Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172 országos ülés november 24. 1876. 249 tározati javaslatban foglalt alapelvekkel és politikai iránnyal ellenkezésbe jöttek volna, hogy ezen határozatnak, nem az által, ha a házban elfogadtatnék; hanem azon kifejezés által, mely minden párt részéről történt, lesz befolyása a kormány tanácsaira, hogy a kormány érezni fogja, hogy ha ez irányban jár el az ország közvéleményének támogatására: a nemzet lelkes közreműködésére számithat; ha pedig ellenkező irányban fog menni: akkor nagyon kétlem, képes lesz-e az ország erejének egész súlyát éreztetni és mérlegbe vetni, hogy befolyását ahoz képest érvényesítse. Én nem ajánlom határozati javaslatom elfogadását; mert azt, a mint már említem, visszavonom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Nem akarok válaszolni azokra, a miket a képviselő ur beszédje elején az általam elmondottakra válaszul felhozott; mert hiszen hová vezetne az, ha én most replikáznék azon quasi duplikára, melyet a képviselő ur az általam tegnap az ő állítására tett válaszomra mondott. De egy tényállást constatálnom kell, melyet egy perczig sem mellőzhetek hallgatással. (Halljuk!) A képviselő ur jónak látta állítani, hogy azért nem helyeztetett el általam a 80 millió rentekölcsön második fele: mert én kizárólag német consortiumhoz kötöttem magamat, attól fogadtam el ajánlatot, mások ajánlatait elfogadni vonakodtam. (Simonyi Ernő közbeszól: Azért is!) Határozottan kijelentem és meg vagyok győződve róla, a képviselő ur el fogja nekem hinni, ha határozottan mondhatom, hogy ebben nagyon téved. Nem áll, hogy én egy consortiumhoz, mely közbevetőleg legyen mondva, nem is kizárólag német: kötöttem magamat; nem áll, hogy ón ajánlatokat, melyek e eonrsortium ajánlatainál jobbak lettek volna : visszautasítottam. Ha a t. képviselő ur nem helyes forrásból ily tudomást merített, talán tette olyanok értesítéseiből, kik panaszt emeltek nála; én csak annyit mondhatok, hogy talán panaszt emeltek azért, mert — valamint nem kötöttem magamat egy consortiumhoz, ugy igaz, hogy mindenkitől ajánlatot nem is fogadtam el. (Helyeslés a középen.) A másik, a mit nem hallgathatok el: az, hogy at képviselő ur nézete szerint ez a kormány sokkal több kárt tett az országnak, mint a mennyi hasznot még jövőre tehet. Kárt tett az által, hogy felemelte a kölcsönnek kamatát abban, hogy azok aranyban fizetését határozta el. Engedelmet kérek, de egészen máskép áll a dolog. Véghetetlen nagy tévedés az, a miből a t. képviselő ur kiindul. Nem ezen ministerium határozta el a kölcsönök kamatainak aranyban fizetését. Ez a ministerium csak a költségvetésbe vette fel azt, a mit a kölcsönök megkötésének ideje óta — 1867 óta 1875-ig KÉPVH. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. — a zárszámadások tanúsága szerint folytonosan aranyban fizettünk és arany fizetésében teljesítettünk. (Helyeslés a középen.) Méltóztassék utána nézni és a t. képviselő ur igaznak fogja találni állításomat. És pedig nem valamely consortium kedveért hozta ezt javaslatba a ministerium; mert hiszen az a eorsortium, melylyel én a rente-kölcsönt megkötöttem, azon papirokból, melyeknek aranyban vagy ezüstben való fizetéséről volt szó: talán egyetlenegyet sem birt: mert az 1867-től 75-ig megkötött kölcsönöknek aranyban vagy ezüstben való fizetéséről folyt a házban discussio akkor, midőn ugyanis ezen kölcsönök zárszámadásai előkerültek, mely zárszámadásokban épen azért adatott meg az absolutio: mert sok évvel ezen kormány keletkezése előtt már is aranyban fizettettek a kamatok. (Helyeslés a középen.) Ezeket méltóztassanak kegyesen meggondolni és ne méltóztassék oly vádat formálni, melynek, higyje el a t. képviselő ur, a tények merőben ellentmondanak, hogy tudniillik mi emeltük volna fel a kamatot aranyra, és ez által kárt okoztunk volna az országnak. (Élénk helyeslés a középről.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Elismerem, hogy túlságos nagy próbára teszi a t. képviselőház türelmét, két zárbeszédnek ugyanazon oldalról való meghallgatása; én ezért igen rövid időre szándékozom jogommal élni. (Helyeslés.) Nem tenném ezt sem, hogy még jobban kiérdemeljem a t. ház tetszését: ha a ministerelnök ur beszédében egy passus nem foglaltatnék, melyre szavaim félre magyarázásának czime alatt kellett volna felszólalnom, ha nem gondoltam volna arra, hogy alkalmam lesz a zárbeszédben felelni. (Halljuk !) így miután a ministerelnök ur szives volt kifejezni azt, hogy a beszédemben foglalt ellentétet meg fogom magyarázni: bátor vagyok remény leni, hogy néhány perczig szivesék lesznek szavaimat meghallgatni. (Halljuk) Azonban, ha már felszólalok, legyen szabad egy igen rövid észrevételt tennem azon támadásra, mely ellenem a háznak épen ezen oldaláról, melylyel mint már itt megjegyeztetett, — mi együtt „bizalmatlankodunk," — intéztetett. Bánhidy tisztelt képviselőtársam ábrándnak nevezte azt, hogy én kijelentem, — hogy egyik legfontosabb eszköznek tartom államháztartásunk lehető rendezésénél a vámés bank-kérdés szerencsés megoldását; de ezt magában véve elégségesnek nem tartom, hanem még ezen felül szükségesnek tartom, hogy hazánk állami önállósága és függetlensége s mint ennek mellőzhetlen alapföltétele a hadügy önállósága is kivivassék. Erre venatkozólag csak azt kívánom t. képviselőtársamnak megjegyezni, hogy midőn az ember háza teteje üvegből van, akkor nem tanácsos kavicscsal hajigálni. Méltóztassék elhinni a képviselő ur, ha ábránd mind az, a mi nagy feladat; ha ábránd minek kivitele nagy do32