intéztetett ellenünk támadás s adatott alkalom a t. ministerelnök urnák a ..beati possidentes" örömeinek élvezésére: nyertem némi vigasztalást Tarnóczy Gusztáv képviselő ur részéről. ki kijelentette azt, hogy bizony a közjogi kérdés, az 1867-iki közös ügyek, az olyan „eine alté Gesehichte, doch bleibt sie ewig neu." E megjegyzéséből Tarnóczy képviselő urnák bátor vagyok azt következtetni, hogy azon körökben, a melyekben szerezte az igen tisztelt képviselő ur a maga tapasztalatait, észleleteit: kezdik már belátni, hogy ez oly kérdés, mely magát agyon hallgattatni nem engedi, melynek elébb-utóbb napirendre kellend kerülni. Egyébiránt arra nézve, hogy azt mondja „a hívőké a mennyek országa": — legyen szabad, ha már a képviselő ur felszólalására reflectáltain, annyit röviden megjegyeznem, hogy megvallom, magam is azt hiszem, hogy nekünk, kik sem az 1867-iki közösügyi alkut, sem az ujabb bécsi alkut nem kötöttük meg, sem a családi vasutakat nem építettük, államkölcsönöket nem contraháltunk, a kik legújabban is alapítványi birtokokat nem adtunk haszonbérbe, hogy nekünk több jogunk van a mennyországba jutni, mint másoknak. (Derültség.) Hanem Tarnóczy képviselő ur is azon hibába esett, hogy meglátja másnak szemében a szálkát november 24. 1S76. s nem látja a magáéban a gerendát. 0 azt mondja, hogy hiszi és reméli azt, hogy a fenálló alapon lehet rendezni Magyarország pénzügyeit. Megvallom, nem szeretném, ha átalánossá válnék az országban ezen meggyőződés: mert akkor ezen a nemzeten teljesednék be az a példabeszéd, hogy a ki csupa reménységgel táplálkozik, végre ispotályban hal rneg. Áttérek most már felszólalásomnak valódi czéljára, ministerelnök urnák irányomban tett észrevételére. A ministerelnök ur három thesist állított fel minapi beszédemből, melyeket, hogy miként lehet összhangzásba hozni, azt ő nem tudja, ós arra nézve szíves volt kijelenteni, hogy megvárja a felvilágosítást tőlem. A ministerelnök ur, beszédemből mint első tételt felállította azt, hogy ón pártolom Simonyi Ernő határozati javaslatát a külügyekre nézve, a melyben az foglaltatik, hogy Magyarországra nézve a Törökbirodalom integritása életkérdés. A második thesis szerinte az volt, hogy az oroszok a török birodalomban lakó szlávok kedvéért a török birodalmat fel akarják darabolni. Harmadik tételül pedig — ugy mond — azt állítottam fel, hogy nekünk pedig a Törökbirodalomban lakó népek érdekében concurrálni kell Oroszországgal. Megengedem , hogy ha eképen állítottam volna fel a tóteleket: akkor igen könnyen lehetne bennök találni ellentétet; hanem méltóztassék megengedni, én sein az egyiket, sem a másikat, ugy mint a ministerelnök ur méltóztatott felállítani: nem mondtam; hanem hát tudvalevő dolog a ministerelnök urnák azon igen ügyes és inkább ügyes mint nagyon lelkiismeretes taktikája, hogy t. i. ő ki szokott szakítani a szónokok beszédeiből, okoskodásaiból egyes tételeket s szavakat, azokkal azután csinál igen ügyes szónoki akrobatái játékot, (Derültség balfelöl.) és hogy ha az a hallgatóságot mulattatni látszik: akkor a ministerelnök ur még azt is látszik sokszor hinni, hogy az embert megczáfolta. Ő azt mondta, hogy azon nézetem, mely szerint concurrálni kell Oroszországgal: nincs összhangzásban azzal, hogy Simonyi Ernő határozati javaslatát pártolom. De ezen határozati javaslatban nem csak az van, hogy Törökország integritása fentartassék; hanem történetesen benne van a következő passus is: „ós midőn a Törökbirodalomban lakó vagy fenhatósága alatt élő minden népeknek ugy politikai, mint polgári s vallási szabadságuk fejlesztésére és biztosítására, valamint átalános haladások és polgárosodásukra vezethető minden intézkedéseket melegen pártol, és ezeknek kieszközlésére tekintélyének és befolyásának egész súlyát a mérlegbe vetni kész." Ez volt az, a mire nézve kifejeztem azon nézetemet, hogy nekünk Oroszországgal concurrálni kell. Igenis concurrálni kell arra nézve, hogy mi befolyásunkat a Törökbirodalomnak keresztények által la-
