Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172. országos Ülés november 24. 1876. 241 tehetséggel és képességgel ezen mérleg helyreállítására, ám folytassák munkájukat; de ha nem bírnak azzal: ugy ne hitegessék az országot; mert itt cselekedni kell. Ha azt fogjuk azután látni, hogy azon ut, melyen haladnak, jó irányba vezeti önöket: akkor azt fogjuk mondani, hogy haladjanak tovább is azon az utón ; de Ha lelkiismeretük nem mondja, hogy ezen az utón ki fogunk menni: nincsen joguk magukat azzal mentegetni, hogy ügyekeztünk ugyan, de tehetségünk a buzgóságnak nem felelt meg. Azt mondják, hogy rósz termésünk volt. Uraim, önök rósz termésről panaszkodnak évek óta és ez már stereotyp phrasissá lett az országban. De — engedelmet kérek, — hogy ily nagy területen egy év alatt sehol ne legyen elemi csapás, azt remóleni szabad, de hinni nem lehet. Az ország egyes részében mindig és mindenesetre lesz elemi csapás, ós ez nagybaj arra nézve, a kit ér; hanem nagyban és egészben az ország termését nem afficiálja. így volt például az idén is. Az idén volt egy pár megye, mely az elemi csapások által sokat szenvedett, és a melyben a lakosok oly annyira sújtva vannak, hogy nem képesek az állam iránti kötelességüknek eleget tenni, de az egész országban átlag véve a termés nem volt rósz és a mi több, a gabonának is van ára, tehát nincs oka a ministernek panaszkodni. Hallottam a minister úrtól azt is, midőn más tekintetben volt szó, hogy egy kis lendület is mutatkozott az országban, mert hála istennek a termés valamivel jobb volt, mint máskor, midőn tehát lendületről van szükség, akkor a termés jó ; midőn pedig az adó be nem jöveteléről kell szólni: akkor a termés rósz. Engedelmet kérek, oly termés Magyarországnak egész területén, mely mindenkit kielégítsen, tartok tőle, sohsem lesz. A minister ur magyarázta azt is, hogy miért nem realisálták a 80 milliós kölcsön második felét, ós hivatkozott az európai kritikus helyzetre, mely erősebb nem csak a magyar kormánynál, hanem több más európai kormányoknál is. Igaz, hogy a kölcsönökre nézve az európai állapot nem igen volt kedvező; hanem engedjen meg a t. minister ur, azon késedelemben, a melytől annyira mentegette magát, neki is volt egy kis része; de legnagyobb része volt annak, hogy a minister ur, én nem tudom, mi oknál fogva megkötötte magát, hogy ő másokkal nem köt kölcsönt, mint a bécsi német pénzintézetekkel, és hogy más consortiumhoz menni, azzal szóba állni nem akart; pedig tétettek neki ajánlatok más oldalról is, melyeket ha elfogadott volna, én ugyan nem tudom, hogy mi történt volna akkor, hanem azt hiszem, hogy a kölcsönt megkötötte volna, mielőtt ezen kritikus állapotok bekövetkeztek volna. Hogy a kölcsön második fele meg nem köttetett, annak az is oka, hogy a pénzügyminister KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. Yílí. KÖTET. ur ragaszkodott ugyanazon egy consortiumhoz, a mely, hogy minő előnyöket biztosit az országnak, arról nincs tudomásom. A minister ur annak kimutatására, hogy mennyit tett a jelenlegi kormány az adókópesség emelésére, felhozza azon befektetéseket, a melyek 1868 óta történtek, azoknak összegét 169, illetőleg 257 millióra tevén, még pedig 1875-ig. Igen; de az imént volt szerencsém megemlíteni, hogy a minister ur repudealta azt, hogy ők terhelték volna az állam mérlegét, mert az előttünk törtónt, és azokat ők csak átvették. Hát ezen befektetések, beruházások nem előttük történtek 1875-ig? A kérdés pedig az, hogy mit tett a jelen kormány ? Ez az, a mit nem látok Hogy történt valami az adóemelésére, illetőleg az adóképesség emelésére — mert ez nem mindegy, — azt senki sem ta-. gadja, azt beismerjük mi is; csak hogy ez helytelenül és oly módon történt, hogy nagyobb kárt okozott, mint a mennyi hasznot hajt. Emlékezem rá, — talán 1868-ban vagy 1869-ben volt az, — hogy a vasúti építéseknek fényes kilátás nyittatott a ház előtt. Én akkor térve vissza a külföldről, bátor voltam szerényen emlékeztetni a házat, hogy nem minden vasút jó, hogy vasutakat építeni szép, hasznos beruházás, de nem a minden áron való vasútépítés. Én akkor bátor voltam például felhozni Spanyolországot, Olaszországot, melyeket a vasutak szegényitettek el, melyek dificzitjeit a vasutak okozták. Az egész ház hangos hahotájával találkoztam és egész bizonysággal tudom, hogy az igen t. pénzügyminister ur ott átellenemben ülvén, egyike volt azoknak, a kik leghangosabban nevettek. És most azt mondja: hja ezek a nagy beruházások ós nagy vasúti kamatok okozták a deficziteket. Igen, de hát ezt előre lehetett látni, előre látta mindenki, a ki a dologgal komolyabban foglalkozott; mert az nem mentség, a mivel a minister urak mentik magukat, hogy rohamosak voltak a beruházások. Erre nézve az 1875-iki pénzügyi bizottsági jelentés azt mondja, hogy ezt előre lehetett volna látni, ha a pénzügyminister urak a pénzügyi helyzetre kellő tekintettel teszik a számítást. Hja; de az nagy baj, ha a kormány nem a pénzügyi helyzetre való tekintettel teszi a számítást. Aztán a mi a részességet illeti, méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyminister urnák igen nagy része van azokban, a mik 1875. előtt történtek, mert a pénzügyminister ur védelmezte és ékesszólásának egész hevével védelmezte mindazon előterjesztéseket, melyek ezen helyzetet és a háztartási mérleg megromlását okozták; a minister urnák tehát egyáltalában nincs joga repudeálni ezen lépések következményeit. (Igaz! Ugyvanl a szélső balról.) Azután azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ő kész bármikor elhagyni helyét s visszalépni, ül